Egészségügy és a pécsi magasház sorsközössége

A magyar egészségügy olyan, mint a pécsi magasház volt. A rendszerváltozás óta, mióta lakatlanná és hivatalosan is lakhatatlanná vált, évről évre egyre baleset-veszélyesebbre nyilvánították, egyre hangosabbra hágott felette a sopánkodás, hogy végül 2016-ig ne történjen semmi vele. Ez bárhogyan is számoljunk, szűk 30 év, ami alatt - legmagasabb épületeként - büszkén rohadt Uránváros horizontján. A párhuzam már csak azért is adott, mert a vonatkozó épület nem az elégedetlen fenntartási költségek, az elmaradt felújítások miatt bizonyult életveszélyesnek, hanem tervezési hibák eredményeképpen.

Így fogalmaz korunk lexikális tudása, a wikipédia: Építését a Baranya Megyei Állami Építőipari Vállalat 1974-ben kezdte meg, a kész épületet 1976-ban adták át. A házban összesen 250 db egy-, illetve másfél szobás lakást alakítottak ki. Az építési technológia hibája miatt 1989-re a ház életveszélyessé vált, lakóit kiköltöztették. A 25 szintes panelház bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is Közép-Európa legmagasabb lakatlan épületeként. Hogy segítsek a sorok között olvasni, az épületet tulajdonképpen beteljesítette a tervezői akaratot – szimbólummá vált. Csak nem úgy, nem abban a formában, de hát csak az nem hibázik, aki nem építi toronyházat. Eredetileg valamiféle vertikális szegénytelepnek tervezték, ahol nem vízszintesen terül el a két alsó quintilis, hanem függőlegesen, ezzel is mutatva a szocialista társadalmi berendezkedés magasabbrendűségét.

Nem ez lett belőle, hanem a hozzá nem értés, az ostobaság szimbóluma, mint a sarló és a kalapács a korabeli zászlóban.

Használhatóbb nem lesz tőle, de legalább drága volt. Pénzt költöttünk valamire, pénzt költeni meg jó.