A tudomány mai állása szerint Tótawé egy hülye!
Mindenkinek megvannak az örök mantrái és kedvenc témái, amelyektől nem tud elszakadni, ahogy mi sem tudunk elszakadni a Toronyháztól meg a sörtől. Persze mi azt a földszinti kantinban vesszük, mintegy sportfoglalkozásként, mert kell legyen pozitív mellékhatása annak, hogy fel-le rohangálunk a lépcsőházban.
Tótawéárpád örök mániája például a kereszténység szapulása, olyasmi hévvel, amelyből arra következtethetünk, hogy látens kereszténnyel van dolgunk. Ha ugyanis a melegfelvonulás keményvonalas ellenzői és csépelői látens melegek, akkor nyilván ez a pszichikai rendellenesség, amely szerint amit nagyon utálsz és nagyon kritizálsz és nagyon foglalkoztat, igazából a tudatalatti látens énedet jeleníti meg, nem témaspecifikus, s nem válogat, hanem meggyőződésfüggetlenülműködik.
Tótawé. tehát látens keresztény, mert erősen foglalkoztatja egy kisebbség, egy szerinte kihalóban lévő világlátás. Ja, és hát tudjuk, hogy Tótawé református családból származik. Biztos nem sikerült még rendesen elszakadnia otthonról, és a felettes én (ez valami pszichológiai kifejezés, nem a szerzőre vonatkozik - a szerk.) meg a szülői ház iránti frusztrációi és kisebbségi érzése is okozza, hogy így belemerült a témába.
Mondjuk a látensség ezek szerint érvényes a vonalas kommunista- meg náciellenesekre is, tehát a kommunistaellenes történészek látens kommunisták, a folyamatosan fasisztázó antifasiszták meg látens fasiszták, de hát istenem, ez belefér a posztmodernbe, ahol mindent dekonstruálunk, mint a legovárat a gyerekkel, ha meguntuk.
De vissza Tótához.
Tóta imád filozófust játszani, régi toposzokat kérődzés után visszaböfögni, most például Semjén valamely evolúciós megjegyzése kapcsán lamentál azon, hogy a köcsög egyháznak mindig sikerül összeegyeztetnie tanításával az éppen aktuális tudományos nézeteket. A szekuláris intolerancia bajnoka ennek nevében egy majmot pakolt fel a keresztre, de hát szegény nem tudja, mit cselekszik, bocsássunk meg neki.
„Akkor majd lakozhat Isten az ősrobbanásban, mert ő már onnan kiszámolta, merre pattognak majd a biliárdgolyók. Ebből is látszik az ő végtelen bölcsessége, halleluja. Ősrobbanást már csak nem csinálnak ezek a minden lében kanál tudósok, vagy ha igen, akkor meg utána úgyse lesz, aki vitatkozzon” - írja a publicista. Nos, az ősrobbanás elméletét Georges Lemaître (1894-1966) belga pap, a löweni katolikus egyetem fizika és csillagászat tanára dolgozta ki 1931-ben.
Pech, ezt benézted, kisbogár!
A lét első két szintje: elgondolható, de nem létező dolgok; változóan létező, de nem szükségszerűen létező dolgok. Első kategória: sárkányok, stb. Második: ember. Föld. Világegyetem. Azaz minden, ami evilágon létezik. Ami változik, annak a léte nem szükségszerű, elgondolható nemlétezőként is. Az öntudatlan anyag változását vajon mi indokolja? Semmi sem változik magától, amiben nincs élet. Vissza lehet vezetgetni a dolgokat egy kezdőponthoz, de a kezdőpontot is meg kell magyarázni, és máris a végtelen múlt problémájával állunk szemben. Minimum a kezdőpontot kell megmagyaráznunk, ugyanis mint tudjuk: semmiből nem lesz semmi. A változást pedig magyarázni kell valamivel, az örökké változó anyagi világ, ami saját magából csak úgy kitermelte az életet, majd a tudatot, hát, khm, eléggé elégtelen magyarázat, abszurdum. Nos, egy szükségszerű, változatlan létező tulajdonképp az egyetlen értelmes magyarázat minderre (tudom, még messze vagyunk ezzel vallástól, Jézustól, egyházaktól).
Tóta W. azon is kesereg, hogy az egyház mindenhez adoptálja a Teremtést és Istent, ha az evolúció az épp bevett todományos álláspont, akkor „Isten az evolúción keresztül teremt”.
Hát, mit tegyünk, ez van.
Mindez akár még az isteni bölcsességet is mutathatná: nem csak úgy lepottyantotta a Teremtő kreálmányait a Földre, hanem organikus, lassú lépésekkel, fontolva haladva bontakoztatta ki őket. Mi a fene, Isten konzervatív! Ehh! Amúgy inkább nagyvonalúan liberális, mert megtűri az olyanokat a Földön, mint Tótawéárpi.
Egyébként meg: a láthatóan a „tudományos intézeteket” magasabb rendűnek tartó publicista valószínűleg nem nézett szembe a ténnyel, hogy a tudósok nem modern, élő szentek, hanem gyarló emberek, akik az obgyektív tudományos meggyőződés és a legújabb bizonyított eredmények kedvéért nem fogják feladni egy élet munkáját. Még inkább így van ez a társadalomtudományok területén amúgy. Harminc évet feccöltél egy elméletbe, kutatásba, és aztán nem jött össze vagy más cáfolta? Ragaszkodni fogsz hozzá, mint ortodox komcsi finnugoristák a halszagú genetikához és rokonsághoz. Nincs is szomorúbb, mint életmű-védelmező tudósok egymás közti harcai.
A szent tudomány meg napról napra változik, mindig épp ápdételjük magunkat a „tudomány mai állásához”. Objektivitás, én így szeretlek. Kíváncsi vagyok Tóta W. világkeletkezés-elméletére, mármint arra, amelyik logikailag elfogadható, noha az evolúció, az ősrobbanás és a világ keletkezése legalább annyira filozófiai kérdés, mint amennyire természettudományos.
Semjént, akinek kapcsán mérgében kiírta magából a dühét Tóta, most hagyjuk. Végső soron tragikomikus, ahogy a transzcendenst hívja bunyóra, de csak Semjénnel csap össze.
