Érvénytelen, de eredményes
Részletes eredmények nélkül is tudható, a résztvevők száma az Alkotmányban érvényességi küszöbként meghatározott 50 százalék alatt maradt – ebből a szempontból érvénytelen a népszavazás. A szavazók több mint 92 százaléka a NEM mellett foglalt állás – ebből a szempontból eredményes.
Ahogy Gangszta Zoli is megénekelte: hatalmas értelmezési verseny kezdődik, valaki nyer, valaki veszít. Az érvénytelenség következtében a népszavazás legitimációját, tehát azt, hogy mekkora botként fog funkcionálni a brüsszeliták és azok magyari rajongói ellenében, tényleg az fogja meghatározni, hogy melyik értelmezés győz. Az, hogy érvénytelen lett, „a zemberek nem álltak ki a kormányzati bevándorlási politika mellett”, vagy az, hogy az aktív polgárok elsöprő többsége a kényszerbetelepítés ellen voksolt.
Miben kudarc?
A kormánypártoknak nem sikerült átugraniuk a maguk által emelt akadályt, legmerészebb vágyaik nem teljesültek. Ilyenkor azért – ha lesz kettő szabad percük – illene majd végiggondolniuk az Alkotmánnyal való mókolás értelmét. Értjük mi, hogy a boldog békeidőkben a népszavazást ellenzéki műfajnak gondolták, de ugye a NER-nek se csak eleje van, hanem vége is. Mondjuk ugyanezzel a részvételi aránnyal és a maival megegyező jogi környezetben az Európai Uniónak se lennénk a tagjai – ezt már az örömtüzek mellett boldogan ördögbotozó libnyafinak mondom… Kudarc még belpolitikai szempontból is, hiszen a választási (elő)matematika így szólt: van a némi ráhagyással 2,1 millió Fidesz szavazó, plusz a Jobbiknak van némileg több mint egy millió szavazója, mínusz renyheség. Ha még hozzádobálunk néhány szocit, akik a legkevésbé se szeretnének mohamedánok között majálisozni (mert ugye ott se sör, se virsli), akkor kijön a 40 százalék körüli végeredmény. A kormányzati spin doktorok elképzelése szerint a kvótanépszavazás tökéletes alkalmat nyújt a választói bázis szélesítésére, mivel messze több ember utasítja el a betelepítést, mint ahány Fidesz szavazó van. És akkor lehet nyitni feléjük. Hát ez nem annyira sikerült, a Fidesz hiába nyitott, további szavazók nem nyitottak vissza feléjük. Inkább elidegeníteni sikerült néhány bizonytalan, de migráció-ellenes szavazót a nagy nyomulással.
Miben siker?
A NEM-ek aránya elég legitimitást fog biztosítani a brüsszeli hadakozásokhoz, már amennyiben nem veszítik el az értelmezési versenyt. Ebben mondjuk komoly erők élesítették sajtókapcsolataikat, még Jukcker is kihúzta lábon az eredményhirdetésig. Máskor ilyen későn már nem elérhető… A legfontosabb belpolitikai következmény az, hogy nem lehet újra elővenni a kérdést. A NER bukása után sem. Komoly belpolitikai fegyvertény, már csak azért is, mert pont emiatt nem kell majd a Fidesznek ellenzékből idegenellenes felhangokkal kampányolnia, ami ugye nem volna szerencsés egy EPP tag esetében. Ráadásul meg tudja majd különböztetni magát a Jobbiktól a 2018-ig hátralevő 2 évben, ha háttérbe szorul a bevándorlási kérdésre adott nemzetállami válaszok körüli vita. Mert az lezárult, a választók nem kérnek
újmagyarokat
, egyetlen kormányzati elképzelésekkel rendelkező párt sem mehet ezzel szemben. Ha meg szembemegy, akkor egy ciklust sem tervezhet végig, ami szintén intő jel a lelkesült ellenzékieknek. Kis számban ugyan, de azért sikerült új embereket a politikájuk mellé állítani. Vágyaikhoz képest persze elenyésző szavazóról beszélünk, de megfogható jelenség. Főleg – ezt majd okos emberek mindenféle mikrocenzusból is kiolvassák – az első szavazó fiatalok a szokottnál nagyobb arányban jelentek meg. A messze legkomolyabb belpolitikai fegyvertény viszont pont az, amit el akart kerülni az ellenzék, de butának bizonyult hozzá. Sikerült rengeteg embert elidegeníteni a baloldaltól, illetve nekik elidegeníteni a szavazókat maguktól. A társadalmi törésvonalak közül a népvándorláshoz való viszony messze nem fele-fele arányban tagolja a társadalmat, és nem is amolyan értelmisisen egyrészt-másrészt módon megmagyarázható terület. A választó vagy elutasítja a bevándorlást, vagy nem, mert valami hagymázas ideológia híveként meg van bolondulva. Utóbbiból jelentősen kevesebb van, nem lehet rájuk többséget alapozni, ami ugye meg elengedhetetlen feltétele egy jövőbeli választási győzelemnek. Bárhogy is nézzük, örömtüzeket senkinek nincs oka gyújtani, de a reális várakozásokhoz képest a kormánypártok jobban teljesítettek. Az irreálishoz képest mindenki rosszul, de ami a legfontosabb: végre mindenki győztesnek érezheti magát.
