Parizeres bimbóudvar

Van, akinek a kicsit előreugró bimbi tetszik. Olyan is akad, aki az olyan hegyesért rajong, amelyikre bátran ráakaszthat akár egy pikachus kulcstartót is. Nem ritka az sem, aki a parizeres bimbóudvar feltétlen imádója. És bizony vannak, akik szerint a Momentum az egy párt.

Hát aztán igen rossz dolog stilisztikailag egy címben szereplő hasonlatra egy teljesen más hasonlatot ráereszteni, de egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni azt az angol tudósok asztalára kívánkozó felfedezést, miszerint a Momentum valójában egy fing. Mai valójában a megléte sokkalta nagyobb relevanciával szerepel a magyar közéletben, mint az orbáni diktatúra által kitermelt hetyke bimbis kontra parizeres népmegosztás. Mert csaja nem mindenkinek van, ellenben fingja még csak-csak akad annak, aki eszik.

A szellentés csaknem minden szofisztikált kultúrkörben undorítónak és lenézendőnek tekintendő, csakúgy, mint Horn Gyula.

Viszont mindenki tud a létezéséről, mindenki produkálja, s mindenki igyekszik e két tényt eltitkolni társasága elől. Szóval ugyanaz a helyzet, mintha valaki momentumos, vagy szimpatizánsként rájuk akar szavazni. Mer t a Momentum – és most már tényleg kössük össze a hasonlatokat – a magyar demokrácia parizeres bimbóudvarú istennője által közvetlenül az orrunk elé kieregetett bélgáz. Semmi több.

Az a sok összevissza, félig megemésztett istencsapása termelte ki működő demokráciánkból, amivel 1990 óta etettük a szerencsétlent.

Amikor ősnemzeti hússal próbálkoztunk, mindig jött, aki az ember bélcsatornája alapján való növényevői státuszt kezdte emlegetni. Amikor a liberalizmus zöldségével traktáltuk, előbújtak a semmiből a fogazat-fetisiszták, akik a szittya vázizomszövet rágása mellett érveltek. Mindezek következtében egy négyévnyi fogásból álló mandátum-menüt se tudtunk jóízűen elfogyasztani anélkül, hogy valaki bele ne ugatott volna. Csoda hát, hogy nem tudtuk ezt a sok szart megemészteni?

Aztán jött Orbán, és jött a kétszer négy év. Végre kicsit megnyugodhattunk. Végre nem fenyegetett minket a váltópárti bélcsavarodás veszélye. És magyar demokráciánk bendőjében szépen elkezdett gyűlni a sunyi, lapos Momentum.

Hát… kikívánkozott. És most szagoljuk.

Na, aztán itt vannak azok a perverz állatok, akik a sajátjukét kéjesen az orruk elé legyezgetik, és valósággal fürdőznek benne. Valami ilyesmi lehetett az oka annak, hogy a Forbes magazin nemrégiben Európa 30 legbefolyásosabb 30 év alatti politikusa közé választotta FeGyőr Andrist. Persze nekik könnyű. Ha valami nem úgy sikerül majd, ahogyan tervezték, simán rámondhatják azt, amit ismeretlen eredetű társasági bűz alkalmával szoktak: „nem én voltam.”

Aztán majd a művel nyugaton és idehaza is megmagyarázza valami parizeres bimbóudvarú hipszter szociológus picsa, hogy miért is fújta el a Szél április 8-a után ezt a pártnak nevezett demokráciai mikroadományt.