Elhozná-e a vágyott igazságtételt az aktanyilvánosság? Az előző részekben az ügynöktörténetek egyediségéről és a nemzetközi tapasztalatokról volt szó, a befejező írásban a németországi múltfeldolgozást ismertetem, és a Schiffer-féle törvénytervezet gyengéire mutatok rá.
Az NDK összeomlásakor, 1989-90-ben a 16 millió lakosú országban mintegy 190 ezer ember dolgozott a kommunista titkosszolgálatnak, a Stasinak. A fordulat után több mint kétmillió ember több mint 7,3 millió iratbetekintési kérelmet nyújtott be a saját magára vonatkozó aktákba. Ugyanis Németországban – ugyanúgy, mint nálunk – csak a saját magára vonatkozó adatokat kérheti ki az egyszerű állampolgár, és nincsenek az iratok az interneten. Nem is a német példát emlegetik az aktanyilvánosság ügyét politikai fegyverként forgatók!
Amiben viszont sajnos nem követtük a németeket, az a besúgók kiszűrése a közszolgálatból. 1,7 millió átvilágítási kérelmet dolgoztak fel, főleg a volt NDK területén. Az önkormányzati, tartományi és szövetségi választott testületek tagjaival kapcsolatos szűrés is százezrekre rúg. Azonban nem egységes mércével mértek: voltak olyan közszolgálati munkaadók, ahol csak a vezető munkatársakat priorálták, vagy éppen elnézték a Stasi-múltat. 1990 után 1500 volt Stasi-munkatárs dolgozott a rendőrségnél. A Stasi-irattár őrzésében több tucat (!) volt titkosszolga vett részt. A „nem hivatalos munkatársaknál” (az ügynök NDK elnevezése) még tarkább a kép: a ’90-es évek brandenburgi miniszterelnökét, Stolpét „Titkár” fedőnéven tartották nyilván az egyházellenes vonalon, az utódpárt vezetője, Gregor Gysi kapcsán pedig felmerült, hogy ügyvédi munkája során a védenceiről informálta az állambiztonságot. 2006 óta nem írják már elő általánosan a szűrést – elévültnek tekintik a Stasi-múltat. Nálunk Schiffer most kezdené…
A Stasi által elkövetett cselekmények büntetőjogi üldözése teljesen sikertelen volt. Még Erich Mielkét, a Stasi vezetőjét is csak egy 1931-es rendőrgyilkosság miatt tudták felelősségre vonni. Markus Wolf, a hírszerzés vezetője az alkotmánybíróságtól kapott menlevelet.
A történelmi feldolgozást nehezíti, hogy az adatvédelem fontosabb a tudomány érdekénél, és a keresőrendszer nem felhasználóbarát.
Az ügynökvadászat önállósította magát, és gyakran már nem is vizsgálják, ki, miért és hogyan került kapcsolatba az állambiztonsággal, elárult-e bárkit. Mivel a nagy ügyeket már feltárták, a bulvársajtó szenzációigénye miatt a „kis halak” ügyeit fújják fel (mint nálunk a Karikó-ügyet…). Eközben a diktatúra működtetőinek, a pártállam és az ifjúsági szövetség vezetőinek a felelőssége elhalványul. Emiatt a volt NDK polgárai elégedetlenek a múltfeldolgozással, 71 százalékuk nem kíváncsi arra, hogy ki dolgozott a Stasinak (2010-es adat).
Parlamenti döntés következtében megszűnik a külön Stasi-irattár, beolvasztják a szövetségi levéltárba. Mindezek után evezzünk hazai vizekre, és vizsgáljuk meg, milyen törvényjavaslatot nyújtottak be az LMP képviselői, és mit szavaztak le a Fidesz-KDNP honatyái-honanyái:
A javaslat szerint pártállami hatalomgyakorló,
aki 1944. december 21. és 1990. május 2. között /…/
a) közhatalmat gyakorolt, illetve
b) a Magyar Dolgozók Pártja vagy a Magyar Szocialista Munkáspárt tisztségviselője vagy alkalmazottja volt.
Minden alkalmazottja?! Ezek szerint pártállami hatalomgyakorló lenne a pártházak, pártszervek összes gondnoka, portása, takarítója, szakácsa, gépírónője, hivatalsegédje… Egyébként erre a definícióra nincs is igazán szükség, a későbbiekben máshogyan határozzák meg az egyes tisztségekből kizárandók körét.
Az aktanyilvánosság szempontjából a lényeget a 11.§ tartalmazza:
(1) A Levéltár a honlapján bárki számára – az általa kezelt iratok vonatkozásában teljes körűen – hozzáférhetővé teszi a) az 1. §-ban meghatározott szervek iktatókönyveinek, továbbá operatív tisztjei saját munkanaplóinak digitalizált másolatait, b) az 1. §-ban meghatározott szervek hálózati nyilvántartásából az ún. 6-os kartonok digitalizált másolatait, ha az érintett személy ún. beszervezési dossziéja (‘B’-dosszié) vagy ún. munkadossziéja (‘M’-dosszié) szerepel a Levéltár által kezelt valamely iktatókönyvben, c) a Belügyminisztérium Személyzeti Főosztályának kartonális nyilvántartásából a ‘T’-tisztek, valamint az ‘SZT’-tisztek kinevezési parancsait, d) a Belügyminisztérium által keletkeztetett Egységes Gépi Prioráló Rendszer „G” és „H” jelű nyilvántartásából, valamint „K” jelű adattárából a minősítésüket elvesztett adatokat. (2) A Levéltárban kezelt iratok digitalizált másolatait – az (1) bekezdésben meghatározott közzététel megvalósulását követően – teljes körűen a Levéltár honlapján bárki számára hozzáférhetővé kell tenni.
Megint csak feltűnik a slamposság. A törvénytervezetnek már azzal eleget tennének, ha a beszkennelt oldalakat ömlesztve feltennék az internet egy zugába. Amire gondoltak, az az, hogy a Levéltár honlapján, a felhasználó által kereshető adatbázisba rendezve kellene az iratokat közzé tenni (mondjuk név, időpont, helyszín, elhárítási irány – ifjúságvédelem, kultúra, egyházak stb. szerint). Az sem világos, hogy a megfigyeltek és harmadik személyek személyes adatainak védelme hogyan valósul meg, ha az iratokat teljes körűen közzé kell tenni. Pl. a 3. § (1) szerint „A megfigyelt a megfigyelti minőségével összefüggő adatot tartalmazó, a Levéltárban kezelt iratokat – a (3) bekezdésben foglaltakra is tekintettel – teljes terjedelmében megismerheti.”
Más pedig nem, gondolná az ember. De ha úgyis minden iratot közzé tesznek, akkor mi értelme van ennek a paragrafusnak? Megfelel ez így az uniós adatvédelmi rendeletnek, a GDPR-nak?
Feltűnik továbbá a tervezetben „az állambiztonsági tevékenységet végző magyar állami szervek vezetője, valamint minisztériumoknak és az országos hatáskörű szerveknek az állambiztonsági tevékenység irányításában közreműködő vezetője”. Ez a megfogalmazás nem pontos. Milyen országos hatáskörű szervnek volt az „állambiztonsági tevékenység irányításában közreműködő vezetője” a minisztériumokon kívül? Kikre gondolt a költő?
Nem dolgom pontról pontra végigmenni a törvénytervezeten, azonban ez három olyan nyomós ok, ami miatt indokolt a leszavazása – és ebben semmi politika nincsen! De nem akarok igazságtalan lenni a törvénytervezettel. Van benne olyan rész, amit magam is megszavaznék. Ez a még a titkosszolgálatoknál lévő iratok átadásának a szabályozása (12.-14. §) . Egyértelmű feltételeket szabna, hogy milyen időközönként és milyen szempontok szerint kellene felülvizsgálni és feloldani az iratok titkosítását, kiknek a felügyeletével. Ez nagyon fontos lenne a múlt történészi feltáráshoz. Örülnék, ha ezt a Fidesz képviselői is felismernék!
Nem volna ellenemre a volt titkosszolgák és pártállami vezetők kizárása a közhivatalokból (17. – 34. §), bár pontosabb szövegezéssel. Intő jel azonban, hogy ezt már Németországban sem erőltetik, nálunk nagyon elkésett, inkább csak szimbolikus lépés lenne. Talán még jogállamisági eljárást is indítanának ellenünk…
Összefoglalva: az aktanyilvánosságot követelők teljesen hamis képet festenek a lehetséges pozitív hatásairól. Az igazságtétel és a társadalmi katarzis kézen fekvő eszközének állítják be, miközben a külföldi példák ezt egyáltalán nem támasztják alá. A nyilvánosságban fekete-fehér képet festenek a javaslat támogatóiról és ellenzőiről, elhallgatják a várható negatív hatásokat.
Ténylegesen nem igazságtevő csodaeszközről van szó, hanem a politikai harc egyik fegyveréről, amivel a valóságot az értelmetlenségig leegyszerűsítve hergelik az erre fogékonyakat.
A törvénytervezet fontos pontokon szakszerűtlen, leszavazása helyes volt. Az “aktanyilvánosság” népszerűsége ugyanakkor a múlt feltárására való igényt mutatja, amit a törvényhozásnak is figyelembe kellene venni. A kutatókra és intézményeikre vár a feladat.
Vezető kép: titkos házkutatás egy korabeli oktatófilmen. Forrás: Az ügynök élete
ERZSI
2021-06-16 at 10:59
Schiffer még számol önmagával a politikában, kérdés hogy más számol-e?
K
2021-06-16 at 06:33
Besúgó ügynöknek tekinthetőek a következők:
mindenki akinek a kommunista rendszerben jól ment a sora, illetve a “rendszerváltás”-nak nevezett kommunista átmentés után jól megy a sora.
Részletes lista az első két részben írt hozzászólásomban.
Ez a tény,
és mivel az elévülési törvényen nem akarnak változtatni, ezért nincs mit túltárgyalni.
31 év után ezért inkább a jelennel és a jövővel kell foglalkozni.
Ez Magyarország, ennyire tellik.
Bukohill
2021-06-15 at 20:09
A történettel nem az a gond, hogy Schiffer most elővette az ügynökaktákat a talonból, hanem az, hogy például a Fidesz is minden választásnál elszámoltatást ígért.
Ezek szerint már nem is ígérik? Bástya elvtársat már meg sem akarják ölni?
Minden elévült? Mindenki törődjön bele, hogy minden maszatos csak azért, nehogy pár emberről kiderüljön az igazság? Megéri?
Solaris
2021-06-15 at 19:48
Elértétek, hogy mindenki gyanús marad.
És ez öröklődik is.
Politikus, vállalkozó, celeb, mindenki.
” Az “aktanyilvánosság” népszerűsége ugyanakkor a múlt feltárására való igényt mutatja, amit a törvényhozásnak is figyelembe kellene venni. A kutatókra és intézményeikre vár a feladat.”
Nem kell már evvel fáradni, ennyi volt, köszi.
Kerekferke
2021-06-15 at 18:11
Schiffer elővett egy döglött aknát és rajta lépegetve akar magának “erényt” kölcsönözni, jó pontokat szerezni.
Hát jobboldalon nem fog.
Hol volt, amikor Göncz és Sólyom megfúrták a Zétényi-Takács törvényt?!
Akkor lett volna értelme, hiszen kibukott volna a teljes privatizátor hálózat!
Húzza be fülét-farkát és húzzon el. Ez lenne az igazi “más” politika.
gyozo2018
2021-06-15 at 17:53
“Nem volna ellenemre a volt titkosszolgák és pártállami vezetők kizárása a közhivatalokból”
Alig él már közülük valaki. Ez is Schifferre jellemzően álságos babrálás.
Azt mondta, hogy ő szociáldemokrata. Ja! mint a nagypapa… ő is az volt…, vagy az se az volt…
gyozo2018
2021-06-15 at 17:31
“a Schiffer-féle törvénytervezet gyengéire mutatok rá.”
Schiffer olyan, mint elvtársai, Mécs és Kenedi: szartapicskolás, mindenkire fröccsenjen, csak a valódi bűnözőkre, bűnösökre nem.
Lásd Csurka és Karikó esetét a kőkemény és a lágyabb ávóval. A történet
azonos: zsarolás. Az egyiknél az apja agyonverése, kínzása volt a tét, a másiknál az apa múltbéli “bűneinek” lebegtetése.
Schiffer ne akarjon bevágódni a jobboldalon, mert nem feledjük a szadeszos, TASZ-os múltját és azt sem, hogy kikkel együtt gründolta az LMP-t, és hogy az elnöksége alatt (a társelnöki poszt önmagában hazug és abszurd) szakmányban árulták a hazát.
Nem vagyunk meghatódva, hogy Kápó Olga leantiszemitázta, mivel abszolút egyetértett a Szabadság téren felállított szobor ellen tüntetőkkel, csak ” most nem ez a legfontosabb”- mondá… ; nem hat meg minket a youtube elleni tüntetésen kivágott szónoklata sem. Ott hiteles szakembereket kellett volna megszólaltatni: Zétényi, ifj. Lomniczi, Gaudi. Ők valóban jogvédők.
Hagyjuk már a TASZ-t mint “jogvédőt”… Volt nevetni?!
Ne építgesse magát, mert kutyából nem lesz szalonna, az ultraliberális Szakasits-unokából a magyar nemzet előtt hiteles politikus. Egyet “hízeleg” általában fajsúlytalan témában, aztán kettőt rúg a magyarokba.