Rémálmok

Magyarország egy kurva ijesztő ország. Legalábbis az indexes Dezső „CIA” András ezt írta ki nemrég a Facebookon, és ebben a rettegésben valószínűleg számos elvtársával osztozik. Valóban, mostanában sok rettegnivalójuk van.

Például – nem fontossági sorrendben, hisz mindegyik a legfontosabb – mi lesz a lakástakarékokkal, a hajléktalanok nem élhetnek tovább az utcán, a migránsok rosszul érzik magukat nálunk, a CEU meg a világ legjobb egyetemeként el lesz üldözve, és hát mindjárt sóval hintik be az összes független, „nincs másik”, véletlenül sem pártokhoz köthető média hűlt helyét. Szóval nem is tudják, mitől rettegjenek jobban.

Bizonyára titkon visszasírják a régi időket, ahova érdemes lenne visszatérni egy csodás újrakezdéshez.

Ami nekik boldog világ volt, az másnak rémálom.

Hogy én is megijedjek, nekem elég lenne, ha egy rossz álomban, a Gyurcsány érában – némi Medgyessyvel és Bajnaival (Hornig inkább ne menjünk el) – találnám magam. Na, hát az tényleg kurva ijesztő lenne. Mennék az utcán, és az újságosnál meglátnék egy Népszabit, ami azokban a napfényes időkben, amikor még nem volt csúnya propagandamédia, önként tolta az MSZP szekerét, három választási győzelemhez segítve a pártot. Hát igen, milyen jó is volt 2010 előtt, amikor még virágoztak azok a jó kis fideszkritikus, baloldali újságok, meg tévék, meg drága Bolgár úr, akik valami nagy-nagy posztkommunista egyetértésben sosem kritizálták a kormányt, hisz nem is volt miért. Este meg bekapcsolnám a tévét és megpillantanám a Heti Hetes egy újabb, szuper vicces adását. Akkor egyébként is csupa hahota volt az ország, és nemcsak a Sas-kabaré kolosszális poénjain lehetett olyan jóízűen röhögni, hogy kiesett a protézisünk, hanem az aktuális miniszterelnökökön is: Medgyessy összefüggéstelenül dadogott, Gyurcsány egy pszichopata bohóc volt (most is), Bajnai meg a nyilvános szereplései során állandóan olyan fejet vágott, mint aki épp beszart (volt is mitől). Ijesztő belegondolni is, a bohócoktól valahogy ösztönösen fél az ember. Szóval ettől kiverne a víz.

Nekik jó idők voltak, nekünk lidércnyomás, amikor szerették az MSZP-kormányt az Unióban, mert jófiúk voltunk, ha kellett, kemény megszorítások árán, befelé azt hazudva, hogy nem lehet máshogy csinálni.

Amikor még a rendőrök jól összeverték a hülye „minekmentekoda” jobboldaliakat, ha azok tüntetni akartak. Ó, azok az azonosítószám nélküli maszkos hősök, azok igazi faszagyerekek voltak, és megvédték a tisztes polgárokat, nem úgy, mint ezek a szemetek, akik csak a kerítést őrzik.

Nem bajlódott akkoriban a kormány családtámogatási rendszerrel, most meg mennyi pénzt elvisz a kurva CSOK. Szociális háló sem volt, de legalább bárki megfagyhatott az utcán.

Na jó, legalább az egészségügy, meg az oktatás mennyivel jobb helyzetben volt. Ja, nem. Senki sem ébredne szívesen a 10-15 évvel ezelőtti Magyarországon. A helyzet az, hogy 2002 és 2010 között is szar volt egy kórház folyosóján várakozni, mindenki magának vitte a wc papírt, az iskolákban meg sohasem volt szappan.

Szóval inkább gyorsan felébrednék, és örülnék, hogy ezeken már túl vagyunk. Hát igen, lehet, hogy a szocik, meg a liberálisok most szarul érzik magukat, de ők már eleget szórakoztak.