Vádirattal buktatnák meg a demokraták Trumpot, aki egyre népszerűbb
Az amerikai képviselőház megszavazott egy vádiratot Donald Trump ellen, amely most majd a szenátus elé kerül. A vádirat teljesen jelentéktelen tisztviselők erősen kétségbevonható állításain alapszik, amely szerint Trump saját érdekében tartotta vissza az Ukrajnának szánt katonai segélyt. Ez a vádiratnak nevezett, fekete betűkkel teleírt papír úgy készült, hogy magát a vádlottat meg se hallgatták. Trump szeretett volna elmenni a képviselőházba, hogy megvédje magát, de a demokrata párti többség ezt nem engedte. Ez a híres "fékek és ellensúlyok" rendszere, amelyben a vádlott nem védekezhet. Persze Trumpot így se fogják eltávolítani, mivel a szenátus republikánus többsége ízekre szedi ezt a koholmányt, majd fieszta keretében leszavazza.
Jeff Van Drew egy jelentéktelen demokrata képviselő New Jersey-ből, aki az impeachment-balhé csúcspontján gondolt egyet, kilépett a pártjából és átült a republikánusok közé. Tette ezt azért, mert a Trump elleni vádirat szerinte nagyon gyenge és hosszú árnyékot vet az országra. Úgy érezte, hogy a folyamatosan balra tolódó demokrata pártban már nincs helye, és semmi kedve támogatni az amerikai szocializmust vagy az új zöld programokat. Levonta a következtetést, hogy egy mérsékelt amerikai liberálisnak már semmi keresnivalója sincs a Demokrata Pártban. Ez a példa jól mutatja, hogy egyre mélyebb válságba sodródik a szocializmussal kacérkodó ellenzék. Az egész jelenség egy neomarxista és liberális keveréknyelvezetet használ, és a vezéralakja a harminc éves Alexandria Ocasio-Cortez képviselőnő, aki most a jobb sorsra érdemes Bernie Sanders támogatója. Ha formában van, akkor egészen elképesztő kijelentésekre képes ragadtatni magát, mint minap Kaliforniában:
Amerika egy fejletlen társadalom és a fasizmus felé halad.
Egyébként a 70 év feletti Sanders se marad le, aki megválasztása esetén forradalmat ígér és alapvetően kívánja átalakítani Amerikát. Hasonló dumát nyomat az amerikai szocialisták másik üdvöskéje, Elizabeth Warren is, akinek legnagyobb párton belüli ellenfele, ahogy Sandersnek is, Obama egykori alelnöke, Joe Biden.
A tények nem zavarják a liberálisokat
Ezen a ponton válik érdekessé a Trump ellen folytatott boszorkányüldözés, amelyet éppenséggel impeachmentnek neveznek. Ennek a kiindulási pontja a Biden család piszkos pénzügyei Ukrajnában. Ugye Trump szóvá tette Zelenszkij ukrán elnöknél, hogy a kijevi hatóságok bújtatják és fedezik Hunter Bident, aki egyes vélemények szerint meglehetősen sötét üzleti ügyeket folytat Kelet-Európában. Mivel az ukrán hatóságok a fülük bojtját se mozgatták az USA elnökének kérésére, Trump úgy gondolta, hogy keményebb eszközöket vet be, és akkor majd talán együttműködésre bírja az ukránokat. Közölte, hogy ameddig Bidenről nem adnak információt, addig ő visszatartja az Ukrajnának szánt katonai segélyt. Trump úgy viselkedett, mint minden szuverén állam vezetője tenné ilyen esetben, amelyikkel egy másik ország kormánya packázik: visszaütött, ott, ahol a másiknak a legjobban fáj.
Ez az ügy kitudódott, mivel egy teljesen jelentéktelen, Obama-barát lehallgatótiszt nyilvánosságra hozta a beszélgetést. A demokratáknak több se kellett, és lecsaptak a témára, mivel meglátták a lehetőséget, és vádaskodásba kezdtek, mondván, hogy az elnök saját, önös céljaira használta fel a hatalmát. Ez nyilvánvalóan nem igaz, éppen a fordítottja az: a demokrata vezetés játszik össze Ukrajnával bizonyos csúnya ügyekben. Ám úgy látszik, hogy a tények senkit sem zavarnak az amerikai képviselőházban, és hetek alatt összeeszkábáltak valamiféle vádiratot, amely teljesen jelentéktelen tisztviselők vallomásán alapul, olyanokén, akik nem vesznek részt a döntéshozatalban és arra semmiféle befolyással sem bírnak – jó, hogy a kertészt és főszakácsot nem keverték bele az ügybe. Azokat még véletlenül se idézte be a képviselőházi vizsgálóbizottság, akik valójában tudhattak valamit, mint például az alelnök, a külügyminiszter vagy a nemzetbiztonsági főtanácsadó. A lényeg az, hogy valamit összehoztak Trump ellen, amivel most házalnak a szenátusban, hátha jó lesz valamire.
Az ellenségem ellensége a barátom
Persze Biden kifigurázása elemi érdeke Trumpnak, ám ugyanez igaz Sandersre is. Ahhoz, hogy ő legyen a demokraták elnökjelöltje, le kell győznie Bident. És ez még sikerülhet is neki. A párt centruma egyre inkább bajban van, az a közép, amit idáig kizárólag a Clinton család uralt, hiszen a derék Joe Biden szintén az ő emberük. Annyira bajban van a Demokrata Párt mérsékelt szárnya, hogy rábeszélték a multimilliárdos Bloomberget, hogy ő is nevezzen be az előválasztásba. Ő nagyjából ugyanazon a helyen van a politikai palettán, mint Biden, csak éppen nem Clintonék embere. Úgy látszik, hogy már ő is jobb, mint Biden. Bloomberg túl gazdag ahhoz, hogy bárkinek is az embere legyen. Ennek megfelelően indulásképpen elköltött 120 millió dollárt saját maga népszerűsítésére.
Visszatérve az impeachmentnek nevezett bohózatra: most a republikánusok uralta szenátusnál pattog a labda. Itt is lesz majd nagy hajcihő, és irtózatosan sok butaság hangzik majd el. Majd, ha kidumálták magukat a szenátorok, akkor szavaznak a Legfelsőbb Bíróság elnökének vezetése alatt. A republikánus többség pedig szépen leszavazza a Trump felmentését célzó indítványt. Trumpnak tehát nincs miért aggódnia, és közben a népszerűsége is folyamatosan nő. A gazdaság pedig nagyon jól áll, amit feltehetően honorálni fog az amerikai közvélemény.
Emelkednek a bérek
A karácsonyt megelőző szombaton megdőlt minden kiskereskedelmi rekord: az amerikaiak egy nap alatt 34 milliárd dollárt hagytak a boltokban. Az elnökkel ellenséges viszonyban lévő CNN egy közvélemény-kutatásából az derült ki, hogy a lakosság 76 százaléka elégedett a gazdasági helyzettel. Ilyen magas számot még sohasem mértek a történelem során. A Fehér Ház folyamatosan azt hangoztatja, hogy a gazdaságpolitika célja az amerikai munkásosztály helyzetbe hozása. Trump mindig azzal érvel, hogy az amerikai munkahelyek megőrzése elsődleges számára. Ha olyan döntéseket hoz, mint a kínai-amerikai kereskedelmi háború, vagy a Kanadával és Mexikóval kötött kereskedelmi szerződés újratárgyalása, vagy kilépés a klímaegyezményből, akkor erre hivatkozik. Nemcsak a karácsonyi vásárlási láz, hanem a tőzsdeindexek folyamatos rekorddöntése, vagy a munkanélküliség történelmien alacsony szintje mutatja, hogy mennyire sikeresen végzi a munkáját. Az adatok azt mutatják, hogy a mostani gazdaságpolitika haszonélvezői a főiskolai végzettséggel nem rendelkező munkavállalók. Most hosszú idő után először fordul elő, hogy a melósok bére gyorsabban emelkedik, mint a főnököké. Talán megfordul a trend és megáll az alsó-középosztály lecsúszása. Trump választási ígérete pont ez volt három évvel ezelőtt, és még az is lehet, hogy sikerül megvalósítania.
