Hiány és rasszizmus
A Népszabóság hasábjain olvashattuk azt a remek dolgozatot, amiben Kőszeg Ferenc bejelenti, hogy visszatért a szocializmus és ugyanezzel a lendülettel retteg egy sort a hiánytól. A libnyafik híresen szeretnek rettegni, de ez valóban érdeklődésre számot tartható látlelet. A világról ugyan sokat nem árul el, de annál többet az idősödő és egyre csalódottabb baller típuspéldány fejében létező téveszmékről és zűrzavarról.
A valaha (nagyon régen) jobb napokat is látott szerző kezdésként hivatkozik Kornaira (ugye itt egy-két régi megszólalását idézi a professzornak) és Kenedire (tőle is). Mondjuk mindketten a balvégéről fogják meg a dolgokat, de ez még nem probléma. Aztán rátér az elemzése lényegére, arra, hogy
a gonosz Orbánbasi uralma alatt újra kitört a hiány.
Azon túl, hogy merő hülyeség az írása és nem keveset hazudik, hogy az elméletei bizonyítást nyerjenek, még rasszista is. Nem kicsit, nagyon, de erről majd később. Kőszeg nem a szokásos genderizés maszlaggal etet bennünket, hanem a vulgármarxizmus másik, még klasszikusabb hazugságával (l. Marx közgazdász volt, ami nem igaz, mert filozófus) vezet félre, de rettenetes módon. Ez a hazugság (l. Marx értett a gazdasághoz) aztán hazánkban és a meghódított területeken negyven, a megboldogult Szovjetunióban nyolcvanévnyi tartós szegénységet és éhínséget okozott, amiből mostanra kezdünk nagy nehezen kikecmeregni. A mai jattolós, kenőpénzes világ, amelyről Kőszeg beszél, ugyanis
nem a közgazdasági értelemben vett kínálat-hiánnyal, hanem a tőke hiányával függ össze.
Azt ugyanis hazánkban többször is ellopták a rendszerváltozás előtt is. A rossz hír az, hogy 1990-ben, az Antall-féle félrement, majd 94’-től a Horn-féle szándékosan félrevitt gazdasági kormányzások „eredeti tőkefelhalmozása” után (amikor szintén ellopták a tőkét) gyakorlatilag 18 évünk volt arra, hogy (legálisan) tőkét gyűjtsünk. Ebben a tőkekoncentrációban nem segített a villámgyors Megyó-féle eladósítás se a mi Gyuriferink- Gordonunk-féle válságkezelés sem (t.i. akkor is loptak).
Tehát összesen nettó 10 évről van szó.
A nagy, ám sokak által nem ismert helyzet a következő: tőke, legalábbis komoly tőke utoljára Wekerlétől Tisza Pistáig volt a magyar gazdaságban (utóbbi aztán a háborúra költötte). Ennek jelei legjobban épp székes fővárosunkon láthatók, ugyanis a komolyabb és jellegadó építkezések, építmények szinte mindegyike akkor jött létre. Aztán jött az első világháború, a kommunizmus, trianon, második háború, kommunizmus, stb. Azóta nincs nekünk pénzünk. Szóval röviden összefoglalhatjuk a dolgot: ahhoz, hogy rendesen megfizessük a munkást, szolgáltatót stb.: tőke kell. Ezt pedig (főként) a kommunisták ellopták azoktól, akiktől lehetett, s aztán a privatizáció alkalmával még egyszer ellopták.
Ha nem bízhatsz a piacban, mert ellopják, akkor jattot adsz, hiszen csak az interperszonalitásban bízol, nem az institúcióban.
(Később ez intézményesül persze – mármint a „jatt”.) Így mindenki (köztük a magyar állam is igen helytelenül) jattot vár. A jatt utóbbi esetben (l. állam) bírság, másutt átverés, hálapénz, stb. formájában testesül meg. Amikor Kenedire és Kornaira hivatkozik Kőszeg, akkor a két szerző korábbi műveit, megnyilatkozásait idézi (áru, szolgáltatás, hiány, stb. - szokásos neomarxista terminológia). De ennek az oka továbbra is a tőke-hiány. Tehát az, hogy még mindig nincs hazánkban tőke, annak Kőszeg volt pártjának (SZDSZ) a koalíciós partnere (MSZP) és annak jogelődei (MSZMP, MKP, stb.) javarészben az okozója. Egy kellemes megjegyzést még ideszúrnék: a komcsik és libsik, miután a privatizációnak nevezett szabadrablás alkalmával törvényesen magánosították (értsd, újra ugyanaz a szó: ellopták) a teljes állami vagyont, termelőszektort, mezőgazdaságot,
most a gonosz Vooorbááánt vádolják azzal, hogy „intézményesített pénzlenyúlás, korrupció” történik
. (Zárójel: néha néhány ember (Voldemort) akár valóban közel is kerülhetett a Fidi érában a csalitoshoz, ám a csalitos nem a teljes magyar állami vagyont, termelőipart és mezőgazdaságot jelentette, hanem egy, ráadásul visszavont pályázatot.)
És akkor a rasszista kártya.
„Zalánka megjött, és valóban jó benyomást keltett. A brigádja csupa cigányból állott, ettől éppen az önkormányzati közvetítés nélkül jelentkező cigány vállalkozót is megbízhattam volna.”
Tehát Kőszeg ugyanúgy prekoncepcióval, előítéletes hozzáállással vádolható, mint az önkormányzat, az interpretatio grammatica, logica és historica szabályai szerint egyaránt. A cigányok dolgoznak hát építkezéseken, gondolja Kőszeg, legalábbis a jelek szerint.
„Zalánkára még soha senki nem panaszkodott. Zalánkának a brigádja is csupa rendes, dolgos cigány. – Ebben nem kételkedem – feleltem –, csak furcsa volt, hogy a zuhogó esőben a lányát küldte le az árokba lapátolni, ő meg a fedett teraszon cigarettázott.”
Kultúrfölény érzékeltetése. Akárhogy is nézem, itt ez a sor szintén alá-fölérendeltséget sugall, a citoyen megrökönyödésébe csomagolt nettó rasszizmust.
„Nyilvánvaló volt, hogy belebotlottam a helyi hatalmi viszonyokba, Zalánkával szemben kevés az esélyem. Lehet, hogy ő a helyi Orbán-kedvenc gázszerelője.”
Itt pedig elolvashatjuk szokás szerint:
az Orbán országosan is cigányt támogat, mint az önkormányzat Zalánkát helyben. Orbán tehát cigánybarát.
Mi citoyenek ezt elítéljük, a hatalom ne támogasson cigányokat. Akárhogy is nézem Kőszeg „liberális” Ferenc itt cigányozik, párhuzamokat von, satöbbi, satöbbi. Összefoglalnám: Kőszeg szerint az orbáni diktatúrában rokonságok és panamák lápvilága dőzsöl, közben a szegény emberek küzdenek a hiánnyal, egyben rávilágít, hogy az építőmunkások – akik történetesen cigányok – történetesen a hatalom kedvencei. Ha jól érzékelem, az a régi kommunista nyúl került elő a liberális cilinderből, hogy „vádold meg ellenfeledet mindazzal, amit te követtél el”? Ugye, Kőszeg elvtárs?
