Tegyünk valamit végre az ellenzékért!
Néztem dr Miniszterelnök Úr tusványosi beszédét, és mivel alapvetően jószívű vagyok, végig arra tudtam csak gondolni, hogy mennyire kilátástalanul szar dolog lehet már ellenzékinek lenni.
Életed nagy részében csak bátortalanul építgeted magadat, meg a törékeny kis önbizalmadat. Eljársz a többi ellenzéki lúzer közé, akik biztosítanak róla, hogy nálad csodálatosabb lény az egész ellenzékben nincsen.
Hálából te is ugyanezt mondod nekik.
Megiszod/elszívod aznapi adagodat, aztán megpróbálod valami olyasmivel támadni a Orbánt, amiben talán (a belvárosban azt beszélik) nem mozog olyan otthonosan. Legyen mondjuk a filozófia, ez az! A legeslegnagyobb magyar filozófus már csak közülünk, ellenzékiek közül kerül ki, vagy ilyesmi. Aztán jön Orbán, két perc alatt bebizonyítja, hogy ő a legeslegnagyobb élő magyar filozófus, de tulajdonképpen a meghaltak közt se előzi meg senki.
Ilyenkor nagyon meg lehetsz szeppenve. Könnyeidet elfojtva hallgatod, és ha ellenzéki nő vagy, rögtön fülig szerelmes leszel Belé. Ellenzéki férfiként meg az jár az eszedben, hogy úristen, én miért nem lehetek soha ekkora férfi, mint Ő. Bár, ahogy az ellenzéki férfiakat ismerem… Szóval jó néhányuk szintén fülig szerelmes lehet a mi drága Miniszterelnökünkbe.
Persze, most kivételesen ne gúnyolódjunk!
Szörnyű lehet az ilyen fokú Orbanofóbia. Tudományosan felvetethetnék esetleg a pszichológiai társasággal. Mondjuk annak a kórnak a helyére, amit pont ők vetettek ki néhány évtizede.
Lényeg a lényeg.
Nagyon szar lehet időként szembesülni vele, hogy teljesen felesleges, meddő és hiábavaló dolog, amit teszel.
Mintha Puskás ellen kéne focizni, Gretzky ellen hokizni, Benedek ellen vízipólózni, Mozart ellen zenét szerezni, Csontváry ellen festeni, Zámbó Jimmy ellen meg oktávokat énekelni.
Tudom, hogy sokszor nagyon hasznos az ellenzék tevékenysége, de akkor is. Érző emberként embertársi kötelességünk lenne felvilágosítani, sőt, lényegében tudományos értelemben inkább meggyógyítani őket.
Én tényleg csak nekik szeretnék jót!
Legyünk annyira liberálisak velük, mint amennyire ők voltak/vannak velünk! Akit első három alkalommal kapunk rajta, az választhassa az elterelést/felvilágosítást, és csak akkor következzen keményebb szankció, ha ezeken semmi mást nem csinált, csak megismerte újabb ellenzékiek telefonszámait. Lehetnének ilyen csodálatos gyógyítótáborok, mint Amerikában a melegekkel. Én még azt se büntetném igazán, aki különféle érdekes véleményeket fogalmaz meg Lukács Györgyről, Kádárról meg a többi kommunista gonosztevőről.
A bendősoviniszta bestselleríró meg az a beszédhibás társadalom-és gazdaságtörténész fiúcska is kaphasson még egy esélyt! A bíróság ítélje őket olyan előadások meg könyvek fogyasztására, ahol a saját belterjes szennyirodalmuk alternatíváját nyújtva az általuk relativizált, tagadott bűnöket és bűnösöket végre tényleg megismerhetik.
Legyen ez egy szerves tanulási folyamat, ne pedig büntetés!
Látogassanak el különféle helyekre, ahol megismerhetik az általuk tagadott borzalmak áldozatait is. Mondjuk, mint a 444 idén Tusványoson!
Ha meg esetleg valami olyasmit mondanak vagy írnak, ami nem felel meg a magyar közösség alapelveivel, azért is járjon először csak egynapos tiltás, és csak a sokadik után kapjanak 30 napos némítást meg ujjzárat azért, mert volt rajtuk sapka. Ez így korrekt és mindenki elégedett lehet.
Összességében én persze nagyon izgulok értük, és drukkolok azért, hogy életük pozitív irányba kezdjen el változni!
A beszédhibás kissrácnak még talán az egykor hihetetlen lelkesedéssel és még hihetetlenebb mennyiségben elküldött vendégposztjait is ki tudom rakatni a kedvenc blogjára, ha mondjuk negyedannyira fideszes lesz már, mint a blog gazdája.
Sose feledjük! A felmenőinken kívül mindent megválogathatunk és ezáltal változtathatunk is rajta.
