A magyarok legjobb barátja
Akárhányszor gondolom végig a történelmünket, nem találok olyan nem külföldről származó embert, aki jobban segítette és szerette volna a magyarságot, mint Martin Schulz. Mit nekünk Gellért püspök, Károly Róbert, vagy Kapisztrán János, amikor itt van nekünk a jó öreg Martin.
A tudás, rátermettség már akkor látszott rajta, amikor elegendőnek vélte a nyolc általánost, és a középiskolát már nem fejezte be. Fölösleges is szórakozni az iskolában, egyetemeken, amikor már 19 évesen ki lehet pattanni a politika táncterére, és ropni a kalinka-malinkát az elvtársakkal. Egy tehetséges, ámde az iskolákban fel nem ismert talentum nem is mehetett máshova, mint az SPD-be, a szocialistákhoz, hiszen a baloldalon mindig megbecsülték a tanulatlan takaréklángelméket.
Elég nagy balszerencse számára, hogy nem az NDK-ban született, ott még jobban ki tudta volna bontakoztatni szerteágazó tehetségét.
Elnézést a nosztalgiázóktól, de az önmagát
"kis proletárnak"
nevező géniusz élettörténetében egy kicsit ugrunk, remek döntései, magyargyűlölő kirohanásai, kemény alkoholizmusa most maradjon szőnyeg alatt, koncentráljunk a legfrissebb eseményekre. Schulznak már régóta Orbán-fóbiája van, ha meghallja a Viktor nevet, viszket, fáj, csíp és bizony, megint elkapta az allergia az európai baloldal hősét. Nem telt el túl sok idő a 2018-as évből, a kis proletár egyből meglepetést készített Magyarországnak címezve. Megszoktuk, mondhatnánk, de ne felejtsük: az a Schulz mondta ezt, aki tavaly szeptemberben a második világháború utáni legrosszabb eredményt érte el pártjával, az SPD-vel a német választásokon, akit a német közvélemény az év vesztesének tart, és aki most mégis megpróbál besunnyogni a hatalomba, gyakorlatilag nulla tekintéllyel. Ez mutatja egyébként a német kormányalakítási hercehurca színvonalát, hogy akár még ennek az alkoholista hordószónoknak és pártjának is oszthatnak lapot a történelmi vereség után. Talán ez okozza a bátor hevületet, hogy az európai jogot sem igazán ismerő Schulz első dolga az új esztendőben is hazánk gyalázása:
Németország nem teheti meg, hogy továbbra is „befizeti a megszokott összegeket a közös költségvetésbe, ha a legfőbb haszonélvezők, mint Magyarország vagy Lengyelország, semmivel sem akarnak hozzájárulni a menekültek befogadásához."
Martin barátunk szerint veszélyes logikát követ Orbán Viktor magyar miniszterelnök a menekültpolitikában, és ezt nem lehet tovább tűrni.
De hogy veszi a bátorságot egy bukott pártvezér, a tavalyi év lúzere, hogy személyes gyűlöletét vetítse ki ismét Magyarországra és a bevándorlás fontosságát emelje ki ismét?
Lassan fárasztó, hogy még mindig ilyen kényszeredetten és beteges módon ragaszkodik az európai baloldal és a liberálisok ehhez a történethez. Mindezt teszik a merényletek, a mindennapos zavargások és a feszültségek terjedése után is. Budapesten nem kellett betontömbökkel védeni a szilveszterezőket, hogy ne hajtson beléjük kamion, nálunk nem támadták meg a rendfenntartókat és a nőket számtalan alkalommal, mint Berlinben és lincseltek rendőröket tajtékozva, mint a szép, új európai szokásokat követve Párizsban. Köszönjük Martin, nekünk jó e nélkül is, nem kérünk az exportból. Becsületére legyen mondva, a magyar kormány gyalázásánál nem állt meg, a CSU vezetőjét is kiosztotta, hiszen szerinte a Keresztényszociális Uniónak el kellene határolódnia Orbán Viktortól, és persze a sajtó- és véleményszabadság betartásáról is oktatást tartott. Tehát ugyanaz a lemez, még újabbat sem tud bekeverni a szoci gyűjteményből. A magyar fél természetesen kikérte magának a SPD elnökének kirohanását és emlékeztette, hogy előbb az európai joggal kellene tisztában lenni és inkább azt megvizsgálni, hogy melyik fél nem teljesíti annak kritériumait. Ezen kívül a CSU elnöke is helyre tette az újévi pezsgőtől még talán mámoros Schulzot. Az Orbán Viktort Bajorországban fogadó
Horst
Seehofer
bajor miniszterelnök csütörtökön azt mondta: nem feladata kioktatni a magyarokat, Orbán Viktor demokratikusan megválasztott kormányfő, és nincs kétsége afelől, hogy jogállami elvek talaján áll. A CSU-s politikus szerint
„vissza kellene vennünk a gőgösségből, amikor más országokat és politikusokat értékelünk".
A legfájóbb kortükör, hogy Martin Schulz egyáltalán pozícióba kerülhetett és azt megtartotta, sőt halmozta őket.
Tulajdonképpen még idegeskedni sem érdemes ezen az emberen, időnként visszaparancsolják az iskolapadba az ostobaságait követően. Ahogy láttuk, rá is fér még némi tanulás, de talán egy újabb választási vereség után az érettségivel is megpróbálkozik, ha nem marad munkája.
