Occupy Valami Mozgalom
Nyugodalmas péntek délutánomat töltöttem az Aknamunkáért és Bosszúért Felelős Államtitkárságon, amikor érkezik a hír, hogy a jogállamiság és a demokrácia önjelölt védelmezői ismét okkupáltak valamit.
Könnyezünk a meghatottságtól minden olyan alkalommal, amikor az irhabundában mászkáló, mami és papi pénzén Oxfordból, Cambridge-ből, a UCLA-ről aggódnak a szudáni szegényekért, és küzdenek a globális demokráciáért az érzékeny diákok. Az egyetemek valaha a tudás átadásának, a szellem és a jellem kovácsolásának helyszínei voltak, mára azonban több helyen az egyszerű politikai indoktrináció fellegváraivá váltak. Ezek végtermékeit látjuk az Alinsky-iskolában nevelkedett ifjoncokban, akik feljogosítva érzik magukat arra, hogy – különleges tudásuk révén, hiszen csak ők tudják, mi a demokrácia, a jogállam, meg a helyes oktatáspolitika – megszálljanak intézményeket. Uljanov elvtárs csettintene. Persze ha más csoportok a netszolgáltatókat szállnák meg, és elmenne a wifi meg a 3G a romkocsmákban, ráfagyna a vigyor az ifjúgárdisták arcára.
Persze lehet azt mondani, hogy az oktatáspolitika szar, hogy az oktatási kormányzat első tervezete pocsék volt, sőt lehet teljes egészében elutasítani a jelenlegi politikát. Bármit lehet. Csak épp mindenféle intézményes megoldás valamiféle modus vivendit jelent. Mindenki mindig nem lehet elégedett. Ezért a politikai döntésekért, hatalomért versengeni szokás, és aki meggyőzi a választókat, és nyer, az hozza a döntéseket. Ha e döntések rosszak, a választók leváltják a hatalmon lévőket, és másokat bíznak meg a döntés jogával.
A túlmozgásos HaHások minden bizonnyal apu és anyu szeme fényei, de ugyanez nem jelent alapértelmezést mindenki másnál. Ha ők valóban a „diákság” nevében kívánnak fellépni, az ő érdekeikért harcolni, akkor végig kell menniük azon a göröngyös úton, aminek a végén megszerezhetik az erre val ó felhatalmazást. Addig viszont – a nyilvánvaló, mindenkit megillető állampolgári jogokon túl – kuss a nevük, ellenkező esetben mindenféle lunatikusnak „alapvető joga” volna bármibe beleszólni, bármikor. Az agyament, rendkívüli „forradalmi jog” pedig csak saját, belterjes szubkultúrájukon belül érvényes. Ahhoz, hogy – mint mondják – „leváltsák a jelenlegi vezetést”, meg kéne nyerni a választásokat.
Ki mondta, hogy nem kurva nehéz a felnőtté válás?
