Törökország tömegpusztító fegyvere egy egész kontinenst képes kicsinálni
Elég keményen üzletel Törökország az ötlettelen, remegő térdű, de a retardáltak ideológiája (létező világok legjobbika felé haladunk töretlenül) mellett végsőkig elkötelezett uniós atyákkal. A legújabb hírek szerint a törökök még három milliárd euróval emelték a tétet, emellett az uniós csatlakozás felgyorsítását szorgalmazták, és már idén tavasztól vízummentességet követelnek minden török állampolgárnak. Nem azért, mert bármit teljesítettek volna, mert annyit küzdöttek volna az uniós normákhoz és értékekhez való fölzárkózásért, a gazdasági stabilitásért, vagy a korrupció visszaszorításáért. Törökországnak az az érdeme, hogy van egy rakás bevándorlója, az Uniónak meg ezzel szemben semmi nincs a kezében, de még ahhoz is hülye, hogy blöfföljön. Mondjuk egy tengerzárat.
Az vitathatatlan, hogy az 1,8 millió menekült nagy megterhelést jelent, mégis Törökországnak meghatározó érdeke megtartani őket, hiszen ez láthatóan kiváló tárgyalási pozíció. Hogy mit tesz a velejéig korrupt, minden ellenzéki hangot azonnal elfojtó török vezetés, ha elérte hosszú távú céljait az EU-val szemben, az egy igen érdekes kérdés. Először is örök időkig zsarolhatja eurómilliárdokért az uniót, és miért nem emelné az összeget tovább, a legkülönbözőbb indokokra hivatkozva. Aztán szélnek is eresztheti a bevándorlókat egy jól időzített pillanatban, és már uniós tagként senki nem fog rajta semmit számon kérni. Harmadik megoldás, hogy az uniós csatlakozás után másnap hirtelen 1,8 millió fővel megugrik a török állampolgárok létszáma, és a bevándorlók onnantól uniókompatibilis útlevéllel indulhatnak a Bundesmutti szoknyája mögé.
A gazdagabbak vesznek maguknak rendes állampolgárságot, a szegényebbek meg örülnek, ha nem buknak le egy hamisítvánnyal. Törökország onnantól kezdve szinte bárkinek adhat állampolgárságot megfelelő ellenszolgáltatás fejében, a török letelepedési kötvényt bárki megveheti majd, akárhonnan is érkezik és akármilyen olajjal fizet érte.
És mit nyer ezzel Törökország? A magyar örökös hidegháborúja az Unióval sok mindenre rávilágított. Közép-Európa nem Nyugat-Európa és sohasem lesz az, ahogy ezt Orbán is kezdi kitapogatni. Törökország meg pláne nem lesz soha nyugati Európa, vagy ő lesz az Unió verőlegénye vagy őt verik meg minden nap, rajta élezik körmeiket az életük értelmét kereső liberális-szocialista unióatyák. Indítanak másodpercenként két-három kötelezettségszegése eljárást és programozzák Ankarára a lisszaboni atomfegyvert.
Nem egyszerűbb olyan országokkal tárgyalni, melyek választópolgárainak fele-harmada muszlim és lojális Törökországhoz? De.
Tartós javulásra különben sem lehet számítani a háborús övezetben, hiszen a hősies rendteremtő USA, meg Putyin, meg a vadászgépes uniós tagországok fotelből elindítható távolsági rakétákkal és nagyon magasból ledobott bombákkal csinálják a demokráciát, porig rombolva minden házat, amelyben élni, dolgozni, tanulni lehetne. Szárazföldi csapatok bevetéséről szó sem lehet, hiszen pár tízezer valódi ütközethez szokott aberrált őrült kamera előtt nyiszálná le a fejeiket. Itt a tátongó űr Hollywood szuperkatonái és a valóság között.
Egy török közvélemény-kutatás szerint az átlagtörök különben pont úgy gondolkodik, mint egy átlag európai. Mármint a bevándorlókról. A kulturális és fizikai közelség ellenére integrálhatatlan, bűnözésre hajlamos csoportnak tartják a migránsokat, akik elveszik a munkát. A török közvélemény tehát szabadulna a bevándorlóktól, és csak a hosszú-távú politikai érdek tudja kordában tartani a polgárok indulatait. Például azzal, ahogyan a tárgyalásokat értékelték otthon. A török közvélemény szerint átverték a brüsszelieket, megvezették őket, majd lefejték egy halom pénzzel. És ennek - mert rendes muszlim ország - ott örvendeznek vala. Ünneplik a kormányt, cseles vezetőiket, ügyes szőnyegárusaikat, akik átbaszták a hülye nyugatiakat.
Törökországnak az elhibázott Közel-Kelet-politika, az Unióról levakarhatatlan liberalizmus olyan csodafegyvert adott a kezébe, amely tényleg fölér egy atomtöltettel, nem úgy, mint a lisszaboni szerződésben a szankciós bekezdés. Egy kis zsarolással és pénzszerzéssel, egyre több jog kicsikarásával nagyhatalmi pozíciót épített ki európai közreműködéssel.
Kérdés tehát, hogy Törökországgal beljebb vagyunk-e vagy megint ott tartunk, hogy gyodával kell földrengést megelőzni.
