Korrupció és a hülyék adója
A morálisan és szakmailag biztos talapzaton álló haladó médiából kizárólagos jelleggel tájékozódó polgártársaink talán át is siklottak ama izgalmas kis hír felett, miszerint a bajai videóhamisítással magának hírnevet szerző K. Gusztáv Tibor (hajdanán a Demokratikus Koalíció egyik magas rangú tisztségviselője volt) szervezett bűnözésre adta a fejét, hogy aztán a videóhamisítás során is megvillantott némileg hiányos értelmi képességének és mohóságának köszönhetően lebukjon.
A terhére rótt cselekmény meglehetősen vicces. Államtitkárnak adta ki magát és nyertes pályázatokat ígért naiv vállalkozók sokaságának, de túl kapzsinak bizonyult és a pénzt előre kérte. Hosszú, szomorú börtönévek várnak rá, talán Feri sem fog régi barátjáért tüntetés szervezni, annyira egyértelmű a tényállás. Eddig a hír, semmi meglepő, de nézzünk kicsit mögé, mit mond ez nekünk az unalomig ismételgetett korrupciós tematika aranyfonalát felvéve.
A bevezetőben emlegetett haladó média és a legkülönbözőbb, önmagukat érdeklődő civileknek álcázott professzionális ötödik hadoszlopok azt a képet festik Magyarországról, hogy nemcsak európai viszonylatban, de Afrikához mérten is iszonyúan korrupt ország vagyunk. Egy olyan rettenetes, élhetetlen hely, ahol kenőpénzek nélkül minden csikorog, nyikorog. Az elmúlt nyolc évben az összefogás-diskurzus és az oktatatásegészségügy nyomorúságos helyzetéről való permanens sopánkodás mellett a korrupció uralta közbeszélgetéseink ellenzéki térfelét. Kinyitottunk egy újságot: korrupció korrupció hátán. Bekapcsoltuk a tévét: korrupció korrupció hátán.
Legtöbbször csak úgy axiómaként, vagy éppenséggel szekunder forrásokra hivatkozva.
Az ügymenet a szokásos és végtelenül primitív: XY korrupciókutató szakember (létezik egyáltalán ilyen szakma?) valamelyik jól csengő nevű intézmény nevében ellentmondást nem tűrően kijelenti, hogy Magyarország a legkorruptabb ország az egész világon. A kijelentését pedig arra a módszertanra alapozza, hogy Magyarországon sok szó esik a korrupcióról, tehát nyilván korrupt az ország. Az újságok ezt megírják, televíziós műsorokban rágják hetekig, hónapokig, majd újra jön a szakértő, hogy sok szó esik a korrupcióról, tehát korrupt az ország.
De hogy a korrupció tényleg önbeteljesítő jóslat legyen, ahhoz azért kellenek a régi, jól bevált elvtársak, mint példának okáért K. Gusztáv Tibor, videóhamisító szakember.
Mert az említett úriember arra spekulált, ha egyszer mindenkinek a szent meggyőződése, hogy itt az ügyintézés elengedhetetlen feltétele különböző döntnökök lefizetése, akkor bizony rengeteg hülyét le lehet húzni. A módszer mondhatni primitív. Elindul egy kis banda az országban, felkeresnek vállalkozókat, előadják, hogy ők főfontosok, de minimum befolyásos alfontosok, elintézik nekik a nyertes pályázatot. A vállalkozók, köszönhetően a bűnsegédként működő haladó médiának, ezt el is hiszik.
Aki értelmesen szélhámoskodik, sosem bukik meg azzal, hogy semmi ráhatása nincs a pályázatok elbírálására, mert utólag kéri el a sikerdíjat. Ha mégsem nyer a pályázat, akkor elintézi azzal, hogy a konkurens jobban feküdt az államtitkárnál, Orbán személyesen szólt bele és a többi. A lehetőségek száma végtelen. Ha meg nyer a vállalkozó, akkor benyújtják a számlát, aminek az ellenértéke a semmi volt.
Szögezzük le még egyszer: ez nem befolyással való üzérkedés, mert az illetőknek semmi befolyásuk nincs.
Ez sima szélhámosság, annak a tankönyvi példája, ám mivel 100 pályázatból 20-30 biztos nyer és abból 2-3 hülye fizet, akkor abból van gyönyörű kocsi, szép ház, még a mesztic kurva köldökébe is jut kokain bőven.
Csurka hajdanán írt egy novellát erről az ügyeskedési típusról, természetesen a lovi kapcsán, ahol a fél életét töltötte. Hőse mindenkihez odament egy tuti tippel, és aki nyert – valamelyiknek tippnek be kell jönnie, ugyebár –, attól elkérte a nyeremény felét. Ezt addig csinálta, míg el nem verték. A lovi kicsi, az ország nagy, sosem bukik meg senki, aki ügyesen és mértékletesen szélhámoskodik.
K. Gusztáv Tibor ostoba volt, ő előre kérte a pénzt. Ennek köszönhetően meg is bukott.
Ez a csalás-típus nem működhetne a haladó média segédlete nélkül. Példának okáért, ha Németországban valaki ilyesmivel keresné meg a vállalkozót, az egyből kihívná a Gestapót. Vagy ami éppen intézi ezeket az ügyleteket. Nálunk nem, mert ugye korrupt az ország…
Mondhatni, a haladó médiából való tájékozódás a hülyék adója.
