Kísértet járja be Európát, az illiberalizmus kísértete
A heti „Comment is Free” azaz a brit Népszabi véleményrovata a „felvilágosult liberalizmus” haláláról beszél. Nem, Will Hutton nem Kötsén járt, és hallgatta meg a gulyást majszoló Kaijut, hanem elolvasta a legújabb felméréseket, amelyek arról szólnak, hogy úgy tűnik elég szoros lesz a verseny a néhány nap múlva esedékes skóciai népszavazáson, melynek tétje, hogy 300 év után megszűnik-e az Egyesült Királyság (marad Wales, valamint Észak Írország, de ennyi erővel Northumberlandot is ki lehet nevezni valamikori beleegyesült királyságnak), és folytatódik az a folyamat, ami a Brit Birodalom végső széthullásáról szól.
Ha viszont a hosszas elemzést elolvassuk, mely végső soron szenvedélyesen érvel Nagy Britannia fennmaradása mellett - azon túl, hogy a kötelező balos „avitt nacionalizmus versus felvilágosult liberalizmus” kitételek ott virítanak - voltaképp a magyari jobboldal által is ismert és elutasított liberalizmus éles kritikáját adja, a „kapitalista tory libertarianizmus” kritikájába ágyazva. Persze megy itt a hatalmas zsonglőrködés a szavakkal, hisz az angol szóhasználatban a „liberális” a balos, a „konzervatív” meg a jobbos, és a konzervatívokhoz társuló pénzemberek (többnyire a Wall Street-i farkasok és londoni elemzők alkotta elég érdekes társulat) pedig a libertariánus jelzőt szokták kapni, míg a baloldalhoz társuló szellemi szabadcsapatok változó jelzőkkel szeretik magukat illetni a szabadgondolkodótól a szociáldemokratán át a trockistáig. Ez a nyugat, szokjunk hozzá az ő fogalmaikhoz, ha hozzájuk akarunk tartozni. Vagy mi. Mert ugye nálunk más a felállás, vannak a jobbosok, a nemzeti liberálisok, a népiek, az urbánusok, a ballibek, a szocdemek, a komcsik, és ezek igazából nemigen sorolhatóak be a fenti, nyugat-európai kategóriák közé. Így lehet Bokros Lajos konzervatív, Orbán Viktor nemzeti liberális (minden illiberális megszólalása ellenére), Gyurcsány Ferenc meg demokrata.
De térjünk vissza Skóciába, ahol a helyzet úgy áll, hogy az alulról szerveződő IGEN-kampány (az elszakadás) olyan erős, hogy a legutóbbi felmérések szerint megelőzte, az összes országos médium, a kormány, az ellenzék, a bal és jobboldal, a nagy cégek, a legnagyobb bankok, az EU és mindenki támogatta NO (Nagy Britannia egysége melletti) kampányt. Nagy bajban vannak most, főleg a korábban meglehetősen hangos brit baloldaliak, akik még a Tony Blair kormány alatt elfogadtatták a decentralizációs törvényt, mely az első lépés volt a skót és walesi autonómia felé a helyi parlamentek megalkotásával. Most meg csak néznek, amikor a skótok „avíttas nacionalista megfontolásokat követve” úgy döntenek, hogy akkor viszonlátás’ Anglia, és a „felvilágosult liberális Brit eszme” épp a középkori identitások törésvonalai mentén hull a porba. De úgy, hogy valójában a demokrácia üli diadalát, hisz hiába a milliódolláros állami kampány, az ajtóról ajtóra csengető AYE (azaz skótkeltául’ IGEN) feliratú kitűzőkkel házaló fiatal, többnyire baloldali és zöld érzelmű, valamint a hozzájuk csapódó skót nacionalisták együttesen úgy tűnik képesek szétzúzni az angol birodalom utolsó maradékát, és tesznek földönfutóvá megannyi kínai pólógyárost.
A hosszú cikk egyik bekezdése ugyanis nagyon érdekes, és ha nem a The Guardianban hozná le pár nappal a skót népszavazás előtt egy brit munkáspárti képviselő, az ember hamar Tusványoson érezné magát, és nem is értené, hogy mire a nagy hiszti immár Norvégiától a The New York Times-ig. Mert figyeljük csak: „Az egyetlen nagy érv (Skócia függetlensége mellett) az, hogy Skóciának nem kell tovább fuldokolnia az angol Toryk libertariánizmus iránti rajongásától, mely tagadja a társadalom iránti kötelezettségeket, amely felhagyott az igazságosság és a méltányosság eszméjével a nyilvános politikai álláspontok területén, és amit úgy hívhatunk, hogy a „nagy kiárusítás”, mely az elmúlt 30 évben végbement. Minden közművet, ötmillió tanácsi lakást, számtalan nagy céget privatizáltak ész nélkül a „piaci liberalizációra” hivatkozva, hirdetve a „nyílt piac” mindenhatóságát. (…). Ami létrejött nem más, mint ragadozó kapitalizmus hatalmas egyenlőtlenségekkel és egy olyan társadalom, mely csupán a felső 1%nak kedvez. Az országnak fel kell építenie és újra fel kell találnia a szociális partnerség új formáit. A Független Skócia pedig egy erős csapást jelenthet ebbe az irányba.”
Wow. Ezt írja múlt szombaton egy brit munkáspárti képviselő, bár a tűéles tusványosi felütést követően, mint egy jóféle anglo-schifferbandi, a következő bekezdésben természetesen már a „nacionalista Skócia” veszélyeire emlékeztet a szerző.
Wow. Ezt írja múlt szombaton egy brit munkáspárti képviselő, bár a tűéles tusványosi felütést követően, mint egy jóféle anglo-schifferbandi, a következő bekezdésben természetesen már a „nacionalista Skócia” veszélyeire emlékeztet a szerző.
Mivel ez az írás itt nem Hutton dolgozatának ismertetője, sem pedig valami burkolt LMP kampány, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a brit szerző által a „felvilágosult liberalizmus” eszméjét megjelenítő brit-tudat korántsem olyan szép és romlatlan, mint aminek Will Hutton látja. A valóságban az elmúlt 300 évben sokkal kevésbé a „szupranacionalizmus” mintsem az angol szuprematizmus eszköze volt a „britség”, tehát ennek elutasítása nem feltétlenül jelentené Skóciában sem azt, amit Hutton neki tulajdonít, miszerint kitör a kvázi-feudalizmus és hasonlók. Ez a csúsztatása annál is viccesebb, mivel Skócia függetlensége jó eséllyel torkollna II. Erzsébet trónfosztásába egy átmeneti perszonálunió után.
Azaz újabb országban győzedelmeskedne a republikánus eszmeiség, az eurobaloldal egyik kedvenc nyalogatós fétise.
Persze mi tudjuk, a balost onnan lehet felismerni, bármely országban legyen, hogy csúsztat. Ahogy a székely autonómia sem jelent Romániátol való elsz akadást, Orbán Viktor „illiberalizmusa” meg burkolt putyinizmust, úgy a skótok elszakadása sem jelentené azt, hogy a felvilágosodás eszméi megállnak Hadrianus falánál, és újra pikt barbárok fognak kőhajítóval nekiesni Liverpoolnak, hogy kiltes, vörösszakállas martalócok fogják erőszakolni Yorkshire teheneit és elragadni lányait. Vagy fordítva.
Érthető, hisz 10 nappal a történelmi szavazás előtt kell a paráztatás a szétszakadó családokról, csődbe menő vállalatokról és hasonlókról . Végső soron semmi mást nem látunk a legfejlettebb Nyugaton - ahova fiaink mennek innen az illiberális posványból ugye - minthogy ugyanaz a bajuk, oldaltól függetlenül, mint nekünk. Azt leszámítva, hogy náluk nincs egy Viktor, aki megmondaná a frankót mondjuk az edinburgh-i Fringe fesztivál egyik sátrában.
Ami feléjük most van, az egy merőben gazdasági értelemben szélsőliberális miniszterelnök, és egy tötymörgő, karakter nélküli, ostoba Gordon, náluk Bajnai helyett Brown, akinek a legnagyobb ötlete az, hogy bizottságot hozzon össze, ami egy bizottságot működtet, ami aztán alapít egy bizottságot arról, hogy... Szóval az ismerős Monty Python-féle hülyeség, annyi különbséggel, hogy ő ezt komolyan gondolja. A PestiSrácok által is ismertetettPiketty könyv „illiberális” alapvetései, a skót függetlenség ügye tehát mind arrafelé mutatnak, hogy bár megy a hiszti nagy tételben, hogy ez a mi stadionführerünk mekkora egy szemét, de úgy tűnik a munka alapú, közösségi társadalom elképzelése, melyet újabban vázol, sokkal szélesebb tömegeket izgat a kontinensen, mint pár brüsszeli eurokratát, széljobber holdkórost, vagy a tusványosi tábor másnapos közönségét.
