A Zindex és a járhatatlan damaszkuszi út
Kedves olvtársaink talán hallottak arról, mi volt a mostani sajtótörténeti esemény. Röviden összefoglalom: egy állítólag kereszténydemokrata kötődésű ember és egy üzlettársa megvásárolta a CEMP-et, amely cégnek kizárólagos szerződése van az Indexen hirdetni. S lett sírás, rívás és fogaknak nagy csikorgatása. Pedig ha valakinek joga lenne itt felháborodnia meg idegeskednie, az pont nem a haladó tábor.
A két új tulajdonos hamar meg is nyilatkozott
függetlenpártatlanul,
a kedélyek megnyugtatása végett. Megerősítették, hogy őket kizárólag az üzleti lehetőségek érdeklik. Az Index szerkesztősége pedig sokadszorra kijelentette magáról, hogy ők is maradnak
függetlenpártatlanok
, ellenkező esetben az első intő jelre felállnak. A sorok közül kiolvasható, hogy az állítólag kereszténydemokrata kötődésű üzletember semmibe nem kíván beleszólni, biztosítja a hátteret a kiegyensúlyozott, kötelezettségektől mentes munkára, egyben reménykedik befektetésének mihamarabbi megtérülésében.
Szóval mindenki újra függetlenpártatlan lett és maradt. Örömhír a zavaron.
A függetlenpártatlanság nem véletlenül lett szitokszó itt, a Kárpátok ölelte félázsiai sztyeppén. Legutóbb éppen Sargentini asszony tartott bemutatót abból, milyen az, mikor egy
függetlenpártatlan
brüsszelita a magyar
függetlenpártatlanok
információi alapján összeállít egy
függetlenpártatlan
jelentést.
Pont olyan lett, mint ahogyan mi azt látatlanban megelőlegeztük: hazugságok, csúsztatások, félinformációk és a végtelen, üres moralizálás.
Hab a függetlenpártatlan tortán, hogy a jelentés függeléke szerint Sargentini asszony kikérte a kormányközeli Alapjogokért Központ véleményét is a jelentés összeállítása során, csak éppen azt nem csillagozta oda, hogy tökéletesen hidegen hagyta a tisztelt jelentéstevő asszonyt az ő ellenvéleményük. Még jelzésértékűen se került oda, hogy szerintük egyik-másik megállapítás tán minimum vitatható.
Ebből vonjuk le bátran a következtetést, hogy a tök fölösleges
függetlenpártatlanéknak
egy jottányi engedményt is adni, semmi a világon nem történik. A jelentést így is, úgy is elfogadták, figyelembe sem vették az ellenvéleményeket és a valóságot, tehát teljesen mindegy, ki mit írt, a narratíva és a végeredmény már készen volt.
Ugyanakkor tegyük fel magunknak a kérdést, kissé magunkba nézve: mi másképp tennénk az ő helyükben? Nos, igen, eddig mi mindig másképp tettük. Jól tettük? Hát, eredménye nem volt. Az Antall-kormány óta tesszük a gesztusokat, aminek egyetlen következménye, hogy bizony minket hülyének néznek.
De hát tanulni sose késő, ellenfeleinktől pedig mindig kell is.
A tanulópénz sokadik megfizetése után érdemes néhány szentenciát a figyelmébe ajánlani a kedves új bevásárlóknak, nyilatkozóknak. Az engedmények megtétele eddig egy bizonyos csapattal szemben – ez a balliberális csapat – eddig minden fronton teljes és tökéletes kudarccal végződött. Ballib véleményformálóék, művészék fölvették az állami pénzt, majd elmentek az Atv-be, Indexbe kormányt utálni, meg rettegni a fasizmustól és elmondani, hogy őket itten kiéheztetik, elnyomják. Aztán benéztek ide-oda, főleg ahol a kultúrintézmények kiosztották a lóvét, nagyot markoltak, majd átszaladtak a Friedrich Ebert Stiftung rendezvényére Németországban (szintén suskáért), ahol aztán elmondták, hogy a nácizmus gyökeret vert a mucsai Plattensee mocsarában, az igazi művészek helyett szélsőjobboldali kóklerek uralják az iparágat.
Hogy mindenki értse az előbbieket: nincs csak kicsit átvett, de továbbmenő újság, ami azért korrektebb, elvégre nincs kiszolgáltatva mondjuk egy bosszúért lihegő Símacska Lajosnak vagy Soros Gyurkának.
Az időnként sokak számára CIA-magántitkosszolgálatok szagú Dezső-Panyi duó (akik közül utóbbi épp most nyilatkozott a CNN-nek, nyilván
függetlenpártatlanul
a feudális korrupció tombolásáról), vagy a néha Soros-Transparency stb ösztöndíjak nagy ösmerőjeként a világ számtalan pontján menekülteket pátyolgató Földes úr nem fog korrektül a valóságról írni. Nekik megfelel a külföldön legyártott, itthon némi langyos lábvízben istant kioldott narratíva az orosz befolyásról, a kiskorú menekültekről és a nácizmus sokadszori térnyeréséről, amire hivatkozva Sargentini később hadüzeneteket terjeszthet be az EP-ben.
Attól, mert a fizetésük kisebb részét egy állítólag kereszténydemokrata kötődésű ember utalja nekik, a nagyobb részét az NGO-k állják, a véleményüket meg kizárólag onnan kapják.
És mivel nincs kicsit ellenzéki újság, úgy nincs kicsit legalább korrekt ellenzéki újság sem. És nem fogadnák el a helyzetet egyébként a feketeöves baller újságírók sem, legfeljebb átszaladnának valamelyik másik baller orgánumhoz. Mindenkinek jobb lenne, ha az Index működését továbbra is az egyre szűkülő haladó tábor biztosítaná, hiszen tökéletesen mindegy, ki fizeti, ők úgyis ugyanabból a setlistből választanak dalt.
