Amikor a filozófus aknamezőre téved
Nagyon mélyen tisztelem Tamás Gáspár Miklóst. Elképesztő tehetség és lelkierő kell ahhoz, hogy az ember bohócdoktorként az elmúlásuk biztos tudatában agonizáló szerencsétleneket önfeledten és rezzenéstelen arccal szórakoztasson, feledtesse el velük ideig-óráig a saját nyomorukat és elmúlásukat. TGM pedig pontosan ilyen nemes és heroikus küldetést végez az ATV, vagy újabban a Hír TV képernyőjén, a HVG vagy a Mérce hasábjain az igen tisztelt balliberális ellenzékkel.
Néha azonban a bohóc is túlzásokba esik, esetleg néhányan komolyan veszik mókázását. Nézzünk erre egy példát:
A francia burzsoázia a francia Népfront, a francia munkásmozgalom ellenében inkább Hitlerrel szövetkezett hallgatólagosan, ennek a következménye volt a „furcsa háború” (drôle de guerre), a kapituláció és a kollaboráció; a másik európai polgári „demokrácia”, Csehszlovákia is puskalövés nélkül adta meg magát. (Mellesleg a francia és a csehszlovák hadsereg külön-külön is fölért fegyverzetben és harcértékben a Wehrmachttal, nem hogy együtt – de nem akartak harcolni.)
Tamás Gáspár Miklósról ugyebár közismert, hogy a kontinens, de talán a Földgolyó (az ilyen túlművelt tudományos baglyoskörzős mindentudorokkal sose mulasszuk el tudatni, a Föld az bizony LAPOS!!!) legeslegosokabb embere.
Talán csak a kvízprofesszor és az örülünkvicentes jótündér okosabb nála tudományosan.
Ezért külön öröm, amikor az ilyen tudományos tudóselmék olyan területbe kotyognak bele, amelyhez láthatóan semmi közük nincsen, az ugyanis velük ellentétben az egészséges, militarista fiúgyermekekből kifejlődött fideszes férfiak felségterülete. Úgy van, a második világháborúról lesz ma szó, és arról, hogy ezek a vágyvezérelt, alternatív valóságban vagy inkább alternatív múltban élő filoszok milyen elképesztő hülyeségeket tudnak tudományos alapon összehordani. Az ezidőtájt saját létük elkezdésén vitatkozó szlovákokkal összebútorozó cseheknél fontos szempont kiemelni, hogy a puskalövés nélkül megadás náluk tulajdonképpen természetes. A kultúrájuk része, hiszen az elmúlt 400 évben kizárólag akkor nyúltak puskához, amikor azt német nyelvű ládákba csomagolva feladták az őket éppen aktuálisan hódoltató német haderőnek. Ez a hitvány gyávaság ugyan valóban megvetendő lenne, de a konkrét esetben mérlegeljük, hogy kedvenc szakállas filozófusunk annak a Németországnak akarja nekiugrasztani őket, amelyet mindkét világháborúban csak úgy tudott lenyomni a brit-francia-orosz hármas, ha negyediknek betársult az Egyesült Államok is. Talán szükségtelen kiemelni, hogy az egyébként valóban jó kézifegyverekkel és páncélosokkal bíró csehszlovák hadsereg a német hadsereggel, katonai potenciállal és a mögötte álló hadigazdasággal körülbelül addig konkurálhatott volna 1938-ban, mint egy évvel később a jóval nagyobb lengyel.
Ennél jóval érdekesebb állításcsomagja a francia hadsereg kapcsolatban. Vajon hol olvashatott ilyeneket?
A harcérték fogalmának tisztázásába bele se menjünk (abba például beletartozna a doktrína-alapú vezetés, szervezettség, ezekben a németek kifejezetten előnyben voltak a franciákkal szemben), de vajon látott ez az ember életében II. világháborús német, illetve francia fegyvereket egy polcon? Mindenesetre az első lenne a világon, aki nácizmussal szembeni rideg elvei miatt inkább az elavult, cserébe dögnehéz, kisebb tárkapacitású és tűzgyorsaságú Hochtkiss géppuskát választaná az MG-34-es helyett. Esetleg inkább fegyvertelenül vonulna harcba, ha csak MP-40-es géppisztoly jutna neki, mert francia megfelelője, a német verziójánál jóval gyengébb MAS-38-as sajnos csak 2000 darabban készült el? Esetleg nagyrészt az első világháborúból megmaradt tüzérségre gondol? Megvan! Biztosan a páncélosokra, amelyek egy az egyben tényleg felvehették volna a harcot a német harckocsikkal, de sajnos a sedani, Stonne-i és Abbeville-i csatákban bizonyították, hogy összességében nézve a német légifölény és koordinált védelem ellen esélytelenek. Semmi gond, mert a harcos szakállas filozófusok ezúttal is a Morane-Saulnier 406-osokat választanák az E-szériás Bf-109-esekkel szemben, hogy elveikhez hűen bátran, és 100-150 km/h-val lassabban haljanak meg az antifasizmus szent ügyéért. Hogy Tamás Gáspár Miklós egyéb tudományterületeken is hasonló megfontoltsággal tesz kijelentéseket, arról is van némi sejtésünk. De nem baj, nem a mi problémánk, hogy a haladó baloldal kiérdemesült állócsillagai hülyeségekkel tömik a megmaradt híveik fejét, akik ezeken felbátorodva szeretnének még egy kis esélyt kérni a kormányzásra. Nem véletlenül nem kapnak.
