Kunhalmi Áginak két cicije van, esze meg nincs, de legalább szarul hazudik

Kunhalmi Ágnes bement az ATV stúdiójába, és elnyilatkozta magát a genderek nagy védőjeként. Elárulta nekünk, miről is szól a genderszak és miért van arra szükségünk. Nekünk. Érvelését azzal támasztotta alá, hogy neki két cicije van és ezért kevesebb a bére. Szegény, a jelek szerint a saját fizetésével nincs tisztában, mert az ugyanannyi, mint azoknak a kollégáinak, akinek nincs cicije.

Ágicacicit mindig is kedveltük. Hol a rendkívül alapos munkával készült diplomája, hol a kissé becsiccsentett beszólásai, hol a remek nyilatkozatai miatt, de legfőképpen azért, mert ha ránéztünk, láthattuk a fiatal, ereje és cenzori kedvében még teljes Lendvai Ildikót. Nameg egy tájékozott asszon', lássuk be.

Történt, hogy az Átévé nagy riportere feleltette a politikusasszonyt, s a következő nagy mondatok hagyták el a szellem e hérája és hérosza szájainak kerítését:

„A gendertudományok azzal foglalkoznak, hogy miért van az még mindig, hogy ugyanolyan diplomát végez ön is, én is, ugyanannyi éve dolgozunk egy adott munkakörben, de énnekem, mert két cicim van és nő vagyok, kevesebb a bérem. Tetszik érteni?”

A műsorvezető pedig: „Értem. Ezt egyébként most mindenki megértette.” – mondotta volt a nagy bölcs.

Kunhalmi Ágnes tehát nem olvasta a fizetéséről szóló jogszabályokat, vagy nem nézi a számláján az összeget. Vagy egyszerűen nem is tudom, mit csinál. (Bár tulajdonképpen senki se tudja, mit csinál.) Valószínűleg ilyen, amikor a gondolatlan sekélyesség találkozik a hazudozni igyekvéssel.

Nos, a helyzet úgy áll, hogy Kunhalmi Ágnesnek, hasonlóan az összes parlamenti képviselőhöz, teljesen és tökéletesen ugyanaz az alapbére. Amennyiben pedig valaki bizottsági elnök/alelnök, frakcióvezető, satöbbi, akkor több. Ez pedig – eddigi tudomásunk szerint legalábbis – semmiben nem függ a cicitől.

Eddigi tudásunk szerint ugyanis többnyire a cici, mint olyan, nem függött össze különböző fizetési kategóriákkal.

Csak hogy értsük: a haladó oldal által felvázolt kérdések és a gender studies gyakorlói által ezekre a problémákra kínált válaszok ennyire állják ki a valóság próbáját. Tehát semennyire.