Fel kéne nőni, Gergő!
Vannak emberek, akik nem tudnak felnőni egyes feladatokhoz. Némelyik asztalos legfeljebb, ha raklapok összeszögeléséhez való tudást kapar össze az évek során, az autószerelők egyikére, másikára a bringámat nem bíznám, nemhogy a család négykerekű csodáját: És – nem lehet eltagadni – a politikusok közül is akadnak jócskán, akikre székelyesen mondva a disznóólamat se bíznám rá. Ez utóbbiak sorát erősíti Karácsony Gergely, aki nemhogy politikusként, de még emberként sem volt képes felnőni. Sem a szó szoros, sem pedig az átvitt értelmében.
Hogy mindkét tézis bizonyítását elkezdhessem, álljon itt feketén-fehéren
Karácsonynak a gyermeknaphoz méltóan infantilis Facebook üzenete
:
„Ez a képet pont tegnap találtam, nyolc évvel ezelőtt készült, néhány nappal a 2010-es választás előtt és így tehát a politikusi pályafutásom legelején. A kisfiamat már nem tudnám így felemelni, de ennél nagyobb baj, hogy Magyarország az elmúlt nyolc évben sokkal rosszabb hellyé vált főleg a gyerekek számára, aki ma az ország legkiszolgáltatottabb csoportját jelentik. Ma gyereknap van. Legyen mindennap gyereknap!”
Mielőtt komolyabb síkra terelném a szót, azért csendben megjegyzem, hogy az a férfi, aki egy 10 éves gyereket nem tud egy picit, legalább a régi emlékek kedvéért megdajkálni, az ne miniszterelnök akarjon lenni, hanem edzőterem tag. Az ilyen pöcs hogy lenne képes egy málhazsákot a vállán tartva, fegyverrel a kezében, teljes menetfelszerelésben a hazáját védeni? Bocsánat, ez igen szar példa volt, ugyanis a Karácsony félék nem védeni, hanem éppenséggel támadni szeretik az országot.
Ahhoz pedig egy zsírosra tömött plasztik bankkártya lepkesúlyát is elég elviselniük.
A komolyabb kérdés, hogy micsoda gyomorforgatóan gusztustalan projektálás ez már megint? Ráadásul pont gyermeknapon, pont a saját gyerekével. Kedves karácsony apuka! Ennél bizony még az is szimpibb volt, amikor macskát buzeráltál. De még a macskabuzerálós metódusnál is sokkalta gyalázatra méltóbb az a köpedék gondolatmenet, amikor ez az ünnepnapnevű csökevény valósággal kongói vagy eritreai állapotokat vizionál gyermekeinknek. Mert hát… az összkép valahogy egészen mást mutat. Ha csak a legkiszolgáltatottabbakat nézzük, azokat, akik valódi mélyszegénységben élnek, nézzük meg, mit tesz értük a kormány. Nos, ingyenes napi étkeztetést, ingyen tankönyv-ellátást, ingyenes napközit, havi ruhautalványt, rezsikompenzációt, élelmiszertámogatást, családi pótlékot, a tehetősebb családok gyerekeinél sokkalta könnyebb felvételi lehetőségeket kínál nekik.
Tehát nagyjából mindent, amivel ha nem is egyszerűen, de azért van esélyük feljebb lépni arról a szintről, ahol jelenleg a szüleik tartanak.
Csakhogy azzal már a kormány se tud mit kezdeni, ha a segélyosztáskor a boltba látogató édesanya nem lisztet, rizst, konzervet és hasonlókat vesz a helyi vegyes boltban, hanem mondjuk, márkás cigit, nyugati csokit, chipset, dobozos kólát. S a fenti termékismertető sem légből kapott. Elégé csak a segély kiosztása után két-három órával ellátogatni a helyi bolt környékére. Jancsi és Juliska nem szórta el olyan ügyesen a hazavivő morzsákat, mint amennyire ezek a gyerekek szórják el útban hazafelé a chipses zacskókat, csokipapírokat, energiaitalos és üdítős dobozokat. Karácsony Gergely mindebből csak annyit lát, hogy egy uniós vizsgálóbiztos ellátogat egy Pest melletti telepre, ahol indiai vagy afrikai szintű állapotokról számol be.
Karácsony nem a valóságból merít.
Hanem a valóság kósza, torz, barlangfalra vetülő árnyékának abból az alacsony pixeltartalmú, manipulált fotójából, amit a sivalkodók mutatnak meg neki. Pont, mint a gyerek, aki retteg a szobája falán megjelenő árnyéktól, és mumust képzel a szekrényébe. És közben nem boldog attól, hogy van szobája, és van szekrénye. Mert egy gyerek miért is lenne boldog ilyesfajta evidenciáktól? A gyereknek minden természetes, amit a felnőttek a popsija alá raknak. A gyereket ugyanúgy nem érdekli továbbá, hogy mindezeket a szülők hogyan teremtették elő a számára. Egyszerűen csak maguktól értetődőnek fogják fel a jó dolgokat. A rosszakért meg a felnőtteket hibáztatják. Karácsony Gergely is természetesnek veszi, hogy majd két hónappal a választás eredményének kihirdetése után, amikor már meg is alakult a negyedik Orbán kormány, neki még mindig joga van idióta faszságokkal telekürtölni a sajtót. És már nem is lepődünk meg egy ilyenen. Talán arra se kapnánk már fel a fejünket, ha Karácsony a becses neje aktfotójával állna elénk, és arról panaszkodna, hogy régebben naponta le tudta varrni őt. De mióta megszűnt a reggeli merevedése, azóta kiderült számára, hogy az elmúlt nyolc évben a magyar anyák helyzete annyira rossz lett, hogy sose érnek rá üzekedni.
Csodálkozni vagy háborogni felesleges.
Az egész kibebaszott ellenzék, úgy, ahogy van, egy ovis Maci csoport. Max nagycsoport, de semmiképp nem iskolaérett. Azoknak ugyanis már el lehetne magyarázni az ok-okozati összefüggéseket. Szóval kedves Karácsony, kedves ellenzék! Fel kéne már végre nőni!
