Emberi százlábú a NAV előtt

Óriási human centipedére készültekma délután a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Széchenyi utca 2. szám alatti épülete előtt. Az emberi kétszázlábú fejének Horváth Andrást tették a felhevült tömegek, az ő seggébe bújtak érkezési sorrendben félhülye újságírók, futottak még kategóriás politikusok és a kormányellenességbe teljesen belebolondult HaHa aktivisták mind a kétszázan. A sor végére próbáltodailleszteni némi árpáp-sávot egy kósza turbómagyar különítmény, de őket elvezették a rendőrök, mert az „ezermilliárdos áfacsalás” ellen kizárólag haladó gondolatokkal lehet tüntetni. Pedig olyan szép lett volna, ha Karácsony szellemével feltöltekezett szélsőjobb és –bal aktivisták végre megölelik egymást és feloldódnak egy közös fantazmagóriában. Minek annyit veszekedni azon, hogy most akkor a zsidókat vagy a gazdagvállalkozókat kell-e akasztani, amikor egy közalkalmazotti bértáblás NAV-talpas ellen is lehet pogromot hirdetni…

Néhány hónapja román szomszédjaink Ceausescu elveszett és megtalált aranyának lázában éltek, gondolatban visszafizették az IMF hitelt, alapjövedelmet adtak minden szembejövőnek, ami maradt, abból meg ókori román leleteket találtak Erdélyben. Aztán mégsem, mert egy hoax volt, amit jóképességű’ sajtómunkások tömegei fújtak egyre nagyobbra. Hasonló átverés Horváth András ezermilliárdos ÁFA-csalása. Úgy álmodozik Horváth András és a mögötte kígyózó emberi százlábú az 1000-1700 milliárdos csalásról, mint valami talált pénzről, amiért csak le kell hajolni. Csak szándék kell hozzá és becsületes NAV dolgozók. Akkor aztán másnap már faraghatjuk elefántcsontból a kispesti rendelő budijának kilincsét, építhetünk párezer panorámás lakást a hajléktalanoknak, meg egyébként is minden sokkal jobb lesz. Több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak, de most nem hitelből, hanem Ceausescu elveszett kincséből a multik által elcsaltadóból. Végre megint az lesz a politikai lényege, hogy kinek és mennyit adjunk a végtelen pénzből. Ha már itt tartunk: ezek a búsképű baloldali aktivisták többet gondolnak a redisztribúciónak becézett osztogatásra, mint jómagam a pinára. Feltételezem, hogy minden problémájuk erre vezethető vissza.

Meg arra, hogy a valóságot nem kedvelik túlzottan. A valóság olyan a számukra, mint nekem a józan életű haverom, aki másnap mindig elmeséli, hogy igazából nem is volt annyira szép az a lányka. Illetve egyáltalán nem volt szép. Szóval a valóság egy patkányság.

Mert ez a valóság haver az, aki elmeséli nekünk, hogy a sokat emlegetett 1000-1700 milliárd inkább 30-50 milliárd lehet. Magyarországon a teljes adórés, ami a megállapított, de nem fizetett adókat jelenti, az billeg 1000 milliárd környékén. Általánosan elfogadott szám, ami mögött komolyabb módszertan van, mint egy szerencsétlen NAV-alkalmazott spekulációja.  Abban pedig benne van a kínai piac, a kiskocsma, a gyerek fűnyírása a szomszéd nénikének, a tönkrement cégek és természetesen a multik által elcsalt adó. Ennyit Ceausescu elveszett aranyáról.

Persze 50 milliárdért még 200 ember sem megy tüntetni. Annyit napi szinten elvernek idiótaságokra. Nem tétel. Kijön belőle talán egy völgyhíd és néhány 30 centiméteres kilátó.

Az egyetlen konkrétum, amit a tüntetők hitelesen toltak, az a zöld dossziék lengetése volt. Mert az egész NAV-botrányból a dosszié színe az, amit biztosan tudunk. Amúgy nincs is botrány. Hacsak az nem botrány, ahogy hosszú hetek óta kizárólag újságírók és a parlamenti küszöbbel nagyokat birkózó politikusok gyártják a tartalmat anélkül, hogy akár egy darab konkrétum is elhangzott volna úgy mellékesen. Azt a tartalmat – mint arra a korábbi témával foglalkozó posztomban is utaltam – ahol az „csalásban” kormánytagok, politikusok (aka. hatalom) és NAV dolgozók százai, ha nem ezrei vesznek részt.