Dolgok, amik majdnem úgy történtek meg 2018-ban, ahogy azt a haladó újságírók megjósolták
Még szinte csak készültem magamhoz venni a betevő hülyeség adagomat a haladó médiából, pótolandó a karácsonyi béke és harmónia miatti elmaradásomat, máris szembejött velem a progresszív agitációs propaganda ékkövén, a 444-en egy dolgozat Még néhány ilyen év, és a kormány teljesen felszámolja a szabad nyilvánosságot címmel, és hát alig bírtam betelni vele. Úgy felpuffadtam az elégedettségtől, mint karácsony harmadnapján, amikor egyszerre ettem a halászlét, a pulykát és a töltött káposztát.
A fogalmazásban erősen nyit a 444 másodgenerációs tömbbizalmija. Azt írja már a bevezetőben, hogy „A hatalom már nem titkolja, hogy amit a nyilvánosságban létrehozott, az nem újságírás, nem média, hanem politikai nehézfegyverzet, ez pedig arra utal, hogy a következő években a kormányfüggetlen nyilvánosság további támadásokra számíthat.” Ebben a mondatban az utal szón van a hangsúly, hiszen a 444 minden évben megjósol dolgokat, és eddig szigorúan egy se valósult meg soha belőlük. Mondhatnónk, a 444 az újságírás Lengyel Lászlója, és ennek a megállapításnak a farvizén most visszatekintek az évre, mik történtek meg idén azokból az elkerülhetetlen eseményekből, amiket a haladó média megjósolt 2018-ra.
Év végére bezuhan a gazdaság, mert az EU megelégeli a magyar korrupciót és nem küld több pénzt.
A gazdasági csőd a haladó média szent Grálja. Keresik, kutatják, remélik, de csak nem találják soha. Reménykednek benne, mint Gyurcsány a kádkőipar felfutásában. Az uniós büntetés rózsaszín pónija volt az, amit kértek fenyőünnepre a transzneműpalesztin menekült kisfiútól, de az csak nem dobta be nekik a kéményen. Az utolsó negyedévre sikerült egy 5,2 százalékos gazdasági növekedéssel válaszolni a haladó közgazdászok és propagandisták vágyaira. Az év utolsó heteiben már olyan címekkel írták ki magukból a csalódást, mint az „Önti az EU a pénzt a magyar gazdaságba”. Abban azért biztosak lehetünk, hogy jövőre ugyanúgy megjósolják a gazdaság bezuhanását.
Nemhogy a kétharmadra, de győzelemre sincs esélye a Fidesznek, Vásárhely után valami megváltozott az országban.
A hódmezővásárhelyi polgármester választás volt a régóta várt szingularitás, hiszen megmutatta, a Fidesz nem hogy simán legyőzhető, hanem ott is verhető, ahol a legerősebb. „Mi vagyunk a többség!”, ordították boldogan február végén, hogy aztán április 9-én arccal érkezzenek meg a betonba. Annyi változott meg az országban a vásárhelyi időközi után, hogy a fideszesek eljátszottak a gondolattal, mi lenne, ha visszajönne Feri, hogy Szél Bertalannal és Vona Gáborral kormányt alakítson, és ettől úgy megijedtek, hogy már délelőtt összedobtak Orbánnak megint egy kétharmadot.
Simicska felrobbantja az atombombát.
Az atombombának hitt gecigránátot 2015 óta várta a haladó média, ez volt számukra az a csodafegyver, amiben pont ugyanúgy hittek, mint a gazdaság bezuhanásában. „Csak a megfelelő időpontra vár Lajos, le fogja dobni!”, biztatták egymást és magukat az online újságírók egészen áprilisig. „Lajos bosszút fog állni, jól döntöttünk, hogy átálltunk!”, mondogatták egymásnak az igazikonzervatívok és valódijobboldaliak a Lajosmédia szerkesztőségeiben, miközben az alapjövedelemről és a migráció áldásairól írtak igazikonzervatív, valódijobboldali cikkeket, hogy utána a tavaszt az álláshirdetések böngészésével töltsék.
Elindítják a hetes cikkely szerinti eljárást és felfüggesztik az ország szavazati jogát.
Fennáll a veszélye, hogy Magyarország súlyosan megsérti az EU alapértékeit, mert súlyosan sérül ott a jogállamiság, és nyilasok is járnak néha az utcán, ami veszélyt jelent az ott felhalmozott zsidó vagyonokra, amit amúgy undorító és antiszemita dolog felemlegetni, ha Soros Györgyről van szó. Ráadásul muszlimokat se engednek be, pedig az a Béke Vallása. Természetesen a jelentéstervezet még önmagában nem jelenti az eljárás kötelező megindítását, hiszen ez még csak egy javaslat az alaposabb vizsgálódásra. Egy tárcaközi eseti bizottság felállítása lenne igazán indokolt, hogy a képviselők kétharmadának háromnegyedéből szavazzanak igent a felállítandó feladatkör elméleti alapjainak lefektetésére, ahogyan az már a Fehérhúsú Halak Bizottságánál, illetve a Tűzoltókészülék-ellenőrző Bizottságnál is olyan ragyogóan bevállt.
Üdv: Rui Tavares, 2013.
Kizárják a Fideszt az Európai Néppártból.
Egyenes következménye lesz ez a hetes cikkely szerinti eljárásnak, hiszen akiről egy holland liberális törpepárt kommunista képviselője jelentést készít, az nem maradhat a Néppártban. Orbán csak azért utazik Helsinkibe, a Néppárt frakcióülésére, hogy kirúgják, de amíg ott van, addig is a keblén melengeti a Weberkígyót, aki az első adandó alkalommal bele fog harapni. Orbán megbukik itthon, megbukik az EU-ban, legkésőbb 2018-ban, hogy aztán tavasszal Le Pennel és Salvinivel egye az európai szalonokból kizártak keserű kenyerét. Az Orbán számára felvázolt rossz és a mégrosszabb forgatókönyvekből a harmadik valósult meg, a Fidesz maradt a Néppártban, és miután Orbán Helsinkiben megtartotta a beszédét, amiben a hagyományos néppárti értékekhez való visszatérést szorgalmazta, néhány kriptoliberális skandináv hülye kivételével felállva ünnepelték.
***
A fenti példák tökéletesen alátámasztják azt a csúf sztereotípiánkat, mely szerint a haladó újságírókban a vágyak időről időre felülírják a valóságot, és az általuk elkerülhetetlennek tartott, mindenképpen bekövetkező eseményekből többnyire pont annyi valósul meg, mint a kommunizmus helyes kis elméletéből a gyakorlatban. De ez nem tántoríthatja el a haladás híveit arról, hogy 2019-re is megtegyék a tétjeiket. Már alig várom.
