Pesti Srácok

Újabb Beneš-botrány árnyékolja a magyar-szlovák kapcsolatokat

Újabb Beneš-botrány árnyékolja a magyar-szlovák kapcsolatokat

A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának nemrégiben született döntése értelmében Európa számára is világossá vált, hogy a Beneš-dekrétumokat Szlovákia még a XXI. században is alkalmazza, hogy a felvidéki magyarságot megfoszthassa földjeiktől. Az esetet követően újabb botrány van kibontakozóban, mivel sajtóhírek szerint Pozsonypüspöki térségében több százezer eurós nagyságrendben perelne el a szlovák állam további, magyar tulajdonban lévő földeket, szintén a dekrétumokra hivatkozva. A konszolidálódni látszó magyar-szlovák viszonyra borús árnyékot vetnek azok a súlyosan diszkriminatív elkobzások, amelyek kapcsán Szlovákia már uniós csatlakozásának küszöbén is azt állította, hogy örökre szakított a kollektív bűnösség megbélyegző elvével.

Mint arról portálunk is beszámolt, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának nemrégiben született döntése már Európa figyelmét is felhívta arra, hogy nem igaz az az állítás, amely szerint a nyíltan kisebbségellenes Beneš-dekrétum Szlovákia elfeledni szándékozott sötét múltjának része csupán. A szlovák állam jogrendje számára is mérföldkőnek számító ítélet ugyanis kimondta: a Beneš-dekrétumok alapján ma is kerül sor vagyonelkobzásokra Szlovákiában. A 2009-ig visszanyúló ügyben a felvidéki magyar Bosits Mihály ellen eljárást kezdeményezett a szlovák állam, hogy a tulajdonában álló erdőt elkobozzák (nem mellékes előzményként a szlovák állam 2000-ben ismerte el Bosits Mihály tulajdonjogát az erdőre, édesapja után). Az esetet súlyosbította, hogy maga a főügyész avatkozott be a perbe, amelynek végén a vagyonelkobzásról szóló döntés végül megszülethetett. Bosits Mihály ezután fordult jogorvoslatért a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához. A döntést követően több portál is arról számolt be, hogy Bosits Mihály ügye nem példa nélküli: a szlovák állam ügyesen takargatva ugyan, de módszeresen, egyfajta bürokratikus automatizmussal érvényesíti a Beneš-dekrétumokat más esetekben is.

Az eset kapcsán megszólaltattuk Mózes Szabolcsot, a Pozsonyi Magyar Szakkollégium igazgatóját, a szlovákiai Magyar Közösségi Összefogás elnökét, többek között arról érdeklődve, hogy lesznek-e a jogi következményeken túl erkölcsi következményei is a strasbourgi döntésnek. Mózes Szabolcs úgy vélte, az erkölcsi következmények attól fognak függeni, hogyan fog rá rezonálni a szlovák közvélemény, az ítélet ugyanakkor nem ütötte meg annak ingerküszöbét, és még a magát liberálisnak mondó sajtó sem nagyon tud mit kezdeni ezzel a helyzettel.

A Beneš-csontváz belülről rugdossa a szekrény ajtaját

A májusi ítéletet követően azonban nem kellett sokat várni ahhoz, hogy újabb, hasonlóan durva állami túlkapásokra derüljön fény. Mint a felvidéki ÚjSzó.com csütörtöki cikkében hírül adta, a szlovák állam a Beneš-dekrétumokra, azaz a magyarokkal szembeni kollektív bűnösség elvére hivatkozva akar elkobozni több millió euró értékű telkeket, amelyek az épülő pozsonyi körgyűrű, a D4-es autópálya nyomvonalán vannak. Azt írták, hogy a szerkesztőségükhöz forduló ügyvéd, Tomáš Plank azon pozsonypüspöki tulajdonosokat képviseli, akiknek földjére a Pozsonyt elkerülő D4-es autópálya épül, ugyanakkor a szlovák Nemzeti Autópálya-társaság (NDS) azzal az indokkal állította le a telkek felvásárlását, hogy a Szlovák Földalap (SPF) szerint az ingatlanokat már a második világháború után el kellett volna kobozni

PestiSracok facebook image

Az SPF ráadásul indoklását pusztán arra korlátozta, hogy az egykori tulajdonosok nemzetisége miatt végbe kellett volna mennie az elkobzásnak. Az ügyvéd szerint a legértékesebb telek hozzávetőlegesen 800 ezer eurót ér, de az általa képviselt másik négy tulajdonos földjei is százezer eurós értékeket képviselnek. Ráadásul a szlovák földalap összesen mintegy hatvan ingatlant akar a dekrétumok alapján elkobozni, így a telkek összértéke még ennél is jóval magasabb lehet.

Visszaadták, hogy a kollektív bűnösség elvén elkobozhassák

Miközben a szlovák állam folyamatosan arra hivatkozik, hogy a dekrétumok a háborús bűnösök megbüntetését célozták, és mára rég okafogyottá váltak, az újabb botrány is élesen rávilágít arra, hogy egészen a XXI. századig tovább él Szlovákia diszkriminatív jogrendje, amely egyértelműen a felvidéki magyarságot sújtja. A pozsonypüspöki esetben nehezen is lenne elkülöníthető, hogy a diszkriminatív bürokratikus automatizmus, az állam spórolási szándéka, vagy a Beneš-korszak iránti nacionalista nosztalgia dominál erősebben.

Lényegében az történt, hogy a Pozsonypüspöki határában lévő, tisztázatlan tulajdoni viszonyú földeknek 2008-tól kezdődően a szlovák mezőgazdasági minisztérium kezdeményezésére felkutatták jogos tulajdonosait. Mindeközben 2013-ban az új autópálya építése is szabad utat kapott, az építkezések megkezdésével párhuzamosan azonban folyamatosan kerültek elő az egykori tulajdonosok leszármazottai, akik felajánlották földjeiket megvételre a Nemzeti Autópálya-társaságnak (NDS), az ilyenkor szokásos jutányos vételárért. A felvásárlásban azonban 2018-ban beleszólt a földalap, azt állítva, szerintük

A szlovák állam tehát először felkutatta a magyar tulajdonosokat, hogy aztán a tulajdonviszonyok rendeződését követően azonnal elkobozhassa a földeket, teljesen ingyen.

Az Új Szó az elkobzások szándéka kapcsán megkereste a földalapot, amely "a magyarok és németek vagyonelkobzásáról szóló 104/1945-es dekrétum és a kitelepítési egyezménnyel" indokolta döntésüket. Mint a portál megjegyzi, az említett rendelet valójában "a németek, a magyarok és a szlovák nemzet árulói és ellenségei által birtokolt mezőgazdasági tulajdonnak a konfiskálásáról és gyorsított szétosztásáról szóló határozat", azaz maga a Beneš-dekrétum.

A szlovák parlamentben is tudják, mi folyik

A portál arra is kitér: a szlovák politikai közeg is tisztában volt azzal, hogy a Beneš-dekrétumokat máig a gyakorlatban is alkalmazzák, hiszen 2019-ben az ügyben Miroslav Ivan (SaS) parlamenti képviselő interpellálta az akkor hivatalban lévő Érsek Árpád (Híd) közlekedési minisztert, aki válaszában azt állította, az autópályaépítő is inkább arra hajlik, hogy

Hozzáteszik: a VálaszOnline.hu nemrégiben Igor Matovič (OĽaNO) miniszterelnököt is szembesítette a problémával, aki bár elutasította, hogy a kollektív bűnösség egy európai ország jogrendjének része legyen, ugyanakkor a Beneš-dekrétumokról nem volt hajlandó nyilatkozni.

Forrás: ujszo.com/PestiSrácok.hu; Vezetőkép: MTI

Ajánljuk még

Milliárdos ingatlanvagyonnal gyarapodik tovább tatabányai családok nyomorán a „Szeviép-család” – Csinos céghálót találtunk az egykori vezér fia körül

Exkluzív 2022 május 25.
A Pesti TV Az Ügy című riportműsorában mutattuk be a tatabányai szellemtársasházat, amely tizenöt éve áll befejezetlenül. A huszonegy lakásos, a földszinten nagy irodaépületet is magába foglaló ingatlant sajátos konstrukcióban kezdték építeni 2004 után. A telektulajdonos, első számú építtető, a Környe és Vidéke Takarékszövetkezet ingatlanhasznosító cége, a Tak-Ing végelszámolás alatt áll; az építő Pólus Kft. 2007 óta felszámolás alatt; a lakásaikat előre kifizető tatabányai családok, összesen tizenöt károsult család a mai napig nem kapott vissza egy fillért sem. Közben tavaly év végén a félkész épület az egyik szeviépes érdekeltség kezébe került. A Szeviép-üggyel a PestiSrácok.hu az elmúlt években kiemelten foglalkozott; követjük a több száz kisvállalkozó csődjéért felelős, csődbűncselekménnyel vádolt milliárdosok ma is tartó büntetőperét. Megmutattuk, hogy a mai napig milyen luxusban élnek, és egy tényfeltáró cikksorozatban azt is, hogy a Szeviép csődeljárása előtt milyen elképesztő céghálót építettek fel a Szeviép-vezérek, amely cégekben immár egy-egy családtagjuk a tulajdonos. Ebben a tényfeltáró riportban azt mutatjuk meg, hogyan kerül a Szeviép-vezér B. Sándor fia Tatabányára, miként jutottak hozzá a tizenöt család anyagi megnyomorítását jelentő, milliárdos értékű ingatlanvagyonhoz, és azt is, hogy a tatabányai botrányban szereplő cég csak egy az újabb céghálóban. Körülbelül tíz milliárdos vagyont találtunk éppen csak, hogy „muzsikáló” cégekben, és mindez az egyik B.-fiú kezében fut össze.

Vérrel írt üzenet, fegyverarzenál, eltévedt lövedék – Fokozódik a feszültség a déli határnál

Exkluzív 2023 szeptember 5.
Tovább súlyosbodott a helyzet a déli határunk szerb oldalán azóta, hogy Az Akta bemutatta a terrorista embercsempész bandák táborait, akiknek az egymással folytatott háborúja a helyi magyarok életét veszélyezteti. Ahogy riportunkban bemutattuk, afgán és észak- afrikai terrorista csoportok tanyáznak a Szabadka környéki erdőkben, sorozatlövő, gránátvető fegyverekkel és gránátokkal ellátva, és most már naponta vannak tűzharcok, lőnek és robbantanak, gyakran a lakóházak közelében. Ezek a bandák szervezik a napi több száz, Zágrábból a Délvidékre érkező illegális migráns továbbjuttatását. Az elmúlt napokban fokozódott az amúgy is tarthatatlan helyzet. A lövöldözések maradványait, lőszerhüvelyeket néhány tíz méterre a határtól százával találni – már a határon lőnek, miközben 300–400 fős csoportok invázióját irányítják neki a kerítésnek. És már nem létráznak: végigvágják a kerítést, azon tuszkolják át az embereket az akciót fegyveresekkel fedező embercsempészek. A PestiSrácok.hu számos exkluzív felvételt kapott a terroristákról és a felkutatásukra irányuló akciókról. Megtaláltuk a TikTokon az embercsempész bandák egymásnak szóló hadüzeneteit, különböző üzenetekkel ellátott videóit. Ezek a felvételek is jól mutatják, hogy elit terrorista csoportok háborúja dúl az embercsempész piacért, illetve területekért. A BIRN balkáni oknyomozó portálnak pedig a csoportok vezetőit is sikerült beazonosítania, és belső informátoraik által a területfelosztási harcok eseményeit is feltérképezték. Hat hónapon át tartó kutató-elemző munkájukból az is kiderül, hogy a marokkói és afgán bandák háborújához főleg Koszovóból albán bűnözői körök biztosítják a fegyvereket, méghozzá igencsak borsos áron.

„Valahol fenn úgy döntöttek rólam, hogy a Ferencváros legyen az életem!” – Nyolcvan éves lenne, de már tíz éve nincs közöttünk a Császár (2. rész)

Exkluzív 2021 október 17.
Az egyetlen magyar aranylabdás labdarúgó, Albert Flórián pályafutását bemutató írásunk első részében egészen 1967 végéig jutottunk el. Innen folytatjuk most a zseniális játékos életútjának felelevenítését, feltárva a korszak sajátosságait, szót ejtve a kiváló labdarúgó emberi kapcsolatairól és megidézve gondolatait ferencvárosi kötődéséről, valamint arról, hogy ő maga mire volt a legbüszkébb a saját karrierjét tekintve.