Hagyó Elvtárs, az elfelejtett hős!
Hagyó elvtársat példátlanul súlyos és természetesen igazságtalan ítélettel sújtotta fasiszta rendszer vérbírósága. Hiszen ha belegondolunk, Biszku elvtárs néhány száz ember lemészárlásáért kapott hasonlóan súlyos és természetesen igazságtalan büntetést a Horthy-rendszert idéző vérbíróságától.
Megemelem a kalapomat a magyar politikai elit előtt. Nemzetközileg is lenyűgöző az, ahogy megoldják, hogy ne legyenek büntethetők. Van nyomozás, vádemelés, tárgyalás és ítélet - gondolom szigorúan törvényesen mindegyik, mert így szokták -, de valahogy mindig az a vége, hogy a rabló kacagva balra (jobbra) el.
Alig hét éve még csak, hogy Hagyó elvtárs lebukott és máris van egy elsőfokú ítéletünk, ami bizonyosan kielégíti minden törvénytisztelő magyar állampolgár kényes igényét. A cél elérve, néhány hülye, mint például én, háborgunk, mintha bármi értelme volna, közben a szorgalmas többség példás rugalmassággal lép túl az igazságszolgáltatás megaláztatásán.
Az abszurd bírósági ítéletek, amelyek sokszor egy röpke emberöltő alatt születnek meg, nem serkentik tiltakozásra, tüntetésre a horngyufai értelemben vett lakosságot és delejes értelmiségét. Mindenki tudat alatt reménykedik, hogy nem ébred egyszer egy ilyen rémálomban, amikor ő lesz az áldozat, de nemhogy tüntetni nem megy senki, még egy felháborodott e-mailt sem ír a parlamenti képviselőjének.
Az indulatbloggerek, mint én, hiába írnak elkeseredetten ilyenkor, a Kedves Olvasók sem fárasztják magukat holmi felháborodással. A tíz éve bántalmazott nők, akik életüket mentve, vagy gyermeküket védve megölik végső elkeseredésükben a bántalmazójukat, ők szokták kapni a legtöbbet és a leggyorsabban.
Pedig az abszurd jogtechnikává fonnyadt „igazságszolgáltatás” lágy és lassú gyilkosunk. Az „igazságot” annyi szabállyal védjük, hogy láthatólag évtizedek kellenek ahhoz, hogy valaki rendesen eltévedjen és nagyon messziről visszatérve nyugodt mosollyal mondhatja a szemünkbe, üres dobozában az igazság lapul.
Nincs Igazság és jelen állás szerint nem is érdemeljük meg.
