Pesti Srácok

Varga Judit: Az érveimmel nem tudnak vitatkozni, ezért a személyemet és a családomat támadják (PS-interjú)

Varga Judit: Az érveimmel nem tudnak vitatkozni, ezért a személyemet és a családomat támadják (PS-interjú)

Hároméves voltam, ki gondolja, hogy nekem mindezért magyarázkodnom kéne? - mondta Varga Judit, a Miniszterelnökség uniós kapcsolatokért felelős államtitkára a PestiSrácok.hu-nak arról, hogy egyesek ismét leporolnák édesapja történetét, aki szállodavezetőként a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján felkerült a III/II-es csoportfőnökség SZT-tiszti listájára. Elmondta: amikor apja szembesült azzal, valójában mit vár tőle a diktatúra Belügyminisztériuma, a szállodavezetői posztról is lemondott. Varga Judit kifejtette: sejtette, hogy át kell esnie ezen a tűzkeresztségen, de ő inkább a csütörtöki uniós csúcsra készül, ahol, "ha a V4-ek vezetőivel következetesen és jól harcolunk, az EU következő öt éves stratégiája jobb irányt vehet."

Ön volt az európai parlamenti választás kampányában a magyar kormányzati álláspont egyik leghatározottabb képviselője; sokan fel is kapták a fejüket, hiszen a jobboldal igencsak híján van a határozott hölgyeknek. Most mégsem a kijelentéseivel vitáznak, hanem a személyét és a családját vették célkeresztbe az ellenzéki oldalon. Hogyan fogadja ezt?

Személyeskedő politikai támadások érnek, üzeneteket, kérdéseket kapok, amelyek már a családomat is érintik.

Mire gondol?

PestiSracok facebook image

Vendéglátó ipari végzettségű édesapám, még mielőtt megszülettem volna, szakmai karrierjének egy újabb állomásaként szállodavezetői állást kapott a miskolci Avas Szállóban. Tőle tudom, hogy őt is meglepte, amikor pár hónappal később felszólították, hogy a munka része a titkosszolgálatokkal való együttműködés. Kémelhárító, SZT-tiszti III/2-es besorolást kapott, ez annak idején a hódmezővásárhelyi Emlékpont nyilvános listáján is látható volt. A miskolci médiában 2011-ben ez az ügy nagy nyilvánosságot kapott, a családban és a környezetünkben mi akkor megbeszéltük a dolgot. Édesapám elmondta, hogy amikor rádöbbent, miről szól ez és miért is kapott vezetői megbízást, 1983-ban nemet mondott a szolgálatoknak és a sokak által vágyott szállodavezetői pozíciójából is távozott. Ekkor én hároméves voltam; ki gondolja, hogy nekem mindezért magyarázkodnom kéne?

Mint a szolgálati múlt esetében mindig, most is a legfontosabb kérdés, hogy az édesapja adott-e terhelő, másokat kellemetlen, vagy nehéz helyzetbe hozó jelentéseket?

Nem tudok arról, hogy bárkiről jelentést írt volna, nem is állítja senki. Nem ártott senkinek. Miután 1983-ban saját kérelmére megszűnt az együttműködése a Belügyminisztériummal, a vállalkozói szférában folytatta - egész életében a vendéglátásban és a kereskedelemben dolgozott - és megnyitott egy kultikus kis helyet, a sok miskolci emlékeiben még élő Tejbárt. Bár a városban sokan ismerték, sosem politizált, nem vett részt a közéletben. Úgy érzem, az ember hozhat naiv döntést, de ha azután helyrehozza, lehetősége nyílik arra, hogy a gyermekeit a saját értékrendje szerint, külső befolyástól mentesen nevelje. Ez a történet is jelzi, mit tett egyes családokkal a diktatúra.

Abban a légkörben, ahol az ellenzék gerincét ávósunokák és a Kádár-rezsim továbbélő hálózata adja, ez nem tűnik túl erős vádnak...

Én történetesen nem szeretek mutogatni mások, még az ellenzékiek felmenőire, családjára sem. Úgy vélem, a kormányellenes düh sem adhat okot arra, hogy egy államtitkárt azzal támadjanak, hogy az édesapja az ő hároméves korában honnan lépett ki. Bár sejtettem, hogy át kell esnem a tűzkeresztségen.

Miután Junckert lekommunistázta a Marx-szeánsza után, azért erre lehetett számítani. Hogy viselkednek mostanában a valódi kommunisták Brüsszelben?

Csütörtökre uniós csúcsra készülünk, ahova én is elkísérem a miniszterelnököt. Május 26-án nagyot fordult a világ Európában, hiszen a bevett receptek nem működnek. Most ismerszik meg az igazi politikai tehetség, mert nincs meg az a kényelmes néppárti-szocialista többség az uniós politikai térben, amelyre a „deep state” annyira vágyott, s amelyért a közösségi média láthatatlan cenzorai annyit tettek. Ma a zöld az új vörös, a liberálisok éppen levetik a saját eszméiket és szlogenjeiket, miközben a nemzetek Európájának hívei bár megerősödtek, de még formálódik az új szövetségük. Egy biztos: mi Európa élére csak olyan vezetőket fogunk támogatni, akik vallják a magyar választók többsége által támogatott értékeket, azaz küzdenek a migráció megállításáért, hisznek az erős nemzetekre épülő erős Európai Unióban, meg akarják őrizni Európa keresztény gyökereit és kiállnak az üldözött keresztényekért szerte a világon. Bár a csúcsvezetők személye körül még nagy a bizonytalanság, hiszen a kiválasztásuk folyamata elhúzódhat, de már ezen a héten döntés születhet a stratégiai menetrendről. Azaz a tagállamok vezetői most jelölik majd ki öt évre az EU legfőbb célkitűzéseit. Nagy tehát a tét.

Vezető kép: Botár Gergely

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.