Az évtized csicskulását mutatta be megválasztása óta Donald Tusk lengyel elnök, aki, míg odahaza virtigli diktátorként politikai ámokfutást rendez, Brüsszelben Ursula von der Leyen leghűségesebb minta-palota-pincsijeként mutat be kunsztokat a gazda legnagyobb elégedettségére. Tisztogató hadjáratának ugyanakkor meglett az eredménye, Lengyelország hozzájuthat a jogállamisági eljárás miatt felfüggesztett uniós forrásokhoz. Cserébe csak Lengyelország mindössze szuverenitását és méltóságát kellett feláldozni Ursula oltárán.
Donald Tuskot a lengyelek választották, a lengyelek az kapják, amit érdemelnek – gondolhatnánk, de láthatóan Brüsszel császárnője kegyet is hajlamos gyakorolni famulusai felé, ezzel is megüzenve, mik az elvárások, ha a tagországok a nekik járó pénzeket meg akarják kapni. Ha nem akarják, hogy kirabolják őket, mintegy oktató-felvilágosító kurzus jegyében. Merthogy hazánkhoz hasonlóan Lengyelországot is az uniós szerződések 7-es cikke szerinti eljárásokkal és a források folyósításának felfüggesztésével zsarolták, amíg konzervatív kormánya volt. Tusk megválasztásával és tisztogató akcióinak is köszönhetően azonban az Európai Bizottság máris úgy ítélte meg,
hogy Lengyelországban már nem áll fenn egyértelműen a jogállamiság súlyos megsértésének veszélye, ezért le kívánja zárni az eljárást. Maga a közlemény ugyanakkor megfogalmazza mindazokat az elvárásokat, amelyeket a brüsszeli technokrata brigád a pénzért cserébe elvár.
Többek között:
- Lengyelország elismerte az uniós jog elsőbbségét a nemzeti jogszabályok fölött
- elkötelezett az Európai Unió Bírósága és a strasbourgi székhelyű Európa Tanács felügyelete alatt működő Emberi Jogok Európai Bírósága ítéleteinek végrehajtása mellett
- elismeri a bírói függetlenséget
Csak, hogy értsük, Lengyelország feladta jogszabályokban is megfogalmazott szuverenitását, azaz innentől az uniós jog lépett a lengyel alkotmány helyébe. Lengyelország hajlandó végrehajtani az Emberi Jogok Európai Bírósága által hozott legképtelenebb ítéleteket is, azaz végrehajtóhatalmát Brüsszelbe kezébe helyezte. Lengyelország mindezek után elismeri a bírói függetlenséget, amely a fenti két pont ismeretében teljesen kiüresedett, kiüresített halmazzá vált. Mindezekért cserébe Lengyelország hozzáférhet a mintegy 137 milliárd eurós, a jogállamisági problémák miatt zárolt uniós forrásához.
A mai nap új fejezetet jelent Lengyelország számára
– simogatta meg lengyel pincsije buksiját és magát Ursula von der Leyen az X-en, hozzátéve,
több mint 6 év elteltével úgy gondoljuk, hogy a 7-es cikkely szerinti eljárás lezárható. Mindez Lengyelország kemény munkájának és határozott reformtörekvéseinek eredménye.
De vegyünk is néhány példát a Tusk-diktatúra erőfeszítéseire, hogy Ursula igényeit kielégítse. Volt például az az eset, amikor egy országos politikai megrendelésre lebonyolított razzia során volt lengyel igazságügyi miniszter házát forgatták fel a Tusk-diktatúra fogdmegjei, mindezt úgy, hogy eközben Zbigniew Ziobro otthon sem volt, mivel kórházi kezelés alatt állt. A karhatalmi erők még csak nem is értesítették a politikust a távollétében lezajlott házkutatásról, így az őt képviselő személyt sem tudott a helyszínre delegálni, talán ennek is volt köszönhető, hogy a nyomozók betörték a bejárati ajtót, és kárt tettek a ház homlokzatában is.
Átfésülték a házamat, hogy teljesítsék Donald Tusk kormányfő és Adam Bodnar igazságügyi miniszter politikai megrendelését
– jelentette ki Ziobro, hozzátéve,
a történtek megmutatják, valójában miképpen cselekszik az állítólag a jogállamiság nevében eljáró, a jogszabályokat tisztelő kormány.
A márciusi letartóztatásoknak esett áldozatul Michal Olszewski lengyel lelkipásztor is, az általa vezetett Profeto alapítvány ugyanis egy központot épít Varsóban a bűncselekmények áldozatai számára a Tuskék által céltáblának kiválasztott Igazságosság Alap forrásaiból. A 98 millió zloty (8,9 milliárd forint) értékű beruházás utolsó szakaszának finanszírozását Donald Tusk kormánya leállította. Az ügyészség gyanúja szerint a Profeto alapítvány annak ellenére nyerte meg a pályázatot, hogy nem teljesítette ennek formális feltételeit. Mindez Tuskék szerint jogalapot teremtett arra, hogy a Jézus Szent Szívének Papjai nevű szerzetes kongregáció tagját hónapok óta börtönben tartsák. Michal Olszewskiért kiálló lengyel értelmiségiek nyílt levelükben arra hívták fel a figyelmet, hogy ügy “politikai jelleget öltött”, különös tekintettel arra, hogy merő véletlenségből Olszewski ügyének levezetésével azt a Piotr Kluz bírót bízták meg, aki a jelenlegi kormánykoalíciót vezető Polgári Platform előző kormánya idején, 2009-2012-ben igazságügyi miniszterhelyettes volt. Azaz Tusk embere, Kluz többek között úgy bizonyította elfogultságát az ügy iránt, hogy 15 percre korlátozta Olszewski ügyvédjeinek felszólalását a per során.
Kicsit eltávolodva az igazságszolgáltatástól, a Tusk-diktatúra kezdetektől igyekezett a sajtószabadság korlátozására, karhatalmi eszközöktől sem riadva vissza. A frissen megválasztott kormány egyik első intézkedései közé tartozott, hogy azonnal kirúgták a lengyel köztelevízió vezetését, majd nem sokkal később legitimációval nem rendelkező „erős embereket”, kvázi verőlegényeket küldtek a köztelevízió székházába, akik elbarikádozva magukat az állami médiacsatorna elnökének szobájába leállították a TVP Info internetes, valamint kábelelérhetőségét.
De hogy a média megtisztítása kapcsán hogyan tiporta lábbal a lengyel jogrendet a frissen megválasztott Tusk-kormány arra jó példa, ahogyan még 2023 december 20-án Bartlomiej Sienkiewicz új kulturális és örökségvédelmi miniszter a gazdasági társaságokról szóló törvényre és egy parlamenti határozatra hivatkozva felmentette a közszolgálati televízió és rádió, valamint a PAP állami hírügynökség vezérigazgatóját. December 27-én Sienkiewicz felszámolási eljárást indított a közmédiát működtető társaságok ellen. A lengyel közmédia vezetésének felmentését nemcsak Andrzej Duda államfő nevezte törvénysértőnek, de ezt az álláspontot később a lengyel alkotmánybíróság határozata is megerősítette. Erre érkezett meghökkentő válaszként a varsói kulturális tárca közleménye, amelyben többek közt az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) határozataira hivatkozva azt írták, hogy az alkotmánybíróság “nem független”, ezért döntéseinek “nincs általánosan kötelező erejük, és nem véglegesek”, a jogi gyakorlatban pedig “nem létezőnek tekintendők, így mellőzendők”.
Itt térnénk vissza az uniós források felszabadítására, amelynek ugye egyik feltétele volt az Emberi Jogok Európai Bíróságának fennhatósága alá történő bekullogás, de a bírói függetlenség tiszteletben tartása is. Mint a kulturális tárca érveléséből is kitűnik, az EJEB határozatai a mérvadóak, még a lengyel alkotmánybírósággal szemben is, amelyet ugyanakkor Tuskéknak nyugodtan lehet “nem függetlennek” nevezni, ha döntéseikkel ellentétes határozatokat hoz. Mindezt természetesen a bírói függetlenség tiszteletbentartása mellett. Így működik tehát egy Brüsszel által is szentesített elnyomó rendszer, de sikeresen, hiszen cserébe ők megkapják a különben Lengyelországnak járó uniós forrásokat, és Ursula von der Leyen dicsérő szavait grátisz.
Vezetőkép: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS