Pesti Srácok

Vackcinácicó

Vackcinácicó

Na, most aztán jól összezavartad őket Mester, ezt a vezércselt már nem éli túl a patás – kuncogott fel kárörvendően kicsiny fővárosi legénylakásában Ágasshy Hümér, amikor tudomására jutott, hogy példaképe, az Őszödi Feri hirtelen megváltoztatva nézeteit a nyugati vackcinák mellett a keletieket is preferálni kezdte, holott egy nappal korábban még meggyőződéssel állította a Feri, hogy utóbbiakkal csak a magyarokat akarja megmérgezni a patás. Hümért különösen izgalomba hozta az a körülmény is, hogy a Feri mellé tüstént felsorakozott a komplett baloldal, és úgy tolták fullba, hogy mindig, minden esetben csak az a vackcina a nem jó, amelyről a patás éppen beszél. A közepesen sikertelen telefonos direktértékesítő hamar magáévá tette azt a népszerű vélekedést is, hogy le kell zárni mindent, de közben mindent ki is kell nyitni, mert ezzel mindig sarokba lehet állítani a tuggyukkit, aki ugyan egyszer sem állt sarokba emiatt, de ez a kórus lelkesedését egy cseppet sem vetette vissza.

Ágasshy Hümér őszintének tűnő ábrázattal hangoztatta ismerősei körében azt, hogy a koronáriavírus, a vackcinácicó nem játék, nem lehet, nem szabad abból politikai kérdést csinálni, de azért következetesen remélte, hogy a pandémiába beledöglenek a patás szavazói, mert ha azok nem szavaznának többé, akkor az elhozhatná a Demokrácia Nagy Diadalát. A reménytelenül szingli fiatalember minden információt igyekezett beszerezni a kórságról, az értő körültekintésben komoly segítségére volt a közösségi média, azon belül is a Fakebukkake-n nyomuló a Tudásnak Fálya, a Dögöljön Meg A Tuggyukki, a Keleti Dicsfény, a Nyugati Dicsfény, A patás Lapjáról Kitiltottak Egylete és az ezekhez hasonló szakműhelyek, ahol tudós emberek világosították fel a felvilágosulni vágyó népeket olyasmikről, mint például, hogy a patás terjeszti a kórt, mert így tör TEJhatalomra. Hümérnek ugyancsak segítségére volt szomszédasszonya, Lyolánka néni, aki nyugállományú kutyakozmetikusként kijelentette: neki ugyan senki nem ad be a vackcinával csipszet, hogy aztán így figyeljék meg a tuggyukkik. Lyolánka néni ország-világ előtt felvállalta nézeteit, ezért gondolatait a Fakebukkake mellett az Instanttésztagrammon és a hasonló platformokon is megosztotta.

Ágasshy Hümért a karantén nem befolyásolta különösebben, mert közepesen sikertelen telefonos direktértékesítőként korábban is otthon lógatta a lábait, döntően szülői apanázsból élt, csak azt sajnálta, hogy a zárlatot nem a Feri hirdette ki, a fiatalembernek ugyanis szilárd meggyőződése volt az, hogy a Feri a tömeges lincseléseket is Demokratikusan Tudja Bejelenteni, míg szerinte a patás láthatólag még egy világjárvány ellen is tehetetlen. Hümért a bezártságban inkább az zavarta, hogy a gyülekezési tilalom miatt elmaradtak azok a Haladó Tüntetések, amelyek esetében a baloldali suttogó propaganda szerint mindig hatmillióan jelezték a részvételüket, aztán rendre csak hatan verődtek össze kárálni egy kicsit. A fiatalembert melegséggel töltötte el, hogy gigatüntit szervezett a koronáriavírus megfékezésére tett korlátozó intézkedések miatt a Pelikán Főgyógyszerész Főálvirológus, akit aztán ezért meg is büntettek a tuggyukki pribékjei. Hümér ezen természetesen mélységesen felháborodott, és be is szállt az ennek okán gründolt kalapozásba, majd egy kis számvetés után végül két lájkkal támogatta az ügyet.

PestiSracok facebook image

Hümér természetesen maga is részt akart venni a Pelikán Főgyógyszerész Főálvirológus szervezte tüntin, de ahhoz nem volt bátorsága, mert elgondolta: mi van, ha a patás nem csak a saját TEJhatalmának bebiztosítása miatt riogatja a népeket a Nyunyókával, mi van, ha a kór valóban létezik. Ágasshy Hümér kételkedését csak tovább mélyítette, hogy a Lyolánka néni elkapta a koronáriát, kórházba, lélegeztetőgépre került, majd csak hosszas szenvedés után kezdett valamelyest lábadozni. Lyolánka néni hazakerülése után igyekezett rávenni Hümért, hogy oltassa be magát, mert – mint mondta – ez a nyavalya tényleg nem válogat. A fiatalember először eltöprengett, hogy miképp lett a Lyolánka néniből a patás ügynöke, majd egyre inkább kezdte elfogadni a kór létezését, miután baráti köréből is egyre többen kapták el azt. Ágasshy Hümér kénytelen-kelletlen határozta el, hogy maga is regisztrál az oltakozásra, előtte azonban a Vállaltan Baloldali, Kikezdhetetlen Erkölcsiségének szellemében körkérdést tett közzé a Fakebukkake-n, hogy tudja-e valaki: nem-e lehetne-e esetleg-e okosba', soron kívül-e. Ismerősei a gyöngyösi önkormányzatot és a Fővárosi Tanács fenntartotta idősotthonokat javasolták neki.

Fotó: MTI/ANSA/EPA/Tino Romano

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.