A nemi erőszak egyébként régi művész és liberális szokás (is)

Tudom, nem szabadna 444-et olvasni (Főleg régebbi szövegeket, mert azóta is sokat romlott a színvonal, és már nem fejezi ki egy négyéves szöveg a jelenlegi mélységeket.). De a létünket közvetlenül fenyegető elmebetegek közlönyeiből megtudhatjuk, hogy mikor készülnek ámokfutóversenyt rendezni és nekünk ilyenkor nem szabad az utcára menni. És egyéb élményekben is részesülhetünk.

Például van valami művészi pornófilm (haha) az Adele élete címmel. Ennek a műalkotásnak a befogadásáról írt valami Plankog fedőnevű állat egy cikket. Már a címe is csöpög a humánumtól:

Idézet következik:

"A végeredmény mögött állítólag egészen diktatorikus forgatás áll. A színésznők utólag arról beszéltek, alig bírták ki a napokon a több százszor leforgatott szexjeleneteket, és többet nem akarnak Abdellatif Kechiche rendezővel dolgozni. A rendező is visszaszólt, hogy el vannak kényeztetve. Biztosan kemény volt. Ez viszont semmit sem vont le a film őszinteségből. Lehet, hogy ki kellett taposni a színészekből a természetességet, de végül maradéktalanul sikerült. Ahogy pedig az Origo szerzője is megjegyzi, talán nem is olyan egyedi ez a megterhelő élmény, csak éppen túl sokszor próbál egy stáb arról áradozni, milyen csodálatos volt a közös munka."

Hát emberek, ennél ocsmányabb, állatibb, brutálisabb, és tegyük hozzá, indulat nélküli érzéketlenséget és embertelenséget utoljára valamelyik rossz monotónia tűréssel rendelkező NKVD-és kivégzőosztag vezető mutathatott, aki azt unta, hogy naponta százszor kell sortüzet vezényelnie.

Mit is mond kiváló liberális barátunk?

Azt, hogy a szereplő fiatal lányok megkínzása elfogadható, ha az szükséges a megfelelő művészi hatás eléréséhez, különösen azért, mert a történet egy leszbikus szerelmespárról szól és azért, hogy egy leszbikus szerelmespárt természetes, mindennapi és különösen szerethető entitásnak mutassunk be, semmi sem drága. És ezek az emberek papolnak humánumról, részvétről, erkölcsről meg etikáról, és persze a nők elnyomásáról és jogfosztottságáról.

Mocskos nyilas-ÁVH-ás szadista söpredék mind.

Ezeket persze nem tiltja le a Facebook és nem viszi el a rendőrség nemi erőszakért, személyes szabadság korlátozásáért, meg pedofíliáért. Az az ijesztő gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy a kommunisták és a nácik is ilyen természetesen vesztették el minden embervoltukat az ideológia hatására és ugyanígy dehumanizáltak mindenkit, akivel kapcsolatban éppen ez volt az érdekük.

Nem is tudták mit cselekszenek.

A nőket a liberálisok csak látszólag tekintik megvédendő kisebbségnek. Valójában a női mivoltukat megtagadó nőket szeretik, azokat, akik csak önmegvalósítanak, akik szakítanak minden biológiai és emberi hagyománnyal. Azért, hogy megmutassák milyen trendi leszbikusnak lenni, képesek egy fiatal, szinte csak jogilag felnőtt nőt számtalanszor megerőszakolni. És ezt művészi szabadságnak hívják, pedig nem más, mint szerencsétlen színésznők sorozatos megerőszakolása, kifinomultan aljas nemi erőszak.

Ami szokásuk, mert a liberalizmus egy olyan ideológia, amelyben a cél szentesíti az eszközt.

Pár éve az erőszak, mint eszköz, még a homoszexualitás reklámozását szolgálta és nem számított, hogy csak a „rendező (a legnagyobb művész”) élvezi, a „művésznők” meg nem. Most hirtelen számít, hogy csak a „nagy művész” élvezte, mert a nagy művész férfi, az áldozatok meg nők. De a cél megint nem a nők megvédése, hanem a férfiak, a férfiasság démonizálása, de nem a nők érdekében, hanem a normalitás elpusztítása érdekében, a normális nőiesség és a normális férfiasság elpusztítása érdekében. M. nyilván egy szerencsétlen barom és nyilván sok elfogadhatatlant tett. De ő egy közeg terméke és bűneit és felelősségét ugyan nem kisebbítik a körülmények, de magyarázzák. Verebes Istvánt ugyan rühellem, de teljesen igaza van abban, hogy a modern színházban a meztelenség döntő többsége teljesen felesleges, csak öncélú perverzitás, nem több. És visszacsúszva a személyesség talajára: Én imádom a meztelen nőket, de azért mégis az a csúcs, ha ezt az állapotot ember a személyes varázásával éri el. Sőt, úgy tűnik nekem, hogy a nők is a személyes varázsuknak tulajdonítják az én lelkesedésemet. Mi normálisok nem is érjük be kevesebbel. Nekünk nem kell egy egész színház meg egy szövegkönyv egy jó szexhez.