Ukrajna az oroszok helyett inkább a magyar tankönyvkiadóval szeretne háborúzni

Vagy akkora veszteséget szenvedett Ukrajna Herszonnál, hogy kínjában jóval gyengébb ellenség után nézett, vagy éppen olyan jól áll a fronton, hogy már van ereje harcolni a magyar Nemzeti Tankönyvkiadóval is. Oleg Nikolenko, az ukrán külügyminisztérium szóvivője mindenesetre hiperventillálásba kezdett, mert szerinte a magyar nyolcadikos földrajztankönyv hamis információkat közöl Ukrajnáról, és ezek azonnali kijavítását követeli. A szóvivő nyilvánvalóan túlzásba esett, hiszen hamis információk nincsenek a tankönyvben, legfeljebb indokolatlan jóhiszeműség Ukrajnával szemben.

Az ukrán külügyminisztérium követeli a magyar, nyolcadik osztályos tanulóknak készült földrajztankönyvekben Ukrajnáról szóló hamis információ azonnali kijavítását

– nyilatkozta magabiztosan annak az országnak a külügyi szóvivője, amely amúgy állítólag élet-halál harcát vívja éppen az oroszok ellen. Nikolenko elmondta, hogy a Magyarországon tartózkodó ukrán diplomaták kedden bementek a magyar külügyminisztériumba tárgyalni a földrajztankönyv miatt. A tárgyalás során megállapították, hogy elfogadhatatlan az Ukrajnáról szóló rész a tankönyvben, mivel az torzított tényeket közöl az országról. Az egyeztetésen követelték, hogy igazítsák helyre a tankönyvben szereplő „hamis információkat”.

A tankönyvben az alábbiak olvashatók:

A népes Ukrajnában a nemzetiségek eloszlása nagyon egyenlőtlen. A többség ukrán nemzetiségű, de az ország keleti részén jelentős az oroszok aránya, a Krím félszigeten pedig ők alkotják a többséget. A két keleti szláv nyelv (orosz, ukrán) hasonló. Az oroszok által lakott országrészekben a lakosság egyötöd része kevert orosz–ukrán nyelven beszél. Ennek ellenére a két népcsoport gyakran szemben áll egymással. Ellentétük fegyveres konfliktust is kirobbantott a Krím félszigetért.

Ebből kell megfejtenünk, mi böki az ukránok csőrét. Lehet, hogy a „népes” kitétellel van bajuk, hiszen Ukrajna népessége amúgy is drasztikusan csökkent az alacsony termékenység és az elvándorlás miatt, a háború pedig tovább súlyosbította a helyzetet a menekültáradattal. Vagy talán azzal van baj, hogy „a többség ukrán nemzetiségű, de az ország keleti részén jelentős az oroszok aránya, a Krím félszigeten pedig ők alkotják a többséget”? Az ukrán külügynek alighanem a második és a harmadik tagmondattal van baja, habár éppen az első valóságtartalma vitatható. Ukrajna keleti és déli tartományaiban egyértelműen az orosz nyelvűek dominálnak, az ukrán nyelv magterülete pedig csupán a nyugati régió, és ott is csak a XVII. századtól kezdve fejlődött ki. A két terület közti középső részeken ez a két nyelv keveredik úgy, hogy lehetetlen világos határt vonni az ukrán, az orosz és a két nyelv szurzsiknak nevezett ötvözete között. Mindennek tetejébe az ukrán és az orosz nemzetiség közti éles különbségtétel annyira új kihívás az ott élők jelentős részének, hogy egy darabig még csak tanulgatni fogják, hogy akkor mi mit is jelent pontosan.

Ha célszerű lenne a magyar diákokat már 14 évesen terhelni a közeli rokon szláv népek közti kitapinthatatlanul szövevényes nemzetiségi viszonyaival és veszekedéseivel, akkor valami ilyesmi lenne kifejtve a vonatkozó tankönyvben. Az orosz hadsereg csapásmérő képességére és a háború kimenetelére azonban semmilyen módon nincs hatással a nyolcadikos magyar földrajztankönyv tartalma. Reméljük, hogy segíthettünk az ukrán külügynek!

Mandiner nyomán