Egészségügy és a pécsi magasház sorsközössége
A magyar egészségügy olyan, mint a pécsi magasház volt. A rendszerváltozás óta, mióta lakatlanná és hivatalosan is lakhatatlanná vált, évről évre egyre baleset-veszélyesebbre nyilvánították, egyre hangosabbra hágott felette a sopánkodás, hogy végül 2016-ig ne történjen semmi vele. Ez bárhogyan is számoljunk, szűk 30 év, ami alatt - legmagasabb épületeként - büszkén rohadt Uránváros horizontján. A párhuzam már csak azért is adott, mert a vonatkozó épület nem az elégedetlen fenntartási költségek, az elmaradt felújítások miatt bizonyult életveszélyesnek, hanem tervezési hibák eredményeképpen.
Nem ez lett belőle, hanem a hozzá nem értés, az ostobaság szimbóluma, mint a sarló és a kalapács a korabeli zászlóban.
ennek ellenére mégis a legszarabbnak tartott egészségüggyel rendelkezünk.aki szerint minden Orbán miatt van, annak nem csak nézői, hanem felhasználói oldalról is illenék közelebbről megismerkedni az egészségügy egy speciális szeletével.nincs olyan kormányzati döntés, ami érdemben képes lenne javítani az egészségügy helyzetén.némi béremelésen kívül semmi előremutatót nem sikerült még kitalálni, de nem is lehet. A puffogó nagyközönség közben minden ágyszámleépítésre, illetve orvos és felszerelés nélküli kórház megszüntetésére olyan érzékenyen reagál, mintha ezen bármi is múlna.Használhatóbb nem lesz tőle, de legalább drága volt. Pénzt költöttünk valamire, pénzt költeni meg jó.
amikor a szarból kell várat építeni és ha még sem áll a vár, akkor még több szart kell belelapátolni.saját szarában értékmegőrzött egészségügyünk meg pont olyan, amilyennek akartuk, amiben könnyen kiigazodunk, amelynek kerülőútjait szívesen és lelkesen használjuk, hogy aztán ugyanerre panaszkodjunk.állagmegóvunk
