Megyünk az unijóba!
Majd’ beszartam a röhögéstől vasárnap éjféltájban, mikor nem „jöttek”, hanem egy szempillantásra a pofánkba toltáka választási eredményeket, túl sok meglepetés nem ért minket. (Legfeljebb a szocik lesújtó, béka segge alatti teljesítménye) Mindenesetre akkor még nagy érdeklődéssel számolgattam és böngésztem a listákat. Még izgultam is egy kicsit, hogy kik lesznek azok, akik majd minket képviselnek az „unijóban”!
Akkor kezdtem igazából csak nevetni, amikor a vesztes pártok szónokai, egymást váltva kezdték magyarázni a bizonyítványukat. No, nem olyan profin ugyan, mint Karinthy hőse, de azért egész pofásan felkészültek abból, hogy miként lehet „szarból palotát építeni”. Hisz a Fidesz mellett voltaképp minden párt vesztes volt, de a szocikon kívül pedig mindenki ünnepelt. Majd kapcsolásról kapcsolásra nőt röhögésem, végül a DK-s Varjú tánca láttán már potyogtak a könnyeim.
De menjünk csak sorjában a megállíthatatlan, a szomszédokat is felriasztó röhögő görcsöm egyes stációin!
A „nagy második” a Jobbik lett vasárnap. Vona, illetve a furcsán vigyorgó és kissé zavarosan beszélő Baló Györgyné Morvai Krisztina előadása iskolapéldája volt a profi marketing módszereknek. (mintha Krisztina elszívott volna valamit, úgy kerekedtek ki szemei, bár biztos csak nagyon örült…) Gyakorlatilag 2010 óta a leggyengébb eredményt érték el százalékosan, majdnem ugyanannyit, amennyit 2009-ben. Mégis úgy beszéltek róla, mint a legnagyobb győzelemről (majdnem 15 százalékot). Úgy tűnik új marketingesük van! Mert az áprilisi, 20 százalékhoz képest ez mindenképpen az egyik legnagyobb zuhanás volt. A Jobbiknak az a szerencséje, hogy most a baloldali pártok külön indultak (Ha összeadjuk őket, akkor még egy kicsit jobb eredményt értek el, mint mikor ténylegesen együtt voltak. Így számolva 27 százalékot tettek most ki.) Mindenesetre a sajátos helyzetnek köszönhetően lehet pozitívan értékelni ugyan a második helyet, de annak fényében, hogy a baloldalra szavazó ellenzékiek majdnem kétszer annyian vannak már, mint a Jobbikosok, már nem olyan szép ez a képlet. És még a Kovács Béla ügy lezárása is előttük áll… Tehát olyan felhőtlen mégsem lehet az örömük. De Morvai fején legalább röhöghettem.
A győztes, a szavazatoknak több mint a felét begyűjtő Fidesz ünneplése azonban tényleg őszinte volt. Talán csak a fiatal Dömötör Csaba szomorkodhatott egy kicsit, mert a kora este kiszivárgó eredmények szerint, még éppen „becsúszott volna” tizenharmadikként. De végül az LMP csak befutott, így az ifjú Dömötör pedig, aki egyébként már a nemzetközi politikába is belekóstolt (az Európai Néppárt Ifjúsági Szervezetének is volt már elnöke) kipottyant. 22-kor még örült, 23-kor már szomorkodott. Megjegyzem, hosszútávon a Fidesz is szomorkodhatna Csaba kiesése miatt, ugyanis ő is gyöngyösi, akárcsak Vona Gábor, ráadásul fiatalabb is néhány évvel a Jobbik elnökénél, így ha pozícióba került volna, szépen fel lehetett volna építeni a választókörzetben 2018-ra Vona ellenében. De ez legyen a Fidesz legnagyobb baja, hisz Európa-szerte figyelemfelkeltő eredményt értek el (amelyet most nem lehetett semmiféle választási manipuláció vádjával befeketíteni). Csaba pedig fiatal és okos srác. Van még ideje!
Schiffer Bandiék öröme is érthető volt. Bár nem tudom, mit fog kezdeni Meszerics az unijóban, illetve hogy áll majd a Daniel Cohn-Bendit által örökségbe hagyott „zöld” politikához? Hisz valószínűleg abba a frakcióba fog beülni, ahonnan most ugyan nyugdíjba megy a gyermekmolesztáló vén szatír, de befolyása és öröksége sokáig ott lebeg még!Mikor Bajnai és a mögötte állók óriási üdvrivalgásba kezdtek, és felharsant a „Ben-ce, Ben-ce!” rigmus (ami annak a Jávor Benedeknek a beceneve, aki azért röpülhet Brüsszelbe, mert a listavezető Bajnainak ez nem pálya) – már kajánul kacagni kezdtem. Minek örülnek ezek a hülyék?Annak, hogy egy árva képviselőt bejuttattak, vagy annak, hogy a szocik pofára estek? Mert az első lehetőségnek nem túl sok értelme van, a második pedig nem éppen ildomos egy volt (vagy leendő) szövetségessel szemben. Ráadásul Jávor nagy politikai árulónak számít, hisz annak idején, a biztos politikai helyért baszta át az LMP-seket. Én meg csak röhögtem, mert elképzeltem, hogy ez a Jávor Benedek nevű „Bence” gyerek, most majd a Bajnai fejét is jól átcseszi, mikor nem a szocialista frakcióba ül majd be, hanem inkább a zöldekhez. Bajnai meg magyarázkodhat majd az amerikai haverjainak!
De hát a csúcspont ismét Feri show-ja volt. Gyurcsány egyébként már napközben is megnevetetett, amikor a celebeket megszégyenítő módon, egy villanyautóval szállította a szavazókat. „Feri taxi” néven vállalta be, hogy közvetlen kapcsolatot építsen ki a polgárokkal. Az autó egyébként csigalassú volt, illetve inkább hasonlított Bud Spencer fagyiskocsijához, de azért üde színfolt volt az egyébként is szokatlanul csendesre sikeredett voksolási napon. (Nem nagyon voltak balhék, feljelentésekről sem hallani egyelőre.) De ami este következett – az maga volt a közröhej! Óriási bulit csaptak, táncoltak, énekeltek, vidámvasárnapoztak.
És mindezt szaros kilenc százalék miatt? Mi lett volna, ha megelőzik az MSZP-t? Szétrúgják a falat? Komolyan potyogtak a könnyeim. A legszebb pedig az volt, mikor másnap Molnár Csaba, valószínűleg még az „after party” hatása alatt, azt találta mondani, hogy „szerénységre kötelez az eredmény”. Hát a kilenc a százalék, az tényleg Csabikám!
De a DK-ben sem lehet minden rendben, hisz másnap lemondott Bauer, mert szerinte nem elég liberális Gyurcsány politikája…
És végül, ahogy a csúcspont után lenni szokott, jött a tragikomédia. Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak, vagy nevessek, amikor Mesterházy bejelentette, hogy az MSZP elnöksége benyújtja a lemondását – éreztem, hogy egy korszak ért véget. Bár jövő szombatig kell még várni, de az kommunista utódpárt végre összeomolhat. (Tényleg, ha lemond, miért nem azonnal teszi?) Kis lépés ez a történelemben, nagy lépés a magyar rendszerváltás történetében. Kár, hogy egyesek szépen átmentették magukat…
Mindenesetre viccesre sikeredett még Szanyi Kapitány interjúja a nap végén, aki valószínűleg most kénytelen-kelletlen megtartotta a józanságát. Mint egy modern színházi komédiában. A poén már elhangzott, a bohóc már pofára esett, jót is röhögtünk szegényen, de még feloldásként lelkizünk egy kicsit a végén. Hisz Szanyi nem beszélt másról, mikor az ő és a szocik elnökségének felelősségét firtatták, minthogy minden pártnak önkritikát kell gyakorolnia. Miért is? Mert alacsony volt a részvétel. Ja és erről leginkább a Fidesz tehet, hisz nem volt kormányzati kommunikáció, ami a zemberek figyelmét felkeltette volna. Hogy is van ez ó kapitány, kapitányom? Amikor a Fidesz, a hazai választások előtt kormányzati kommunikációt folytatott, akkor az volt a baj; most meg hogy nem, akkor meg az?
Furcsa volt hallgatni Szanyi nyakatekert logikáját, miszerint a Fidesz tehet az alacsony részvételről, a szocik pedig az alacsony részvétel miatt veszítettek, ergo a Fidesz tehet a szocik vereségéről. Azt a kurva!
Egyébként a konklúzióban igaza lehet Szanyi Kapitánynak, hisz tényleg a Fidesz tehet a szocik vereségéről. Ugyanis ismét tisztességes választásokon verte tönkre őket, most már 2006 ősze óta zsinórban ötödször!
Már csak Gurmai Zitát és az ő „nőügyeit” sajnáljuk, amit oly őszintén akart képviselni. Mert Zitácska nem megy Brüsszelbe, de nem megy ő már sehová sem a május elsején összehajtogatott papír szívecskével a hátizsákjában.
Szegényebbek leszünk nélküled Zita!
Szegényebbek leszünk nélküled Zita!
