Lesz-e ebből ellenfülkeforradalom?
Kínkeserves küzdelmet folytatott Várady Zsolt magyarifacebook alapító és Gulyás Balázs szocialista flottatelefonáló tegnap a színpadon, hogy önmagán túlmutató jelenséget gyúrjon a netadó elleni össznépi felháborodásból. Hátha szép lassan át lehet vezetni a megjelent tömegeket az ellenzéki térfélre, hogy ott elszánt baloldali szavazóként ellenfülkeforradalmat hajtsanak végre.
Mintha emlékeztetne ez az egész valamire…
Az tény, hogy ha ragaszkodik a kormány az Internet megadóztatásához (leírni is vicces), akkor elbukik egy generációt. Egy olyan generációt, ahol a radikalizmus amúgy is sokkal népszerűbb, mint egészséges volna, de – legalábbis eddig – a baller véleményterror miatt rengetegen pankoskodtak a jobboldal közepén, ahonnan a Fidesz nyerte ki a szavazóit. Mert eddig nem voltak vállalhatatlanok.
Az internet-adó viszont vállalhatatlan, mert aki ezt kitalálta, az egyszerűen nem érti ezt a világot. Nem érti, hogy az internetezés nem fogyasztás, hanem a mindennapok szerves része.
Nincs olyan, hogy internet-túlfogyasztás, meg internet-luxusfogyasztás.
Tényleg nem 700 forintról szól a vita, teljesen felesleges rezsibiztosként felügyelni felette. Ez sima levegő-adó, a legjobb lenne elengedni ezt az egész történetet. Persze a Fideszből előjött a dacos kisgyerek, csakazértismegcsináljuk – a szokásos. A sorozatban csalódott ellenzéknek meg kellett már egy ilyen Ügy, amivel könnyedén és jogosan lehet mozgósítani, utcára hívni tömegeket.
De itt meg is állhatnak nyugodtan, hiába vannak komoly ambíciói a tüntetések szervezőinek, a Millával már kijátszották ez a kártyát, utána az első Bajnai-blöffre pedig bedobták, végül meg ragaszthatták a plakátot a Gyuriferinek az ellenzéki megújulás jegyében. Ezek után bárki, ha meghallja azt, hogy „új baloldal” meg hogy meghaladjuk az elmúlthuszonötévet, akkor köp egyet és arrébb megy.
Még egyszer nem lehet százezer embert átbaszni a Szabad Sajtó útján.
Noha meghatottan figyeltük, ahogy a Millás árvák Humán Platformja átlépett saját árnyékán, és a dadaista versek helyett végre a tettek mezejére léptek, épületet erőszakolva mutogattak erőt, igazából az egész tüntetősdi vissza fog állni egy kis társaság nyilvános terápiájára, ahol a sokadik vereséget, és azt, hogy senki nem kíváncsi a világmegváltásukra, beszélik ki egymással. Ahol Papprékakinga ellenzéki ugróiskolát szervez, mert már nagyon elege van mindenből…
A baloldali pártok pedig ismét le fogják nyúlni az egészet, hiába a küszködés és a pártzászlót nem hozunk. Azok meg képtelenek klasszikus politikai pártként működni, lenyelték a Millát is, a legutolsó függetlencivil kezdeményezést, aztán semmire nem mentek vele. Egy pártnak - lecsupaszítva persze - tulajdonképpen nincs más feladata, mint törekedni a hatalom megszerzésére, és ha az megvan, akkor törekedni kell annak megtartására. A jelenlegi baloldal legtöbb energiája viszont, hiába a rengeteg óriási ziccer, ahol alternatívát lehet felmutatni, nem a hatalom megszerzésére megy el. Egymással vannak elfoglalva, illetve a múltból ott ragadt, milliószor lejáratott és lejáratódott figuráikat próbálják újra meg újra rehabilitálni.
Hátha egyszer akkor lesz a kormánnyal szembeni elégedetlenség, hogy egy Demszkyre is leszavaznak a zemberek.
Ők egy jelentősen meggyengült Fityeszt sem fognak soha legyőzni. Viszont a Fityeszt ez sem nem jogosítja fel a faszfejségre, mert a végén tényleg elérik, hogy visszajönnek a kommunisták a Gyuriferiék.
