A ballib „door to door” kampánytémák, amelyek végre megbuktatják Orbánt!

Fekete-Győr András, a 21. század pártjai és a hózentrógeres dagadék finanszírozása nélkül maradt igazi konzervatív médiamunkások végre rájöttek a megoldásra. Minden vidéki portára be kell kopogtatni, és elmondani az ott élő, internettől megfosztott, megyei lapokon tengődő tájékozatlan népeknek, hogy mennyire rossz nekik, mennyi gond van, és milyen jó megoldásokat is tudna erre az ismét új néven futó SZDSZ.

Amúgy mintha már tavaly is rájöttek volna ugyanerre… No, mindegy. Nézzük akkor, milyen égető problémák foglalkoztatják jelenleg a nemzetközi baloldalt.

Genderügyek

Ki kéne végre kutatni a társadalmi elnyomás ezen új formáját. A társadalomtudományok végre megfejthetnék, miért erőszakoskodtak orosz férfiak idegen nőkkel 1944-ben, meg hogy milyen lehet transzneműként szivárványcsaládban élni Izlandon. Emellett pedig e tudomány nélkül nincs jövő, nem születnek gyermekek, egy férfi és egy nő magától nem is jönne rá, mit kell csinálni az ivarszerveikkel, ha véletlenül intim viszonyba kerülnek. Ott kell állnia felettük egy Pető Andreának és (kézjelekkel, piktogramokkal, mint egy afgánnak Németországban) elmagyaráznia nekik.

Feléljük a Bolygót (a Föld valójában tányér!)

Úszó műanyagszigetek a Csendes-óceánon, nemsokára felolvad a jegesmedvék alatt a jégsapka, az örvös gyűrűsféreg is a kihalás szélén áll Ugandában. Tücsköket meg szöcskéket kéne enni, de minimum szóját ültetni a legelőre, mert a marhák tartása sokkal több vizet kíván, ráadásul telefingják a légkört. Amikor fenntarthatóságról beszélünk, kizárólag csak az egyre környezettudatosabb és emiatt egyre kevesebbet fogyasztó fehér ember bűneit szabad emlegetni. A vég nélküli gyermekgyárként működő, de a napi 5 ima és a napi 100 átkozódás közben önmaguk legelemibb szükségleteiről sem gondoskodó harmadik világbelieket csak csodálatos, természetközeli, éteri lényként szabad ábrázolni, elfeledkezve arról, hogy amióta a maguk urai, a folyóikat szennyvízcsatornává, termőföldjeiket sivataggá, a városaikat szemétlerakóvá változtatták.

Űrtechnológia (valójában űr sincsen, az egészet hollywoodi stúdiókban forgatják)

Kolonizálni kéne végre a Marsot, de első körben a Hold túloldalát mindenképp. Vegyen végre mindenki önvezető villanyautót négyszeres áron, mert a kitalálója egy zseni, és legalább nem Orbán Magyarországán terjeszkedik a gyára.

Populista politikusok

Ők jutnak sorban hatalomra Európában, de most már Amerikában meg Ázsiában is, mert Putyin mindegyiket győzelemig szavaztatja a láthatatlan trolljaival és a suttyomban, hamis lakcímkártyával csinált Facebook profiljaival. Végre tenni kéne valamit az ellen, hogy nagy tömegek érdekeit képviselő zsarnokok uralkodhassanak, jöjjön megint végre az SZDSZ, hogy a kevés okosnak legyen jó! Legjobb lenne átadni a hatalmat Macronnak, aki a galaxis uraként pózolhatna a köztéri szobrokon minden sarkon a nagymamájával és a nehézfiú arab szeretőjével.

Álhírek

A populista politikusok aggasztó térnyerésével váltak a fejlett világ egyik legégetőbb problémájává az álhírek, amelyekkel ezek a szörnyetegek elárasztják az internetet, megfosztva az embereket attól az alapvető joguktól, hogy a CNN-ről, a Der Spiegelből meg a Népszavából értesüljenek az Egy és Oszthatatlan Igazságról. A gazdaságilag egyre sikeresebb országokat vezető Orbánputyinok valami rejtélyes, kivédhetetlenül korszerű technikát alkalmaznak az alattomos álhíreik terjesztésére, amely ellen a haladó világ, minden tudományos erőfeszítése ellenére védtelen. Egyelőre csak kongresszusi vizsgálóbizottságok határozataiban, Zuckerberg-nyilatkozatokban és haladó propagandaújságok véleménycikkeiben próbálnak küzdeni a jelenség ellen, de a dolog olyan gyerekcipőben jár, mint 2018-ban a román közegészségügy.

Újra kéne Alkotmány

Orbán összegányolta a gránitszilárdságú hülyeségével az 1949-est. Jogállamiság sincs már, csak lejtős pálya. A mostaniból egyedül a tudomány és az oktatás szabadságát kell megtartani, ami leginkább annyit jelent, hogy ha valaki rokona valakinek és elvégezte a középiskolát, akkor már bejárhat tudományos segédmunkatársként közpénzért az MTA-ba.

Szabad strandok

Mészáros és Tiborcz körbeveszik a Balatont, ezért sajnos van, hogy hat-hétszáz forintot is elkérnek egy belépőért, ami egy átlagos magyar nyaralónak sajnos kigazdálkodhatatlan összeg, ezért kéne végre ismét valami jó kis emeszpés gazdaságpolitika, hogy egyenesbe kerüljenek a pénzügyeink, és rögtön senkinek nem jutna eszébe nyaralni.

Kommunista szombatok

Semmivel nem lehet jobban közösséget teremteni, mint a kommunista szombattal. Milyen ötletes, hogy az olykor célra is vezető állampolgári aktivizmust rögtön át lehet fordítani partizánmozgalommá, amikor a munkából hazatért, pihenni vágyó embereket kell rávenni arra, hogy egy kicsit álljanak még ki az utcára kátrányt kevergetni és kézműves módon betömni a kátyúkat, a szavatosság pedig kitart addig, amíg az utolsó budapesti online újságíró ott fényképezkedik a kis almácskás telefonjával.

Melegházasság

A legfontosabb dolgok egyike, amiért a proletariátus széles tömegei képesek az utcára vonulni. Ezt ki kell használni, ráadásul morálisan is elfogadhatatlan, hogy az a másfél buzi, amelyik polgári és egyházi esküvőt akar, mert nem csupán 10 percre kötötték össze életüket egy berlini diszkó mellékhelyiségében, az ne tehesse nevetség tárgyává pár kontinens több ezer éves kultúráit.

Mindenkinek egyenlő mindent

A végére maradt a legjobb, a materialista megváltástan. Mindenkinek egyenlően jusson minden, hiszen a mindenki megszületett. Ennek az ígéretével végre megint meg lehet majd szólítani a középosztályt, végtére is ki ne vágyna arra, hogy megint a szegénységi küszöb alá kerüljön azért, hogy az újraelosztás során a marxista tanokból alaposan felkészült elit nyom nélkül elégesse az általa megtermelt jövedelmet.