A bűnök nem akkor teljesednek be, amikor elkövetik azokat, hanem akkor, amikor elfelejtik – ezekkel a szavakkal emlékezett Kövér László házelnök a vörösterror áldozataira a Nemzeti Vértanúk Emlékművének újraavatásán. A hatalmas kő szoborkompozíció nyáron készült el, az eredeti emlékmű mása.
A Nemzeti Vértanúk Emlékművét először 1934. március 18-án avatták fel Budapesten a Vértanúk terén, majd 1945 szeptemberében eltűnt, vélhetően a szobordöntések áldozatává vált. Füredi Richárd szobrászművész és Kismarty-Lechner Jenő építész közös művének újjáépített példányát tegnap avatták fel újra. Az Országgyűlés határozata szerint a Vértanúk tere rehabilitációja során az 1934-től 1945 szeptemberéig a téren álló Nemzeti Vértanúk Emlékművét korabeli fényképek, dokumentumok alapján rekonstruálták. Nagy Imre mártír miniszterelnök a Vértanúk terén álló szobra pedig a Jászai Mari térre került.
A vértanúk emlékműve másfélszeres életnagyságú szobor. Talapzatán ez olvasható:
A nemzet vértanúinak 1918-1919.
A másik végén egy sárkánnyal küzdő férfi alakja áll, alatta a következő felirat áll:
A szovjet fegyverek árnyékában hatalomra került kommunisták által meggyilkolt, megnyomorított, tönkretett, elüldözött áldozatokra is emlékezve újraállította az Országgyűlés 2019-ben.
A talapzat oldalán 497 név olvasható, azoknak a nevei, „akik 1918-19-ben a bolsevizmus áldozatai lettek”.
No gallery template found!A Nemzeti Vértanúk Emlékművének újraavatásán Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László házelnök is részt vett. Kövér László az V. kerületi Vértanúk terén úgy fogalmazott:
Mi, magyarok – akiket a kommunisták bűnös népnek neveztek, s akiket szellemi, politikai örököseik ma is annak tartanak – nem hagyjuk beteljesedni az ellenünk elkövetett bolsevista bűnöket.
A százegy éve ezen a napon meggyilkolt Tisza István miniszterelnökre is utalva kijelentette: ma a politikai terror áldozataira emlékezünk.
Volt miniszterelnökre és volt házelnökre, katonákra és polgári személyekre, értelmiségiekre és kétkezi munkásokra, földművesekre, férfiakra, nőkre és gyermekekre, magyarokra, és mindazon zsidó, német és egyéb származású honfitársainkra, akik 1919-ben osztoztak a magyar áldozati sorsban
– mondta a házelnök. A Tanácsköztársaságról azt mondta: a Tisza István meggyilkolásával színre lépő új hatalom nem pusztán a háborús vereség következménye. A 133 nap története olyan tragikus magyar polgárháború következménye volt, amelyet magyar földön született, magyar anyanyelvű, többnyire magyar nevet viselő emberek vívtak nemzettársaik ellen; olyan polgárháborúé, amelyben az Istent, a hazát, a nemzetet és a családot tagadó emberek kíséreltek meg leszámolni az istenhívő, hazaszerető és a nemzetet szolgáló, életüket több ezer éves civilizációs parancsokhoz igazítani törekvő honfitársaikkal. Kövér László szavai szerint a nemzetköziséget hirdetők kezet emeltek a nemzet mellett jóban-rosszban kitartókra. Ebben a polgárháborúban a fizikai erőszak kezdő lövését ugyan Tisza István gyilkosai adták le, de szellemi erőszaktétellel kezdődött, még a XIX. század második felében. Név szerint nem említve, de Lukács György marxista filozófustól, a Tanácsköztársaság közoktatásügyi népbiztosától, valamint Ignotus Páltól, a Nyugat című folyóirat főszerkesztőjétől is idézve, Kövér László azt mondta: a szellem ezen és hozzájuk hasonló emberei ágyaztak meg a fizikai erőszaknak. A házelnök szerint az egész Magyarországot túszul ejtő körülbelül ezer embert dühödt keresztényellenesség, buzgó internacionalizmus, heves nemzetgyűlölet, tudatos családrombolás és hazug jelszavak alatt az emberek kíméletlen kifosztása jellemezte.
A Tanácsköztársaság elnyomó szervezeteinek működését bemutatva, azok vezetőinek a terror alkalmazásával kapcsolatos megnyilatkozásait is idézve Kövér László arra hívta fel figyelmet, hogy egy balliberális magyarországi történész még 2010-ben is azt írta, hogy a vörösterror progresszív volt és utópista, amely az emberibb világ víziójáért akár konkrét embereket is hajlandó volt feláldozni. Felidézte, hogy a több, mint félezer ismert áldozat emlékét a XX. század második felét uraló kommunista hatalom igyekezett eltörölni vagy befeketíteni. Ezen a ponton Kövér László úgy folytatta, hogy a nemzeti vértanúknak 1934-ben felállított emlékművet a kommunisták 1945-ben lerombolták, majd fél évszázad múltán a posztkommunisták egy, az elődeik által kivégzett kommunista szobrával foglalták el a helyét, mintegy azt üzenve: még a kommunisták által meggyilkolt nemzeti mártír is csak az lehet, aki korábban maga is osztozott a kommunisták bűneiben.
A rendszerváltoztatásból fakadó múlhatatlan erkölcsi adósságunk volt a Nemzeti Vértanúk Emlékművének újraalkotása és helyreállítása, amely adósságot ma lerovunk
– hangoztatta az Országgyűlés elnöke. Szavai szerint az 1919-ben felszínre tört véres polgárháború más formában – szellemi és politikai küzdelemként – ugyan, de napjainkban is zajlik. A Lenin-fiúk utódai ma is itt állnak velünk szemben, és – egyelőre még csak a virtuális világban – ott folytatják, ahol a Szamuelyk és Csernyk száz éve abbahagyták. Hangsúlyozta: az 1919-ben gyökerező XXI. századi szellemi és politikai küzdelmeket nem azzal nyerhetjük meg, ha nagyobb ütést mérünk a velünk szemben állókra, mint amekkorát kapunk tőlük.
Magyarország véglegesen csak akkor nyerhet, ha a velünk szemben állók megtapasztalják, hogy a külföldről pénzelt istentelenséggel, hazaárulással és nemzettagadással Magyarországon soha többé nem lehet többséget szerezni
– szögezte le a házelnök. Álláspontja szerint a demokrácia eszközrendszerével meg kell tudni őrizni egy olyan cselekvőképes politikai többséget, amely az istentelenekkel, a hazaárulókkal és a nemzettagadókkal szemben meg tudja védeni önmagát, nemzetét és a hazáját.
Kegyelet az áldozatoknak, hála a hősöknek!
– zárta beszédét a házelnök.
Fotók: Horváth Péter Gyula; Videó: Orbán Viktor Facebook-oldala
Facebook
Twitter
YouTube
RSS