A náci időkre emlékeztető dolgok a mai német valóságban

„Orbán Viktor nacionalista családpolitikája nem csak visszalépés, hanem egyenesen a nyolcvan évvel ezelőtti Németországra emlékeztet. Egy nyílt társadalom másképpen néz ki” – írja a német Welt publicistája. Összeszedtünk néhány komoly érvet arra, miknek kéne még a náci időkre emlékeztetnie a Németországi Népszava, nyilvánvalóan makulátlanul antifasiszta felmenőkkel rendelkező kedves munkatársát.

Nézzük csak!

A Hugo Boss még mindig használ fekete színt

Bizony, a régi SS-kollekció fenyegető-hivalkodó színösszeállítása még ma sincs betiltva a folyamatosan agresszívabbá váló német közbeszédben. Valószínű, az ezüst szegélykékből is félrerakhattak párat.

Egyenruhák úgy általában

Itt is hatalmas a változás. Ja, nem. Ugyanaz a csukaszürke, természetesen ilyenkor bőszen hivatkoznak a hagyománytiszteletre, hogy már a nácik előtt is ilyen volt. De vajon a nácik előtt is ilyen volt-e már az SS-álcázópettyes? Pont nem, de a Bundeswehr ezt is megtarthatta…

Fegyveres erők úgy általában

Már nem keltenek félelmet senkiben a fáklyás masírozásaikkal, amelyeket az MSZP-vel ellentétben sötétben (ez a germán kultúrkör természetes állapota) tartanak. Nincs már mindennapi üvöltözés nyílegyenes sorokban a kormánytagok munkahelyei előtt sem. A Luftwaffét is máshogy hívják már.

Autópályák

A német közlekedők még ma is azokon a bűnös dolgokon járnak, amelyeket Albert Speer, birodalmi főépítész építtetett meg. Ráadásul a legtöbb szakaszon sebességhatár sincs, hogy a németek ilyenkor is felsőbbrendűnek érezhessék magukat.

Fajiság

Hiába a 40+30 év erőszakos tolerancia, a németek sajnos még mindig túlságosan fehérek és szőkék, így nem tudunk hinni nekik. Tényleg olyan nagy baj lenne még több néger a német válogatottban, ha alternatívaként a 10 centiről artikulálatlanul a bíró pofájába üvöltő Oliver Kahn, Stefan Effenberg, Bastian Schweinsteger vagy Toni Kroos az alternatíva?

Másként gondolkodás

Ezt pont most szabad, amennyiben színes, meleg, muszlim sokszínű vagy, de ha máshogy mered, megint nem lehetsz iskolaigazgató, vagy idő előtt véget ér a metróút. Talán még egy-két gázkonzerv is maradt nekik, készenlétben, ha végleg meg kell oldani a másként gondolkodók végső megoldását.

Európa uralása

Szerencsére a németek már nem próbálnak meg belepofázni más, kisebb európai népfajok országainak mindennapi ügyvitelébe. Kivételt képez ezalól a mai napig is alsóbbrendű Lengyelország, Cseh-Morva Protektorátus, Szlovákia, Magyarország, a felbomlott Jugoszláva és (ha éppen nem pacsiztak össze velük valami mindkét fél számára előnyös időleges üzleten) a vad keleti sztyeppén élő mindenféle oroszok. Most, hogy addigi hű szövetségesük, Olaszország átállt a másik oldalra, oda is küldenének felmentő elithadosztályokat, de megint sikerült konfliktusba keveredniük Amerikával, így azok ismét elfogytak. Pedig ez a pünktlich-tüchtig mérnöknép most már tényleg tutira kiszámolta, hogy harmadszorra nyerni fognak...

Propagandasajtó

“Heute gehört uns Deutschland, und morgen den ganze Welt” énekelték annak idején a nácik, és a szörnyű jóslat mára még szörnyűbb valósággá vált. A Nagynémetországban működő propagandatermékek gondolkodás (ez amúgy sosem volt a parancsosok erőssége) nélkül leírnak bármi hülyeséget, amit sötét lelkük legmélyén kavargó frusztrációjuk kitermel.

Germán fajú népek egysége

A németek mindig is nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy testvéri viszonyban legyenek azokkal a népekkel, akiknek a tagjait egyáltalán embernek tartották, így nem meglepő, hogy ma is a németalföldiekkel és a germán őshazának tekintett Skandinávia bennszülötteivel ápolnak kiváló viszonyt. Ők mivel szintén megváltoztak, ezért nem nehéz őket meggyőzni arról, hogy a kelet-európai barbár törzsek bizony azonnali beavatkozást kívánnak a belügyeikbe, hiszen nem érdemelték fajilag és kulturálisan ki önmaguk kormányzását. A latin népekhez való kettős hozzáállásuk is rengeteg újdonságot tartalmaz, engedik őket létezni, amennyiben pont úgy gondolnak mindent teljesen önszántukból, ahogy azt a németek szeretnék.

Menetelés

A német politika egyszerűen nem képzelhető el máshogyan, mint menetgyakorlatként. A pártok nem nagygyűléseket tartanak, hanem nagymeneteket, nem véletlen, hogy a megváltozott németek ennyire szívesen vesznek részt a pride-októl kezdve az atomenergia-ellenes megmozdulásokig bezárólag mindenen, ahol vannak zászlók és a sétálás-kocogás közötti, csak németek által kedvelt tempót lehet tartani.