Csodanők, antinők és a mindenre ráhúzható szexizmus

Láttatok már igazi fekete antinőt? De valami olyasmit, mint Whoopi Goldberg, aki elől még Soma Mamagésa ölelő hurkái közé is boldogan menekülnétek. Na és fizetnétek vajon érte?

Kezdjük a legelején. Mindenféle rasszista felhangtól mentesen kijelentjük, hogy csinos, kívánatos, dögös néger nők bizony vannak, Whoopi Goldberg azonban nyilvánvalóan sosem tartozott közéjük. Ez talán még nem is lenne tragédia, hiszen lehetett volna egy jóravaló, Ursula nővérre emlékeztető szakácsnő, aki extra repetákkal lepi meg a konyhájába tévedő gyanútlan vándort, és még akkor is hűen szolgálja a hajdan volt gyapotpápák leszármazottait, amikor azok már teljesen elszegényedtek. De nem, ő ezt a kevéssé előnyös külsőt is a tökéletes antinő megtalálásának oltárán áldozta fel. Eldönthetetlen, hogy bűbájos hajkoronáját a Predator címszereplője, vagy maga Edgar Davids ihlette, annyi azonban bizonyos, hogy mindkét név hallatán férfiak százmillióra nem jön rá a dughatnék

.

Remek színpadi színészként filmen kizárólag akkor jelenik meg, ha unalmas és cseppet sem vonzó néger nőket kell játszania. Persze nagy kérdés, hogy az amúgy állítólag rendkívüli színészi repertoárjából ehhez egyáltalán kell-e nyúlnia valamiféle eszközhöz. Mégis miért vállalja ezeket? Pénzért? Egy hippi? Vagy már mégsem akkora hippi? Mindenesetre a tehetség legérthetetlenebb módon való elpazarlása, ha Kurázsi Mama után a legjobb filmes szerepünk a Haláli Fegyver néger női hullája lesz.

Amikor elvileg viccesnek kéne lennie, akkor sem különösebben vicces. Hacsak nem nevetünk nagyokat azon, amikor nagy komolysággal és feltartott mutatóujjal oktat minket ki a másság tiszteletéről. El tudunk képzelni ilyet a Monty Pythonról? Ők ugye nem nők, nem csúnyák, nem négerek, és úgy érzésre nem is nagyon öregek. Nem csoda hát, hogy az ilyesmit tartalmas, vicces, laza, és sokszor nagyon geci poénok sokaságával tették meg. Whoopi Goldberg azonban humorosnak szánt „Hé kisanyám” nagymonológjai után vérkomoly pofával próbál valamiféle, a hatvanas években talán még épphogy aktuális, mára azonban nagy ásításokat kiváltó emberjogi maszlagot erőltetni. Az egészet ráadásul olyan hangnemben, mintha egy takarítónéni basztatná a frissen felmosott kockakövét összemászkáló napköziseket. Ugyan kinek van erre szüksége?

Kit szórakoztat ez és főként, ki vásárolná meg pénzért az élményt?

Mintha ez még nem lenne elé, súlyos csapás érte a Whoopi Goldberget is soraiban tudó nemzetközi haladárok mozgalmát, hiszen ismét megtörtént, aminek elvileg semmilyen körülmények között nem lehetett volna megtörténnie. A nemzetközi haladók ugyanis nemrég tudományosan bebizonyították, hogy hiába Whoopi tanító-nevelő poénjainak sokasága, a nemzetközi haladók egyik leghaladóbb országának mégse annyira haladó renitensei szexista és kirekesztően nőellenes nézeteik következtében pénzügyileg megbuktatták a vicces, laza és jófej férfiakat dagadt, csúnya és öreg nőkre cserélt Szellemirtókat. Némelyik dagadt, csúnya és öreg nő még be is sötétült picit, ezt nem megnézni pedig így már rasszizmus, ami a kirekesztés minősített formája.

Ez persze megintcsak bonyolult kérdés, hiszen a közelmúltban jelentős problémákat okozott, amikor egy buszjáraton egy szemmel láthatóan ittas és/vagy lumpen fehér nő leniggerezett egy fekete férfit, aki válaszul picikét megbúbolta. Az indulatos haladó kommentelők nagyjából fele/fele arányban minősítették az esetet rassizmusnak és férfierőszaknak (néhányan együtt mindkettőnek), úgyhogy még a Berkeley szociológusai se biztosak, melyik az adu a pakliban (a kérdéses esetben azért láthatóan a fekete ütötte a nőt).

Hasonló dilemmával küzdhetnek most a nagyrészt fehér, hetero férfiakból és az álataluk moziba cipelt nőikből álló moziközönség elítélésénél is, hiszen a pár hónapja még ordas és alantas, nőket a mozivásznon állítólag látni se bíró maradiak sose látott mennyiségű pénzt pocsékoltak el a Wonder Woman című korszakos remekmű bemutatója óta. Talán szükségtelen hozzátenni, de Wonder Woman bizony nem csúnya, nem öreg és még kevésbé fekete. A rasszizmus vádja talán még maradhatna, mivel megformálója, Gadot kisasszony zsidó, de talán mégsem, illetve nagyon haladónak kell lenni, mert akkor azért nézték meg, mert nem mohamedán, tehát mégis az alantas ösztöneik vitték őket a mozipénztárakhoz gondolatbűnözni.

De a szexizmus helyett mindenképpen valami újat kéne találni.

Esetleg a szexizmust úgy átstrukturálni, hogy az ne pusztán biológiai nemet jelentsen, így akkor a szép és fiatal nők mégse egyneműek végre a csúnya és humortalan öregekkel.

Érdekes amúgy látni, ahogy a nyugati parti libsikeltetők milyen elképesztő módon tudnak megsértődni, ha a buta, maradi fehér népesség nem várt tettei keresztülhúzzák évtizedes munkával felállított precíz elméleteiket. Utoljára az NDK-vezetés sopánkodott ennyit a Berlini Fal felhúzása előtt, amikor véres-verejtékkel haladóan kidolgozta a haladást hálátlan népe számára, az meg aljas módon átsétált előle az utca nyugati felére.

Talán az lenne a megoldás végre, ha itt se engednék csak úgy ezt a szabad mozizgatást?