Úgy múlik ki az Index, ahogyan élt: hazug módon, hisztérikusan
Az Index jelenlegi formájában kimúlt. S kimúlása olyan volt, amilyen a működése (különösen az elmúlt tíz évben): hazug, uszító, hisztérikus, valóságot nyomokban is alig tartalmazó. Fake news. Ám felesleges elsiratni az önként távozó nyolcvan-kilencven kollégát. Többségük nem repül messzire, puhára esik. Csak átülnek valamelyik hasonszőrű szerkesztőségbe (van belőlük legalább harminc), és folytatják ugyanazt, amit eddig. A diktatúrázást, az ipari méretű hazudozást, a bezzegnyugatozást, a bezzegromániázást, a külhoni magyarok sértegetését. Csupán rövid időre lélegezhetünk föl.
Tüntettek a sajtószabadságért. Meg a „független” sajtóért. Mert állítólag veszélyben van. Már megint. Folyton. De most különösen. Tudják ki tüntetett a független magyar sajtóért és annak szabadságáért? Hát a Momentum. Leírom lassabban is: a Mo-men-tum. Egy politikai párt a „független” sajtóért. Ne tessék röhögni! Ők ugyanis halálosan komolyan gondolják.
„Független” sajtó alatt a Momentum azokat a kiadványokat érti, amelyek a legminimálisabb forráskritika, fenntartás nélkül, olvadozva írják róluk a píáranyagokat nulla huszonnégyben – akár a budapesti olimpia szétbarmolásáról, akár a brüsszeli hazaárulásaikról, bármiről. A kínos ügyeiket, botrányaikat, persze, gondosan eltussolva (Kádár Barnabás ámokfutása). Ilyen az Index is: a Momentum ülepápolásának első számú hírharsonája. Ugyanez a portál a kormánypártokról a legútszélibb hazugságokat (álmentős sztori), gyalázkodásokat (O1G, bajszosszar) is lelkesen leközli, habosítja. Ez az ő híres „függetlenségük”.
- A Momentum tüntet a független sajtóért meg a sajtószabadságért... Az a párt, melynek elnöke nem is oly' rég berontott az Origo szerkesztőségébe, és nekitámadt Kovács András kollégánknak a kritikus cikkeiért. Egy másik momentumos, a Buzinkay nevű pedig bíróság elé állítaná, börtönbe küldené az általa propagandistának kikiáltott jobboldali újságírókat. Meg is fenyegetett minket, bizony.
A momentumosok lilái mellett ott lengedeztek a jobbikos zászlók is a tegnapi dzsemborin. Azé a párté, amelynek korábbi elnöke a TV2 és az RTL Klub székházának lerombolását, hűlt helyének sóval való behintését indítványozta. Ezek így együtt meg a néhány ezer, idegállapotba hozott rajongójuk képesek voltak holt komoly arccal tüntikézni, Indexet és sajtószabadságot siratni, diktatúrázni, kormányt szapulni. Szebb jövőt, szebb sajtószabadságot!
Normálisak ezek?
- Mitől van veszélyben a sajtószabadság, meg a „független” sajtó? Mi köze az Index öntökönszúrásához a kormánynak? És amúgy: mi folyik itt?
Egy külsős tanácsadó (az ősindexes Gerényi Gábor) készített egy átalakítási tervet az Index működésének hatékonyabbá tételére. Bár a tervet az igazgatóság elutasította, a lap főszerkesztője, Dull Szabolcs fogta, és átállította az Index szabadság barométerét „függetlenről” „veszélyben” lévőre. Továbbá a történetet kiszivárogtatta a 24.hu-nak. Belső üzleti titok kifecsegése, a cég hírnevének rombolása – ez már önmagában elegendő ok lett volna Dull kihajítására, mégsem történt meg, elsőre csupán az igazgatóságból tették ki a szűrét. A lapot tulajdonló alapítvány vezetője, Bodolai László elkezdte kérlelni Dullt, állítsa már vissza azt a nyomorult barométert „függetlenre”, mert nincs semmilyen politikai nyomás, és ez a bizonytalanság árt a cégnek, elriasztja a hirdetőket. Dull nem állította, ellenben folytatta az Indexen keresztüli üzengetést a tulajdonosnak – ami példátlan a hazai sajtótörténetben. Ezután rúgta ki őt – teljes joggal – Bodolai (aki egyébként tizennyolc éve az Index ügyvédje, jobboldalisággal, fideszességgel aligha vádolható).
Közben Szombathy Pál lett az Index vezérigazgatója, Sztankóczy András pedig bekerült az igazgatóságba – mindketten ismert balliberális újságírók, fideszes stich nélkül. Ez a Bodolai–Szombathy–Sztankóczy hármas ment aztán be csütörtökön az Index szerkesztőségébe, hogy elbeszélgessen a társasággal, ám ott egy megvadult csorda fogadta őket, amely Dull visszavételét követelte és meglehetősen kivagyi stílusban küldte el a tulajdonosokat a vérbe. Sőt, ezek után az Indexre kitett közleményben is megzsarolták Bodolait, hogy azonnal vegye vissza a főszerkesztőt. Miután Bodolai nem engedett a zsarolásnak, körülbelül nyolcvan-kilencven indexes bejelentette, felmond. Végül következett a tegnapi tünti, a sajtószabadság elsiratása, a sokadik világvége. Dióhéjban ennyi a történet.
- Hol van itt fideszes szál, kormányzati beavatkozás? A történet összes szereplője echte balliberális. Dull ámokfutása (üzleti titok kifecsegése, tulajdonos nyilvános zsarolása, cég hírnevének rombolása) minden épkézláb vállalatnál kirúgást ért volna. Bodolai többször elmondta: semmilyen politikai nyomás nem volt. Tehát az Indexet a szerkesztőség verte szét alig két nap alatt. Mint megvadult BLM-aktivista a fehérítő üzemben, olyan hatékony munkát végeztek...
Nem repülnek messzire
Úgy fest, az Index tollforgatói addig hergelték egymást azzal, hogy veszélyben a – sosem volt – függetlenségük, míg önkívületi állapotba hiszterizálták önmagukat, s kollektív harakirit követtek el. (A hisztéria és a libsizmus többnyire párban járnak, innen ered a „hiszteroliberális” kifejezés. Ezt azokra használjuk, akikre nem hatnak a tények, az észérvek, ellenben imádnak ok nélkül jajongani, magzatpózban diktatúrázni.) Bodolait idézem:
Magam és az igazgatóság tagjai egy hónapja várjuk, hogy a politikai függetlenség veszélyforrásait valaki konkrétan megjelölje. Ki fenyeget bennünket, milyen eszközökkel? Ezt mi bizonyítja vagy legalább valószínűsíti? A válaszokat köd borítja, marad a ködszurkálás. Ha valaki konkrétan megjelöli számomra, hogy a politikai függetlenség kik által, miként jelent létező veszélyt, akkor a barométer beállításával kapcsolatosan kifogásom nincs.”
Bizonyíték, konkrétum tehát egy darab sincs fideszes ólálkodásra, beavatkozási kísérletre. (És amúgy, ha történt volna? A tulajdonosnak nem lenne joga csipetnyit formálni a saját lapját? Elvárni, hogy ne legyen annyira szélliberális a végtermék? S a tulajdonosnak nincs joga kipenderíteni az őt zsaroló, a céget veszélybe sodró, ámokfutó főszerkesztőt? Ez lenne a kapitalizmus?) Dull mindössze azt ismételgette, hogy a szerkesztőség veszélyben érezte magát. Ezért babrált a barométerrel, s ezért kürtölte tele a fél világot a magyar sajtószabadság végveszedelmével. Mert az indexesek féltek. Aha, minden világos. Világos, hogy az egész történet bűzlik...
Bodolai friss Facebook-bejegyzése szerint Dull „rendszeresen egyeztet magasrangú baloldali pártpolitikusokkal”. A kép kezd összeállni...
Az Index jelenlegi formájában kimúlt. S kimúlása olyan volt, amilyen a működése (különösen az elmúlt tíz évben): hazug, uszító, hisztérikus, valóságot nyomokban is alig tartalmazó. Fake news. Ám felesleges elsiratni az önként távozó nyolcvan-kilencven kollégát. Többségük nem megy messzire, puhára esik. Csak átülnek valamelyik hasonszőrű szerkesztőségbe (van belőlük legalább harminc), és folytatják ugyanazt, amit eddig. A diktatúrázást, a hazudozást, a bezzegnyugatozást, a bezzegromániázást, a külhoni magyarok sértegetését. Csupán rövid időre lélegezhetünk föl.
