Antifák a várban – ellenállás a képzeletbirodalommal szemben
Mintegy 18-20 antifa-aktivista mutatott napkitöréssel egyenértékű erőt a Várban, a Kapisztrán tér közelében szombaton, hogy egyszer és mindenkorra leszámoljanak az orbánista Magyarországon elburjánzó, az emberi életre még az orosz propagandánál és az illiberális demokráciánál is károsabb nácizmussal. Katasztrófaturisztikai beszámolónk következik.
A csillogó szemű, nemrég még talán a Rocktogonban akciós kevertező fiataloknak azonban sajnos senki nem szólt, hogy 2018-at írunk, vagyis nácik már csak elvétve léteznek. Ahogyan azt sem vették észre, hogy a tekintélyes erővel kivonuló rendőrök leginkább miattuk vannak ott, nehogy véletlenül kárt tegyenek magukban, mint amikor a szülő nem figyel, és a gyerek meg ollóval szaladgál, leszippantja a kindertojásban talált játék apró részeit, stb.
Az ellendemonstráció/szánalmas hiszti a külvilágtól légmentesen lezárva, rendőrfallal elválasztva zajlott. Ez helyénvaló rendezési elv, hiszen nem akarhatja senki, hogy a várnegyedben kószáló turisták azt higgyék, hogy ez az átlag magyar fiatalság, hiszen még a végén elhitték volna azokat a haladó sajtóban megjelent híreket, melyek szerint a magyar oktatás kaotikus állapotban van, és csak butítja az egyébként ambiciózus, tettre kész fiatalokat, akik Juhász Pétert megszégyenítő módon játszanak a sípon.
Persze ezt kihasználták az egyébként erőszakszervezetek általi elnyomásáról delirálók, kiabáltak is felbátorodva a számukra kiutalt rendőri védelem biztonságából.
Nem lepődött meg senki azon, hogy az emberjogok legnyitottabb oldalán állóknak nagyjából fingjuk sincsen, hogy mit akarnak, miért vannak éppen ott ahol és mi is az üzenet, amit át akarnak adni valakinek, de nem lehet tudni, kinek.
A megalapozott érvek, az önkifejezés képességének hiánya által okozott vákuumot azonban kitöltötte a „kurvaanyád”, a „takarodjakurvaanyádba”, illetve néhány olyan szófordulat, amihez hasonlóakat a Dózsa György úti aluljáró reggel 6-kor nyitó talponállója előtt szoktak használni.
A nyugati antifa-mintával ellentétben autók nem égtek, kirakatok nem törtek, pedig még olyan zászlórudat is vittek, ami egy baseball ütőre hasonlított, tudniillik egy toleráns, a kultúrák közötti párbeszédet támogató, valószínűleg indigó aurával csillogó fiatal ilyennel jár. Ez mondjuk érthető abban az esetben, ha hiteles dokumentumfilmnek tekintették a Támad a Hold (Iron Sky) című filmet, amiben a nácik egyszer csak megszálló hadműveletet indítanak a Föld ellen a Hold sötét oldaláról, ahova a vesztes világháború után menekültek. Ijesztő, na.
Az antifák nagyszabású rendezvényén a Ligetvédők táborából ismert arcok is feltűntek, bár ők korán hazamentek, úgy látszik még nekik is sok volt az üzenet ilyen mértékű hiánya, ami a szellemi képességeiket tekintve minimum megdöbbentő adat a tüntetés többi résztvevőjéről.
Elképzelni is lehetetlen, min kellett keresztülmenniük a 45-ös eseményekre megemlékezőknek, hogy ki tudjanak törni az aktivisták gyűrűjéből. Azt viszont el tudjuk képzelni, hogy a franchise rendszerben működő nemzetközi baloldalt finanszírozó filantróp(ok) mennyit utaltak azért, hogy végre Magyarországon is legyen antifa-mozgalom.
Black Lives Matter felkészül…
