Megszorítós buli lesz. Ha eső nem lesz! Ha lesz, nem lesz, ha nem lesz, lesz!

Nem véletlen ez a hosszú és értelmetlen cím. Ez a Gordon lassan nagyobb kérdőjel számomra, mint a Showa-era utolsó harmada a beszélő Godzillával és a háromfejű monszterrel, Ghidorahval. Egyszerűen eljutottam odáig, hogy fogalmam sincs, mi a fenét akar ez az ember? Egyáltalán akar- e valamit. Nyilatkozik ide-oda, hogy hát ő egy év múlva miniszterelnök lesz, de lassan eldöntik, hogy az 5 vagy a 10 százalékot veszik célba, aztán van a lesznemlesz megszorítás, ami fájni is fog meg nem is. Mi van? Üljünk fel inkább a gázrezsóra, mert ennek pont annyi értelme van, mint az irodák falára kitett motivációs üzeneteknek, Arialban, 18-as betűtípussal, középre igazítva.

De én nem adom fel, megfejtem ezt a Bajnait!

Nem kevés dollár mozdult meg a tengerentúlon, hogy az orbanizationra kereszteltgazdasági revolúciót valahogy sikerüljön visszaszorítani, vagy legalább megállítani a terjedését. Jól érzékelték a veszélyt ott a cityben. Az orbanization, nem olyan, mint az olajválság, az begyűrűzik. Az olajválság is, de mindig érdemes jelezni, hogy az országhatárokon megálló válság gyurcsányi elmélete nem előzmény nélküli. Magyar baloldali közgazdaságtani hagyomány. De most maradjunk az orbanizationnál, ami esetünkben nem befele, hanem kifele gyűrűzik az országból, mint a legversenyképesebb exportcikkünk. Konkrétan Lengyelországban, ami méreténél és gazdasági erejénél fogva mégiscsak egy európai nagyhatalom, a pénzügyi reform keretében elővették a magánnyugdíjak visszaállamosításának ötletét. A bogárlászlói értelemben vett pénzügyi körök most dupla adag kokainra adják le a rendelést és spórolásból nem kurvák, hanem egymás köldökéből szívják fel.

Kies Magyarisztánban hivatásos modernizátornak lenni eddig is megérte. Némi púder után el lehetett adni a náciveszélyt akkorának, hogy a Norvég Alap jelentős része valamelyik balos élcsapat házipénztárában landoljon, mert ők megakadályozzák Kertészbácsi további üldözését az uszodában, vagy legalább egy törülközőt köré tekernek a szauna magasságában, meg ne fázzon az öltözők felé történő menekülés közepette. Biztos és kiszámítható életpálya, ami valahol az ELTE társadalomtudományi karán kezdődik alapszakon, a szakmai gyakorlatot a Sirály pincéjében igazolják le, végül felmásznak a Lánchídra az oroszlán szájába hugyozni. Nem sok, de kiszámítható, lehet vele tervezni.

A baj itt is ugyanaz, mint általában a társadalomtudományoknál: a túlképzés. Évente 50-100 fiatal gondolja úgy, hogy neki, mivel a három éves alapszakot közepes eredményekkel teljesítette, már szerepet kell kapnia Magyarország soron következő megújításában, mint hivatásos modernizátornak. Mindenképpen szórakoztatóbb, mint az SPSS, amihez többnyire még hülyék is. Nem többnyire, kivétel nélkül. Persze mindezt nem pusztán lelkesedésből, mert valamiből fixit és a sodrós dickhead cigit is meg kell venni.

Az orbanization pedig az új náciveszély. Egy szó, amire egyre könnyebben nyílnak a pénztárcák Manhattanben és Londonban. Erre hivatkozva a hivatásos modernizátorok már nem csak a Norvég Alapból porszívózzák ki a dodót, hanem a bogárlászlói értelemben vett pénzügyi körök válságkasszájából is. Mi ez, ha nem fideszes munkahelyteremtés és fideszes tőkevonzó képesség? Magyarország jobban teljesít. A gazdaságot lenullázó gyurcsányizmus miatt mennyit küldött a Sorosgyuri? Semmit. Naugye'!

A Bajnai-jelenséget újra életre hívó Haza és Haladás Alapítvány egy ilyen vállalkozás. Egyetlen egy célból hozták létre, hogy a befektetési alapok fizetési listájára rákerüljenek, és 5-10 évre legyen biztos jövedelmük. Amíg az orbanization fenyegeti Európát. Gordon szerepe pedig kimerül az idiótán integető Michelin babában. Pont annyira megkerülhetetlen és fontos, mint a gumiabroncsokból összeálló Bibendum-figura a bahreini nagydíjon. Pusztán reprezentál. Megjeleníti azt a társaságot, aki megállítja az orbanization terjedését, illetve ezt állítja magáról. Az, hogy eközben Gordon hülyét csinál magából és össze-vissza beszél, az senkit nem érdekel. Legalábbis hazai pályán. Mert egy értelmes és felkészült miniszterelnökkel a végén még eséllyel fordulnának rá a 2014-es választásokra. Az meg kinek lenne jó? Tegyük félre a rácsodálkozó naivitást. Lenne belőle 4 év államtitkárkodás napi 10-12 óra munkával, megint tönkrekúrnák az országot, ami még félig tönkre van kúrva, aztán mehetnének vissza a munkaerőpiacra balettozni ezzel a teljesítménnyel a hátuk mögött.