A kedves beteg a 25. órában jár…
Tulajdonképpen mindegy is, hogy Áder János a Sándor-palota szobájában, vagy egy kút mélyéből, esetleg stílszerűen a Hortobágyon kiáltja a pusztába az idei év klímacsúcsának tanulságait. Az ertéelklubbos szinten tematizált Szívtipró Parlament aktuális epizódjai Falus visszalépésével, összefogással, meg a 170 millkás Szíjjártó-haciendával (bár nekünk is megígérné anyukánk, hogy kapunk várat, körülötte árokkal, jobbágyokkal, ha külügyérek leszünk) vannak elfoglalva. Eközben, szinte észrevétlen maradt az a Köztársasági Elnök, aki a tényleges valóság ránk váró kihívásairól, ivóvízről és globális felmelegedésről beszélt.
A globális felmelegedés problémájának agyonhallgatása világtendencia.
Az idei évben sikerült egyáltalán egyértelműen kimondani, hogy az elmúlt 50-60 évben tapasztalható éghajlatváltozás az emberi tevékenység eredménye, nem a Föld rakoncátlankodásáé, vagy a gyíkemberek ármánykodásáé. A politikusok persze még mindig szeretnek a korrektség jegyében úgy fogalmazni: a 25. órában járunk. Ennél azonban nyugodtan lehet bátrabban is fogalmazni. Nincs olyan, hogy huszonötödik óra.
Ez itt el lett baszva, kéremszépen.
Annak ellenére, hogy az előrejelzések szerint az elkövetkező 100 évben 3,5-4 fokkal fog emelkedni a Föld átlaghőmérséglete, a világ egyes helyein túl sok, máshol túl kevés lesz a víz, felborul a mezőgazdasági termelés eddig megszokott rendje, új betegségek jelenhetnek meg, elvándorlás és háború kezdődik az ivóvízért, az idei évben a széndioxid-kibocsátás mégis minden eddiginél magasabb volt. A huszonötödik óra évében. Persze meg is feszülhetnek a klímakonferencián, ha a kvóta aláírása alól magukat kimentő nagyhatalmak – Amerika, Kína, India - vezetői mögött mindig lesznek olyan szakértők, akik megveregetik az államfők hátát:
"Nyugodjon meg Elnök Úr, hiszen csak a 25. órában járunk. Jövőre meg a 26-ban, és így tovább!"
A globális felmelegedés problémája iránti érzékenység azonban a keresztény, konzervatív berkekben is teret kezd hódítani. Ennek tudható be a várhatóan 2015-ben napvilágot látó pápai enciklika is. A La Stampa című olasz napilap májusban számolt be arról, hogy Ferenc pápa első önálló enciklikája valóban zöld-enciklika lesz, ahogyan arra a Szentatya beiktatása óta többször, többek közt Áder János látogatása alkalmával is utalt. Föl van tehát adva a lecke a konzervatív, keresztény értelmiség egy részének, akik számára a zöldügy fűben gitározó betépett hippiket, meg bálnavadász-hajókat üldöző, szemesztert halasztó egyetemista aktivistákat jelentett eddig.
A probléma megbeszéléséhez maga Áder János is hozzájárult idehaza a tavaly megrendezett Víz Világkonferenciától kezdve azzal, hogy a Szentatyánál tett látogatása alakalmával a globális felmelegedés problémájával is foglalkoztak. Áder a Klímacsúcs alatt azt is kihangsúlyozta, hogy bár hazánk túlteljesítette vállalt kötelezettségeit, máris érezhetően szenved az időjárás megváltozásától. Bár a Vásárhelyi-terv alapján elkészült tározórendszer az egyik lehetséges módja a rendszeresen jelentkező áradások okozta pusztítás csökkentésének, hazánkban egyre nagyobb gondot okoz a kiszámíthatatlan időjárás, különösen a földművelés tekintetében.
A világ érzékelhetően megváltozott, így kiszélesedett a környezetvédelem és környezettudatosság horizontja. A problémára adott keresztény-konzervatív válasz ereje elsősorban annak felismerésén múlik majd, hogy az emberiség céljai közösek, és csak a megközelítés módja más. Nem véletlen idehaza a tanyasi életforma föléledése, a biolekvár, a mosódió, a vegyszerellenesség, az esővízzel öntözés, mosás, az ökopiac, a házitej, a bringával munkába járás. Ez mind környezetvédelem, csak kevésbé látványos. Ezt a tendenciát nevezhetjük alternatív-, vagy zöld gondolkodásnak, de ugyanígy a hagyományos életforma reneszánszának is. Egy világméretű összefogás feltétele pusztán annyi, hogy a progresszív gondolkodás hívei fölismerik az elfeledett hagyományt abban, amit (újra)fölfedeztek. A konzervatív oldalnak pedig föl kell ismernie azt, hogy a progresszivitás egyfajta útkeresés, hogyan lehet a mindennapokban alkalmazhatóvá tenni azt, aminek különben már megvannak a múltban gyökerező előzményei.
A jövő évben megjelenő Zöld Enciklika tehát várhatóan jelentős változást hoz a globális felmelegedés problémájának megítélésében. Mindazok, akik a téma iránt továbbra sem éreznek majd különösebb érzékenységet valószínű végérvényesen egy virtuális világ foglyai maradnak.
Egy olyan világnak, amelyben az orvos így közli a családnak a hozzátartozó halálhírtét: a kedves beteg a 25. órába jár…
