Mit gondolnak az emberek Merkelről és a betelepítésről?
Angéla, mindannyiónk BundesMuttija igen csúfos pofáraeséssel nyitotta a szeptembert, mégpedig a festői Mecklenburg-Pomerániában. Kérdés, ez most a politikai széljárás megváltozását jelenti-é, vagy az ex-kelet-németek egy jól sikerült bátorságpróbája volt, amelynek pont semmi következménye nem lesz a továbbiakban.
Ez az a vidék, Elő-Pomeránia Angéla választókörzete volt és 1990 óta mindig ő (illetve támogatottjai) nyert(ek). Most ez nem jött össze. Az AfD azért verte meg Angélát, mert a német elit dühöngő őrültjei ellenében kimondta, amit a (kelet)németek gondolnak: több muzulmánt, meg ki tudja mit már nem óhajtanak látni a derék poroszok. Hiába, még a németeknél is előbb-utóbb minden kancellár megbukik, kirívó esetekben az előre kiáltással ajkain, vagy egyenesen benzint öntetve magára. A megtörténtek mögött sajnálatos események állnak. A tartománynak ugyanis volt szerencsétlensége korábban az NDK-ban ragadni. (Fiatalabbaknak, NDK: a szovjetek által megszállt, majd a komcsik által uralt része Németországnak, ahol az ott élő németek nem Audival, hanem Trabanttal jártak.) A történet szempontjából azért fontos ez, mert a közvélekedéssel szemben németéknél sem fenékig tejfel az élet (az csak a tejjel mézzel folyó Kánaánra igaz), ám azért főszabályként van mit a tejbe aprítani. Azonban Mecklenburg-Pomeránia ebből a szempontból is a savanyúbb sorsú tartományok egyike,
nekik ugyanis máig sem sikerült teljesen integrálódni.
Nem véletlen, hogy mások integrációját pláne nem akarják vállalni. Ugyanakkor Merkel megverését emellett árnyalja az is, hogy az SPD, vagyis a szociáldemokraták nyertek, csak utána következett az AfD, amely a mostani meghökkenést kiváltó (kvázi) győzelmet aratta. Amint azonban az elmúlt időszak választási eredményeiből jól láthatóan kiviláglik:
nincs a népeknek ínyére ez a migráns betelepítősdi.
Hamarosan következik Berlin, itt pedig vélhetően a városban megmaradt németek kivillantják majd a foguk sárgáját, aztán kezdhetnek a burkás asszonyok rettegni, hogy le kell venniük azt a klepetyuszt. A haladó, libsi, LMBTQ, szoci és egyéb meggyőződésű magyar politikai pártok számára ennek a dolognak borzasztó rossz üzenete van. Az üzenet pedig az, hogy a haladó, libsi, LMBTQ, szoci, és egyébnek gondolt,
főtoleráns németek sincsenek elragadtatva attól az ötlettől, hogy szerény hajlékuk egyik oldalára Ali a szír, másik oldalára pedig Musztafa a török költözzön.
Ugyanis ez esetben a haver, vagyis Heintz már nem fog átjönni egy schnappsra, és aztán már kein Bier trinken, tekintettel a két szomszéd vallási meggyőződésére.
A fenti helyzet szerény magyar honunkban is ugyanezt a képet mutatja, vagyis sem János, sem Béla nem óhajt ilyen szomszédokat.
Ennek megfelelően a dolog úgy áll, hogy a következő népszavazáson, amely a „gyűlölet győzelme” nevet fogja majd a baloldali kánonban viselni – szemben a 2004-es népszavazással, amely a ráció győzelmének nevét viselte – szoros párhuzamban Angéla pofáraesésével, nekik is arcabukást fog eredményezni. Látják ők ezt jól.
Mára már Molnárgyugyu, az MSZP vadonatúj reménysége (Hunvald Gyurival egyívású újdonság ő) is a „reálpolitikai” álláspontra helyezkedett
(kisebb kényszeredett, komcsirafkós mosollyal az arcán). A népszavazás tekintetében a különbség viszont jellemzően a következő: Angéla kormányon van, a szoci/PM/DK/Együtt/MOMA/Lib szextett pedig ellenzékben. Ennek a szerencsés együttállásnak az eredményeképpen Angéla a kormányrudat felejtheti el hosszú távon, az utóbbiak viszont a politikai túlélést. Mi pedig elmegyünk sörözni, mert nekünk még szabad Magyarországon.
