Szervusz, András!

Tutiblog 2019. június 27. 13:43

Szervusz, Gábor!
Nagyon örülök, hogy elfogadtad a meghívásomat, és végre vendégül láthatlak ÉN tégedet, itt az ÉN műsoromban. Nagyon nagy megtiszteltetés egy ilyen hatalmas embert köszönteni.
ÉN köszönöm a meghívást. Részemről megtiszteltetés, hogy az egyik legnagyobb magyarországi influenszer csatornáján végre feltűnhet egy annyira valaki, mint ÉN!
András, nagyon régóta gondolkodom ÉN azon, hogy miként is van ez! Te a NER egyik vezető arca, mondhatni hercege lehetnél, ha nem váltál volna árulóvá. Mi ez a hihetetlen, tégedet belülről fűtő óriási morál, ami miatt mégis otthagytad Orbán bűnös rendszerét?
Te, az az igazság, hogy ÉN már nagyon régóta nem vagyok igazán a NER-ben. Egyszerűen kinőttük magunkkal ezt. Megszoktam egy bizonyos szintet, ami alá egyszerűen nem vagyok hajlandó lealacsonyodni, és ez a szint már nagyon-nagyon régóta leesett oda.
Pedig mondhatni, hogy egykoron te a Polgári Magyarország akkora étosza voltál, hogy a Szakma még odaátról is elismert, és ez a fajta, hogy is mondjam, a Szálonból jövő elismerés neked és Nekem mindennél fontosabb, igaz?
Valóban elismertek és számtalan Szakmai újságíró-díjat kaptam teljesítményemért, amelyeket a teljesség igénye nélkül, ami egyébként bennem sosem volt, azazhogy mindig a teljesség igényével léptem fel saját magam iránt, szóvalhogy hadd ne soroljam fel mindet, mert véges a műsoridőnk.
Véges, bizony, ezért hadd térjünk rá rögtön a következő témára, Rám!
Hát, sokkal jobb újságíró vagy, mint amilyen pártelnök voltál. Szólíthatlak egyszerűen csak kollégának?
Hehe, hát ez tőled tényleg hatalmas elismerés lenne Számomra, úgyhogy megkérlek igen. Mondj még ennyire szépeket!
Szóvalhogy, mi is volt a kérdés?
Nos, igen. A Polgári Magyarország étosza! Hogy is volt ez, amikor elkezdtél kiábrándulni a Fideszből? Mi volt az a pillanat, amikor azt mondtad Magadnak, hogy na itt valami nem stimmel. Esetleg azt, hogy ebből elég!
Nem emlékszem tisztán, tehát talán valamelyik reggel lehetett. No, de félretéve a tréfát, remek a kérdésed. Azt hiszem, ez akkor lehetett, amikor azt éreztem Orbán Viktoron, hogy magát meg a pártját többre tartja nálunk, a Heti Válasznál. Ritkán adott Nekem interjút. Szinte sohasem.
Érdekes, nekem is volt ilyen pillanatom, de majd később csinálok belőle saját részt. Következő kérdésem az lenne, hogy a törzsi osztatú széttagoltságon, a megosztó politikán, amellyel Orbán tönkretette ezt a remek kis országot, hogyan emelkedhetne felül egy olyan zseniális elme, mint te vagy ÉN?
Legelsősorban is 0rbánt kéne végre elzavarni! Aztán mindenkinek úgy viselkedni meg olyanokat írni, hogy az SZDSZ-nek végre megint jó lehessen. Nyilván ez lenne az útja. Ez, amit te meg ÉN már elég régóta makacsul csinálunk. Nyilván elképesztően sikeresen.
Ha már a sikerekről van szó. Ismersz még egy olyan embert, akit annyira nagyra tartasz, mint Magadat?
Természetesen, Gáborom. Hát te vagy az! (felnevet), na, de ismét félre a tréfával! Ügyeltem arra, hogy saját magamon kívül mindig legyenek példaképeim. Ott volt Lakat T Károly például. Ez az interjú arra emlékeztet engem, amikor a Lakat T. Károlynak öltözött Nacsa Olivér letérdelt Lakat T. Károly elé, és megcsókolta a Mester kezét.
Érdekes, amit mondasz. Nekem Hugyakov vezérezredes volt ilyen, a Szovjet Déli Hadseregcsoport parancsnoka. Amikor kitüntették volna egymást Szimcsalov altábornaggyal, de már egyik mellkasán se volt hely az újabb kitüntetésnek. És mindezt persze 1991-ben.
Mókás történet, hát, ilyenek lehetünk most mi is! Aztán ott van a német világbajnok edző, Joachim Löw. Régóta figyelem érdeklődéssel, hogy hogyan fogyaszthatnék ilyen szertelenül önmagamból, hiszen egy olyan csodálatos embernek, mint ÉN, egyetlen cseppje sem mehet kárba. Eleinte csak a testnedveimmel próbálkoztam…
De aztán hamar lekapartad a vart a sebeidről, és azt is bekaptad! Ismerős…
Olyan jó szembesülni vele ilyenkor, hogy más is annyira csodálatos, mint ÉN!
ÉN is, igen! (nevet) Jössz máskor is?
Ide, hozzád? A legnagyobb örömmel, hacsak nem te jössz az ÉN műsoromba!
Megtisztelnél.