Eörsi Matyi, a demokratikus gerincoszlop

Eörsi Mátyás visszautasította a kormány jelölését a bizonyára roppant fontos, de általunk csak ebből az ügyből megismert Demokráciák Közössége nevű szervezet főtitkári tisztségére. Derék dolog is ez, Eörsi egy demokratikus gerincoszloppá nemesül rögtön, amint túllépünk azon a zavaró kis apróságon, hogy korábban ő maga járkált Szijjártó nyakára, hogy jelöljék már, léci-léci. Ja, hogy szabad a lapát, már nem is akarok homokozni.

Pedig a jelölés fontos hír volt, mindenki kiakadt rajta, a kormányt és Eörsit is faragták a sajátjai rendesen. Válaszul a kormány részéről Szijjártó és Lázár is elmondta virágnyelven, hogy nekik aztán rohadtul mindegy, hogy Mátyás mit fontoskodik ebben a súlytalan gittegyletben, Eörsi pedig erősen hangsúlyozta, hogy ettől ő még utálja ezt a kormányt, ahogy az elvárt a ballib oldalon. Most viszont nagyot fordult a történet a visszautasítással. Az egyik lehetőség, hogy Eörsi még ebben a súlytalan nemzetközi szabadidős szakkörben is túl súlytalan, és kínjában eljátszotta a

„nem rúgsz ki, én mondok fel!”

, illetve a

„most már nem is kell az a fagyi, amiért órákig sírtam!”

történet adott esetre alkalmazott változatát, a kormányra átkenve azt a szart, amit valójában ő tolt ki varsói elvtársaival közösen. A másik eshetőség szerint pedig csak alekoszkodott egyet, és úgy került bele háromszor a hírekbe, hogy tulajdonképpen az égvilágon semmit nem csinált. Az indok szerint

„a demokrácia megerősödéséért küzdő globális nemzetközi szervezet élén nem állhat hitelesen olyan személy, akit egy, a demokratikus intézményrendszer lerontásában elhíresült kormány jelöl”. Ez azt jelenti, hogy a

kormány olyan súlyos dolgokat tett az elmúlt hat hétben, amilyeneket a megelőző hat évben soha. Például lekommunikálta, hogy a népszavazáson 3,3 millióan szavaztak a migránsok betelepítése ellen, ami igaz ugyan, néhány millió ember véleményénél a baloldal számára sokkal fontosabbak az olyan bizsergetően adminisztratív kategóriák, mint mondjuk az érvényesség. Ne feledjük, a sokablakos magyar bürokrácia megteremtése is a baloldal leleménye volt!

„Értem amit mond, logikus is, de papírja van róla??? Na, menjen csak át a kilences ablakhoz elintézni, mert addig ez érvénytelen!”

A kormány még súlyosabb bűne, hogy a Népszabadságot – ahol évek óta pénzt égettek a kandallóban tűzifa helyett – bezárta a tulajdonosa, mert ő vélhetően nem akarja a sajátjából finanszírozni ezt a kissé perverz fűtési szokást, más tulajdonos meg ugyebár nem jelentkezett a hónapok óta Damoklész kardja alatt írogató független szerkesztőségért. Kivéve persze azt, aki

. De ez legyen az ő problémájuk. Mindez jelzi, hogy van még reménye az ellenzéknek. Jöhet még onnan erkölcsi felemelkedés, ahol valaki ilyen tartásról képes tanúbizonyságot tenni. Ez a megátalkodott büszkeség, ez a termékeny dac, ez a rossz értelemben vett konok faszfejség igazán messzire repítheti az embert. Lesz ő még parlamenti képviselőjelölt egy 3-5 százalékon billegő párt listáján.

„Ááá, amikor kívántam nem volt, most már nem kívánom”

Egy fontos kérdés maradt még a végére: lesz-e Eörsi Matyiból példa minden haladó számára. Tehát rendszert csinálnak-e belőle, hogy követelnek valamit, és mikor az teljesül, akkor elegánsan visszautasítják. Példának okáért a kormány megmenti a Népszabadságot, de akkor már nem kell. Fújj, össze lett orbánozva. Vagy visszaállítanák a régi Alkotmányt, de már minek, jó lesz az gránitszilárdságú új, hiszen az alapján lett érvénytelen a népszavazás. Vagy Mészáros Lőrincet kizárnák a közbeszerzésekből, hogy újra mindent a Strabag nyerjen másfélszeres költséggel, benne az SZDSZ és az MSZP garantált 10-10 százalékával. Najó, ezt talán mégse utasítanák vissza....