A végtelen ciklusokról
Hosszú ideje pártunk és kormányunk egyik legkomolyabb fegyverténye az volt, hogy gazdaságilag sikerült valamelyest egyenesbe rakni az országot. Most komoly léket kapott a gyorsnaszád ezzel a 0,8 százalékos növekedéssel; vagyis uszály lettünk, pozitív olvasatban legalább nem bója. Ez azt jelenti, hogy uniós források nélkül (mivel azok pörögtek le egy rövid időre – a 2013-as ciklus utolsó kifizetései és a 14-es ciklus eleje között volt egy kis árok, amikor nem jött uniós lovetta) erre vagyunk képesek önerőből. Hát kérem itt az ideje valami újnak.
Senki más nem tudta volna ezt a jogállammá kikiáltott félbalkánt ilyen rigorózus, szögletes, egyben életidegen szabályrendszerrel megcsinálni, mint mi.
vagyis a mi a teendő kérdését kellene taglalni.hogy tulajdonképpen az elmúlt 500 évben kivétel nélkül minden lázadásunkat, forradalmunkat, önállósági törekvésünket a földbe döngölték,Csak az a francos ellenoldal ne lenne olyan kellemetlenül hasonlóan magyar nevű!
mi komprádor elitnek vagy ballib értelmiségnek hívjuk.ám a későbbiekre inkább az volt a jellemző, hogy önmagunkra támadtunk.Szóval kivétel nélkül minden történelmi korszakban feljelentettük, elárultuk egymást, önös érdekektől vezérelve.Ezért lett egy olyan jogrendszerünk, amely mindenkit agyonadóztat, kizsigerel, újraeloszt, össze-vissza szívat.
A három helyen „biztonsági hálót” és egyben illetéket, sarcot lehúzó állam nem áll helyt a biztosítóval karöltve. Ugyan.em egyszerűen betiltani az ubert, hanem eltanulni, jobbat és magyart csinálni, és utána ledózerolni.
