Közérdekű közlemény

"A véleményszabadság alkotmányos szerepét és alkotmányos határait illetően a TASZ alapvetően osztja az Alkotmánybíróság másfél évtizede töretlen álláspontját. A 30/1992. (V.26.) ABh. rögzítette: a véleménynyilvánítás szabadságának kitüntetett szerepe van az alkotmányos alapjogok között, tulajdonképpeni „anyajoga” többféle szabadságjognak, az úgynevezett kommunikációs alapjogoknak. A 18/2004. (V.25.) ABh. úgy foglalt állást: a véleményszabadság egyrészt az egyéni önkifejezést, a személyiség szabad kibontakozását teszi lehetővé, másrészt az egyénnek a társadalmi és politikai folyamatokban való tevékeny és megalapozott részvételét biztosítja. „A szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi (…) maga a véleménynyilvánítás ténye és lehetősége védett, annak tartalmára tekintet nélkül. Vagyis az egyéni véleménynyilvánítás, a saját törvényei szerint alakuló közvélemény, és ezekkel kölcsönhatásban a minél szélesebb tájékozottságra épülő egyéni véleményalkotás lehetősége az, ami alkotmányos védelmet élvez. Az Alkotmány a szabad kommunikációt – az egyéni magatartást és a társadalmi folyamatot – biztosítja, s nem annak tartalmára vonatkozik a szabad véleménynyilvánítás alapjoga. Ebben a processzusban helye van minden véleménynek, jónak és károsnak, kellemesnek és sértőnek egyaránt – különösen azért, mert maga a vélemény minősítése is e folyamat terméke” (30/1992. (V.26.) ABh.). „Ez a szabadság az olyan véleményeket is megilleti, amelyek sértőek, meghökkentőek vagy aggodalmat keltenek” (18/2004. (V.25.) ABh). A vélemény elfojtása vagy napvilágra kerülésének megakadályozása nem teszi a véleményt meg nem születetté, és nem gátja valamely nézet elterjedésének – szögezi le a 18/2004. (V.25.) ABh. „Ahol sokféle véleménnyel találkozhatnak az emberek, a közvélemény toleráns lesz; míg zárt társadalmakban sokkal inkább felkavarhatja a köznyugalmat egy-egy szokatlan hang is. Másrészt a véleménynyilvánítás szükségtelen és aránytalan korlátozása a társadalom nyitottsága ellen hat. (…) Politikai kultúra és egészségesen reflektáló közvélemény csakis öntisztulással alakulhat ki” (30/1992. (V.26.) ABh.). Mindkét idézett alkotmánybírósági határozat világossá tette, hogy a véleményszabadság korlátozásánál a „szükség-arányosság”-, tehát az ún. első alapjogvédelmi tesztet alkalmazva lehet csak eljárni. Abban is töretlen az alkotmánybírósági gyakorlat, hogy a véleményszabadságot korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni."