Olyan cikksorozatot van szerencsénk közölni, amely teljesen más fénytörésben mutatja be Varga Zoltán pályafutását. A Ferencváros és a magyar futball legendája 1968-ban, a Mexikóvárosban zajló olimpia idején – olimpiai formaruhában – távozott hazájából. Éppen 28 évvel később, 1996 szeptemberében imádott anyaegyesülete hívására tért újra haza, amikor a Ferencváros vezetőedzője lett. Alig másfél évtized adatott ezután már csak neki itt a Földön: 2010. április 9-én este, egy öregfiúk-meccsen leállt a szíve, és életét veszítette. A következő cikk és a folytatások bemutatják, miért nem volt esélye Varga Zoltánnak sem akkor, sem később Magyarországon, hogyan fojtotta meg, járatta le az a hálózat, amelynek Varga (ahogyan minden profi, szabad és független ember) az ellenfele, ellensége volt. Kovács Attila újságíró, publicista tanulmánynak megfelelő írással tisztelte meg portálunkat, ezt közöljük három részben. Az újságíró közel került Varga Zoltánhoz, így pontosan látta, hogyan harcolt egy nála hatalmasabb, valójában talán legyőzhetetlen ellenfél ellen. Ha ma kezdene edzősködni, talán már nem tudnák ellehetetleníteni, de a kilencvenes, kétezres években ezt még simán megtehették.
KOVÁCS ATTILA, újságíró, publicista
Mottó: „Nem a bíráló személye számít, nem az, aki fanyalog, mert az erős ember egy pillanatra megbotlott, vagy mert ezt vagy azt szerinte jobban is csinálhatta volna az, aki cselekedni mert. Egyedül azé az érdem, aki kiáll a küzdőtérre, akinek arca porban, verejtékben és vérben fürdik, aki vitézül tör előre, aki újra meg újra téved és hibázik, mert a tévedések és hibák minden erőfeszítésnek a velejárói, aki síkra száll a nemes ügyért, aki szerencsés esetben végül megízlelheti a diadal gyümölcseit, s ha derekas teljesítménye dacára végül mégsem arat sikert, legalább tudja, hogy soha nem kell osztoznia a bátortalanokkal és a hidegszívűekkel, akik nem ismernek sem győzelmet, sem vereséget!” (Theodore Roosevelt – az idézetet egy szurkoló küldte Varga Zoltánnak)
Bevezető
A Fradi-szurkolók 1996 őszén elképesztő várakozással tekintettek Varga Zoltán Üllői úti szerepvállalása elé. Hazatérte ugyanis azonnal felforgatta az állóvizet, végre valahára azt lehetett érezni, hogy „na, talán elindul végre valami fejlődés, valami új”. Varga Zoli nyilatkozatai, megnyilvánulásai egy új világot, egy idehaza addig teljességgel ismeretlen szemléletet is megjelenítettek. A valódi profizmusét, amit addig csak hírből ismertünk itthon. [Ha már profizmus: Albert Flórián és Varga Zoltán ellentétéről korábbi munkatársunk, Szerencsés Dániel Márton írt remek cikket a portálunkra: Se nem Jézus, se nem Júdás – Albert Flórián: Császár, zseni és a kádári alkuk szimbóluma].
Varga egyetlen megszólalásában sem kertelt. A rossz játékot rossz játéknak, a gyenge teljesítményt gyenge teljesítménynek nevezte a nyilvánosság előtt is, és nála nem voltak érinthetetlen játékosok, kizárólag a pályán mutatott produktum számított. Mindez teljesen új volt a labdarúgásunkban már akkor is meglévő mismásoláshoz képest.
Ez a viselkedés, a nyílt, őszinte beszéd elképesztő rokonszenvre talált a szurkolók körében. Varga szavait, helyzetértékeléseit elfogadta a szurkolótábor. Igaz, a honi futballkultúrában csak idő kérdése volt, hogy mikor generálódnak az első konfliktusok, hiszen Varga Zoltán az általa képviselt személettel, profizmussal teljesen más értékrend szerint kezdett dolgozni, mint ami futballunk lezülléséhez vezetett, de ami itthon akkorra már megszokottá és elfogadottá vált. Mindezt azonban akár még „túl is élhette” volna, hiszen a jó focit sokan szeretik, és a magyar futball általános sikertelenségének mélységeiben Varga a maga profi és akarnok szemléletével akár egyfajta igazodási ponttá is válhatott volna.
Varga Zoli azonban személyiségével – egyébként akaratán kívül, mert ilyen ambíciói sosem voltak – társadalmi hatást is kiváltott. Egyre többen ismerték fel azt, hogy azok a problémák, azok a rákfenék, amelyekre Varga, mint Fradi-edző rámutat, nem csupán a Fradinál, s nem csupán a magyar labdarúgásban vannak jelen, de a társadalom más területein, és úgy általában az egyetemes magyar életben is. Mindaz, amivel Varga szembe szállt a Fradinál – a középszer uralma, a játékos adás-vételek terén tapasztalható mutyizás, a tisztátalan fundamentumok és a régi, „elvtársi” időkből megszokott kivételezések, stb. – össztársadalmi szinten is jelen vannak.
Márpedig a Ferencváros az egyedi és különleges népszerűsége folytán olyan a magyar életben, mint egy lakmuszpapír, így ami a Fradinál szemet szúr, az előbb-utóbb szemet szúr a társadalomban is. Ebből következően a Varga Zoltán által képviselt mentalitás elterjedése és lábra kapása hosszabb távon nem csupán a Fradiban, de akár az országban, a közéletben is katalizátora lehetett volna egy teljes megújulásnak.
Ezt ismerték fel azok az erők, amelyek – a politikától kezdve, a médián át, egészen a sportig – az élet minden területén sikeresen mentették át a hatalmukat a rendszerváltozás idején. S mivel Varga Zoltán jellemes, hajlíthatatlan, megvesztegethetetlen ember volt, akit nem lehetett megvásárolni, vagy pozíciók leosztásával – például a Fradi kispadjával – elhallgattatni, ezeknek az erőknek egy lehetőségük maradt: hiteltelenné tenni és ezáltal ellehetetleníteni. Tönkre tenni, mielőtt „nagyobb bajt” csinál. Ennek érdekében összpontosított támadást indítottak Varga ellen. Ebben minden eszközt bevetettek. Az általa több jelből vélt titkosszolgálati megfigyeléstől kezdve a nagy hatalmú futballkorifeuson és a médiahengeren keresztül egészen az arra kapható játékosokig, szurkolókig.
Szisztematikus lejáratás és ellehetetlenítés
Varga életútjának egyik szomorú különlegessége, hogy ez az összpontosított támadássorozat – az imént felsorolt aktuális szereplőkkel – minden jelentősebb állomáshelyén utolérte. Akkor, azzal a tudással a birtokunkban, ami a történések időpontjában lehetett, mindezek mögött nem mindig tulajdonítottunk különösebb mögöttes tartalmat, legfeljebb furcsállhattuk, hogy Varga körül miért forr mindig a levegő. Később, azonban egyre egyértelműbben helyükre kerültek a mozaiktöredékek és összeállt egy kép.
Nem üldözési mánia, vagy néhány Varga-kedvelő szurkoló élénk fantáziálása csupán, ha kijelentjük: Varga Zoltán ellehetetlenítése tudatos, jól szervezett folyamat volt, amelyben voltak tábornokok, egyszerű katonák, sőt – mondjuk ki nyíltan – dróton rángatott „hasznos idióták” is. Utóbbiak viselkedésére nyújthat némi felmentést, hogy talán maguk sem tudták, milyen hatalmi játék részesei, s hogy burkolt vagy nagyon is nyílt fellépésük Varga Zoltán ellen valójában milyen körök „magasabb érdekeit” szolgálja.
Mostanra sziklaszilárd meggyőződéssel állítható, hogy Varga Zolit az a sokrétű, az élet több területén is komoly pozíciókat birtokló, elképesztően kiterjedt hatalmi hálózat próbálta ellehetetleníteni, amely már az 1960-as években is megfigyelte, s amely különös erővel rajta tartotta a szemét 1996-os hazatérése után is. Kálváriája, amelyen hazatérése után keresztülment, egyenesen következett a sajátos, magyarországi rendszerváltozásból, ahol demokrácia ide, többpártrendszer oda, ugyanazok az erők munkálkodhattak a tönkretételén, amelyek korábban, s amelyek bárki más ellen is hasonló módon léptek fel, aki hatalmukat veszélyeztette.
Ily módon Varga Zoltán 1996-tól a haláláig tartó pályafutása jóval több, mint egyéni sorstragédia. A társadalmunk deformitásait példázó, a meglévő anomáliákat leképező és azokból törvényszerűen következő események kísérték Varga utolsó éveit.
Kihasználva azt a helyzeti előnyt, hogy e sorok írója élete utolsó 13 évében baráti viszonyban lehetett Varga Zoltánnal, s így a személyes beszélgetések alkalmával sok dolog hátterét is elmesélte az általa átéltek közül, jelen cikksorozat ezeket az állításokat igyekszik alátámasztani és bizonyítani.
Ellenséges játékosok, újságírók és menedzserek
Egy futballedző sorsát csak kisebb részben határozza meg saját felkészültsége, szakmai rátermettsége, nagyobbrészt az őt körülvevő közegen múlik, az eredményessége. A közeg részét képezik elsősorban és mindenekelőtt természetesen a játékosok, akik a csapatot alkotják. A játékosok szerepe egy edző életében azért rendkívüli jelentőségű, mert egyfelől ők vannak a legközvetlenebb kapcsolatban a trénerrel, másfelől pedig ők azok, akik hivatva vannak arra, hogy az edző elképzeléseit a legjobb tudásuk szerint megvalósítsák a pályán, amely aztán optimális esetben a csapat győzelméhez, sikereihez vezet. Ez alapján érthető, hogy Varga Zoli esetében az ellene fellépő erőknek az öltözőben is szüksége volt szövetségesekre. Az ilyesmire kapható focistákat nem nehéz megtalálni akkor, ha tisztában vagyunk olyan törvényszerűségekkel, miszerint egy futballcsapat játékoskerete 20-22 fős, de a csapatba a cserékkel együtt is legfeljebb 13-14 játékos állítható be.
Vagyis mindig, minden csapatban vannak elégedetlenek, olyanok, akiknek nem is kell túl sokat a fülükbe duruzsolni ahhoz, hogy ezt az elégedetlenségüket az edző ellen lehessen fordítani. Az is örök törvénye a futballnak, hogy nem kell az egész csapatot az edző ellen hangolni. Épp elég néhány kulcsjátékossal ezt megtenni, mert ha 11 pályára lépő emberből akár csak 2-3 játékos nem küzd teljes erőbedobással, a mai dinamikus futballban az már szinte önmagában biztos vereséget jelent.
Ugyanígy fontos szerep hárul a vezetőkre, valamint a játékosok sorsát egyengető, illetve a futballisták és a vezetőség/edzők közötti kapcsolattartásban is résztvevő menedzserekre. Kiemelt jelentősége van a médiának, amely tevékenységével a mennybe emelhet, de akár a mélységekben is taszíthat valakit, szinte kénye-kedve szerint, bár talán pontosabb, ha úgy fogalmazunk: a médiát finanszírozó erők kívánsága és érdekei szerint.
Ha valaki, akkor Varga Zoltán tapasztalhatta, hogy milyen elképesztő ereje van a média összpontosított lejárató-hadjáratának. Mindezek mögött pedig végső soron ott áll a politika, és annak különböző erői, érdekcsoportjai, beleértve adott esetben a szolgálatokat is, amelyek a szálakat azok végpontjainál kézben tartják.
Varga Zoltánt magyarországi edzői időszakában a fentebbi felépítmény minden emeletéről érték támadások. Utólag rekonstruálva a történteket, azt is ki kell jelenteni, hogy ezek a támadások összehangoltan zajlottak, amelyben minden résztvevőnek megvolt a szerepe. Írásunkban a fentiek tükrében vizsgáljuk meg Varga Zoltán 1996 őszén újra kezdődő magyarországi pályafutását, és az őt ért támadásokat, ellehetetlenítési törekvéseket.
Játékosok
Varga Zoltán 1996. szeptember 13-án írta alá szerződését az Üllői úton, a Fradi-klubházban. A Ferencváros esetében – lévén szó a legnépszerűbb magyar csapatról – egyébként is különlegesen erős reflektorfényben élő játékosokról beszélünk, akiknek az esetek többségében az egójuk is meghaladja az átlagost.
Amikor Varga Zoltán a Ferencváros edzője lett, Simon Tibor, Telek András és Lisztes Krisztián volt a három legkedveltebb játékosa a csapatnak. Közülük a 2002-ben tragikus körülmények között elhunyt Simon közismerten kiváló kapcsolatot ápolt a hírhedt II-es szektor vezéreivel, akik rendszerint a Hegedűs Gyula utcai Simon-sörözőben gyülekeztek, és innen indultak a stadionba. Simon az öltözőben is vezéregyéniség volt, mindenki tisztában volt szurkolói kapcsolataival és annak minden előnyével, valamint hátrányával. [Simon tragikus haláláról épp a napokban írtunk, Szabó Gergő cikke itt olvasható – a szerk.]
Telek Andrást nem csupán a pályán mutatott játéka, de kiváló személyisége is rendkívül népszerűvé tette a szurkolók körében. Szerénysége, vállaltan keresztény életmódja ráadásul illeszkedett a Ferencváros nemzeti érzületű hagyományaihoz is így, ha akkortájt meghirdettek volna egy játékos-népszerűségi versenyt, abban alighanem „Manci” végzett volna az élen. Lisztes Krisztián a korszak legnagyobb reménysége volt, nemcsak a Fradi, de az egész magyar foci tekintetében is.
Tekintettel arra, hogy rendkívül kreatív, a támadásokat kiválóan szervező játékos volt, sokan benne látták Nyilasi, majd Détári utódát, és bizony úgy is kezelték. A honi tehetségekhez hasonlóan őt is hamar elkapatták, jogosítványa letétele után például egy fehér Mercedes-t kapott. Lisztes Varga érkezésekor már aláírt előszerződéssel rendelkezett a német Vfb Stuttgart csapatával, aminek nem sokkal később aztán jelentősége is lett.
Varga Zoltán nem ismerte, nem is ismerhette ki magát sem az öltözői, sem pedig a klubházi erőviszonyok terén, hiszen Münchenben élt, nem volt napi kapcsolata a Fradival.
Hazatérése után nála mindenki tiszta lappal indult, ugyanakkor ez azt is jelentette, hogy egyes játékosok korábbi privilégiumainak is vége lett. A csapatba kerülés kizárólag a tréningeken és a pályán mutatott teljesítményen múlott. Ez az elején extra teljesítményre sarkallta a csapat tagjait, amely egy 8 meccses győzelmi sorozatot eredményezett a bajnokságban, a kupában pedig a világklasszisokkal teletűzdelt Newcastle legyőzését.
NemzetiSport_1996_10__pages273-273
A kiváló bajnoki sikersorozat és emlékezetes, hatalmas győzelem idehaza a világ akkor egyik legdrágább csapata, a Newcastle United ellen, amelyben Alan Shearer, Les Ferdinand, Peter Beardsley, Faustino Asprilla és David Ginola is játszott, kispadján pedig a kétszeres aranylabdás Kevin Keagan ült, legalizálta Varga minden megnyilvánulását.
Az álomszerű indulás azonban meghozta a maga rossz oldalait. Varga Zoltán egy ízben úgy fogalmazott, hogy talán túl jól indult minden, és sokak számára félő volt, hogy a Varga-féle mentalitás sikere másokat – egy idő után esetleg túl sokakat – is magával ragad. Ezt alighanem tökéletesen érezte a tréner.
Telek “Manci” támadásba lendült
Hiába volt ugyanis, hogy a szurkolók százezrei a fellegekben jártak, és hogy ennek minden ferencvárosi vezetőnek is felhőtlenül örülnie kellett volna, voltak, akiknek az érdekeit veszélyeztetni kezdte a feltűnően jó szereplés. Ezért lépni kellett, elindult az aknamunka a zöld-fehérek trénere ellen.
A csapat a Newcastle elleni visszavágón már meg sem közelítette Üllői úti formáját, sima vereséget szenvedett, amivel ki is esett, és idehaza is megjelentek az első felhők az addig tökéletesen tiszta égbolt felett. A Fradi kikapott a Magyar Kupában Dunaszekcsőn 1–0-ra, majd bajnoki meccsen a III. kerületi TVE vendégeként 4–3-ra. Ez persze benne van a pakliban, olyan csapat nincs, amelyik mindig nyer.
Itt azonban más is követte a vereséget. A csapatkapitány, a közönség legnagyobb kedvence, Manci, azaz Telek András a Kerület-meccs után két nappal verbálisan „nekiment” Varga Zoltánnak.
„Itt semmi taktika nincs, Te Kölnben semmit nem tanultál!” – hangzott el a megfellebbezhetetlen ítélet Varga edzői kvalitásait illetően, amellyel a csapatkapitány megkérdőjelezte a trénernek a világhírű edzőképzőn szerzett diplomáját is. [Érdekes, hogy a Népszavában Törőcsik András írt arról: nem érti, Varga miért vár bocsánatot… – a szerk.]
Nepszava_1996_12__pages219-219
Ügy kerekedett Lisztes Krisztián körül is, ugyanis az atlantai olimpián megsérült, és nehezen felépült középpályás teljesítménye Varga szerint olykor inkább alibizés volt, mint szív-lélek játék.
Ennek oka pedig az volt, hogy Lisztes Krisztián előtt menedzsere, Zsiray László meglebegtette annak lehetőségét, hogy a téli felkészülést már Stuttgartban kezdheti meg. Ezért – Varga Zoltán véleménye szerint – Lisztes igyekezett óvni magát, nem belemenni a párharcokba, nehogy újra megsérüljön és esetleg ne kelljen a németeknek.
Nem ellene, hanem mellette “tüntettek”
A kialakult hangulatra jellemző adalék, hogy a téli szünet előtti utolsó bajnoki mérkőzést (Ferencváros–Zalaegerszeg 5–0) megelőzően állítólag Varga-ellenes tüntetésre készült a szurkolók egy csoportja. Ebből végül semmi nem lett, kikerült ugyanakkor egy „We love Varga Zoli” (fotó csatolva a levélben) feliratú transzparens a pályaszéli kerítésre, amely jelezte: hiába a hangulatkeltés a kiváló szakember ellen, a szurkolók azért átlátnak a szitán és teljes mellszélességgel támogatják Vargát.
Simon Tibor „közös megegyezéssel” távozott az FTC-től a téli alapozás idején, mert hívta a BVSC, ahol állandó játéklehetőséggel kecsegtették. Nyílt összezörrenése nem volt a trénerrel, ám utána való nyilatkozatai rendre azt sugallták, hogy voltaképpen Varga miatt távozott. És 1996 decemberének végén Teleket is kirakták a csapatból:
NemzetiSport_1996_12-1560982370__pages433-433
Tököli, akiből Európa-klasszis is lehetett volna
Dunaújvárosban is akadt egy érdekes öltözői helyzet a csapat gólfelelőse, Tököli Attila és Varga között.
Amint azt Varga Zoltán meg is írta, illetve személyes beszélgetéseink során is rendre kiemelte, Tököli Attilát rendkívüli tehetségű játékosnak látta. Egyszer egy beszélgetésünk során szó szerint úgy fogalmazott, hogy ilyen kaliberű játékossal sem a Ferencvárosnál nem volt dolga, sem más magyar pályán nem látott ilyet. Futás közbeni cselezőkészsége, pengés technikája és rendkívüli gólérzékenysége miatt Európa bármely élcsapatába befért volna.
Varga Zoltán szerette volna kihozni a maximumot a ragyogó képességű csatárból, aki azonban tökéletesen elégedett volt azzal, amit addig elért. A konfliktus ebből fakadt, és bár Tököli – becsületére legyen mondva – sosem szervezkedett Varga ellen, nem próbálta Varga ellen hangolni csapattársait, nem fúrta edzőjét, nem bírálta a társak előtt verbálisan az öltözőben, aligha vitatható, hogy a szituációban Vargának volt igaza.
A kommunizmus ránk maradt csökevénye az, hogy a középszerre van felépítve minden, és hogy a tehetségesnek születettek közül sokan – a többség – megelégednek a helyzetükkel, nem törekszenek többre. Nincs meg az a hajtóerő, amelyet a nyugati profiknál látunk, akik hiába tartoznak a világ legjobbjai közé, mégis: nap, nap után küzdenek, mert mindig többek és többek akarnak lenni.
Talán még a ferencvárosi öltözőben történteknél is megdöbbentőbb esetek játszódtak le Győrött, Varga utolsó élvonalbeli csapatánál. A játékosok között itt is segítőkre találtak a Varga tönkretételére hajtó erők. Hasonlóan a Fradihoz, a kulcsemberek közül igyekeztek partnereket találni és ez sikerült is. Érdemes szó szerint idézni Varga hátborzongató visszaemlékezését.
„Hadd említsek egy példát Győrből, egy Telek-szerűen megtévesztett képviselőjét ennek a rétegnek.
Olyan jó képességekkel rendelkezett hátvédként, ami nem csak Magyarországon ritka, mert ha komolyan vette volna az életét, a lehetőségeket, Európa bármely csapatában játszhatott volna. Mint Tököli. Az alapok mellett ereje, gyorsasága, keménysége is megvolt hozzá, és jól szerelt, jól fejelt, jól értette a játékot, tudott futballozni.
… Minden csapatunknak megvan az ilyen ártó, vezérfigurája, aki egyben maga is áldozat. Egy tisztátalan üzlet áldozata. Az emblematikus győri figurát is az üzlet mozgatta, és ő csak azt tette, bár látható kedvvel, amit ennek az üzletnek a gazdája elvárt vagy diktált.
Mint csapatkapitány, már direkt, az öltözőben is eleve hatással volt a mindennapokra, az edzésekre, aztán a mérkőzésekre, minden részletére a csapatban történendőknek. Gazdájának nem feltétlenül kellett mindenkivel egyeztetni a miheztartásról, elég volt vele, a vezérfigurával, aki a kívánalmakat továbbadta.
… Volt aztán egy balszélső, aki ugyan nem volt egy szuper futballista, mégis valahogy ő vitte a prímet, amikor engem égetni kellett. Ebben egészen figyelemreméltó képességei voltak. Utána, hogy elment, akkor a nagynevű középpályás vette át ezt a csoportosulást, de ez már a második győri edzősködésem idején volt. …A csapat újdonsült vezéralakja azt művelte, hogy minden dolognak, amit mondtam, ellentmondott, és direkt provokált, hogy rúgjam ki az öltözőből. Mi van, ha kirúgom? Lehetett látni, hogy ő az embere annak a külső csoportosulásnak, amelyik nem kívánatosnak tartotta, hogy én ott vagyok. Hogy miért említem ezeket az eseteket? Mert minden csapatban találsz ilyet, de hogy romboló vezéralak lesz-e, vagy csak egy bohóc marad, azt kintről döntik el. …
Mindennapos harc folyt közöttünk, mindennapos volt, ahogyan piszkálták, provokálták a többieket, hogy gúnyos, alpári megjegyzést tettek mindenre, edzésgyakorlatra, játéktervre, edzői utasításra, bármire.
… Jellemző, hogy az újságokban az jött le: ’Vargát kirúgták, mert összeférhetetlen! Már megint kikezdte a legjobb játékosokat! Megbukott, mert alkalmatlan!’ De ha egyszer nem voltam alkalmas, akkor miért szenzáció a bukás?” (Varga Zoltán: Valahogy mindig félúton)
Látható, hogy Vargának tendenciózusan „betett” néhány játékos aktuális csapatainál.
Mindezek ellenére is nagyon valószínű, hogy az említett játékosok nagy része nem volt tisztában azzal, milyen játék részese, csak eszközök voltak megbízóik, a valódi nagykutyák, a hálózat, Varga szavaival élve, a maffia kezében. Varga elbeszélése is ezt a vélekedésünket támasztja alá, hiszen – amint Győrben tapasztalta – a csapatkapitány volt az öltözői szervező. A többiekkel közvetlenül talán szóba sem álltak a megbízók. Mindez persze nem, vagy legfeljebb csak részben menti fel őket.
Gyakran elhangzik a mai napig, hogy Varga nem volt eredményes edző. Aki így minősíti Varga edzői eredményeit, annak feltétlenül ajánlott elolvasni mindazt, amit Varga Győrben átélt. Ilyen közegben, ilyen játékosokkal az öltözőben nem is lehetett volna esélye annak, hogy Varga eredményt érjen el aktuális csapataival. Persze ez is volt a cél. Megmutatni, hogy lám: Varga nem képes jó csapatot összehozni, vagyis nem érti a szakmáját. [Ennek ellentmond, hogy Egervári Sándor a Varga által feljutatott, és részben általa felépített csapattal lett bajnok Dunaújvárosban.]
Folytatjuk.
Goldstein Izidor
2020-05-04 at 17:45
Nekem egy dolog tűnt fel a mexikói meccsen már akkor gyerekfejjel:
Igaz, hogy az egész csapat olyan volt, mint egy lassított felvétel, de a Burcsa Győző, akit becseréltek, az teljes erőbedobással futott és tüzelte a többieket.
Mi az ami a többiekkel megtörtént és a Burcsával nem?
Mit ettek-ittak a többiek, amit Burcsa nem?
Ezt kéne megfejteni és akkor kiderül az igazság.
Garullus
2020-05-05 at 10:33
Erre én is emlékszem. Tényleg így volt.
HlusztwisijakGotthard
2020-05-04 at 16:11
És az,hogy a magyar focit idejuttatók,a fociból akkor és most is élők,a Zolit akkor kicsinálók ma is regnálhatnak-lsd.hegyi
iván félék!-most is tehetik a dolgukat!….
bár,némi fényt láttat az alagút végén az,hogy végre!!-aján et.ill.gyárfás et.is!-félreállíttattak!
mindez valamiféle reménnyel kecsegtet,ebben a marha nagy,ilye
tént alakult”rendszarváltás”-ban.
nemde?
Vízöntő
2020-05-04 at 14:02
Jó a cikk, a lényegre mutat rá, mindennek az eredetére. A társadalom sem tudott eddig megbirkózni vele, törvényszerű hát, hogy Varga Zoli – pedig csak a foci egy szeletében a Fradiban akart változást – elbukott.
Bár a cikk nem tér ki rá, Vargának elsőként Mezey próbált betartani.
Már a Vargáról – még jóval korábban – készült portréfilm bemutatását is megakadályozta szk.-ként, az MSZMP illetékes elvtársának bemutatás esetén benyújtandó lemondását meglobogtatva (Varga Zoli halálakor a visszaemlékező filmesek mesélték el, az NS-en megjelent cikkben).
Varga hazajövetelekor meg mint az MLSZ nagy hatalmú fontos elvtársa a kölni diplomájának a hitelesítését kérte Vargától, amiért Ő kiutazott Kölnbe. Ott nem értették, aztán gond nélkül megtették, de nem Vargán röhögtek (ezt Varga mesélte el az egyik interjúban).
Varga Zoli Dunaferrtől való eltávolítása is érdekes történet volt. Mindenki elégedett volt vele, az idény végén lejáró szerződésének meghosszabbítását mindenki természetesnek tekintette, aztán az elmaradt és megjelent a Mezey körhöz tartozó Egervári. Erről később úgy nyilatkozott, nem ment a vezetőkhöz szorgalmazni ami hiba volt, mert az orvos (Egervári barátja) meg még valaki a baráti körből közben körbeudvarolta a vezetőket. A többit tudjuk, a csapattal amit Varga összerakott, megnyerték a bajnokságot.
Varga Zoli véleménye Mezeyről egyébként tömör volt, ahogy fogalmazott: Mezey tette tönkre a magyar focit, a lényegét vette el, a játékot!
Nem emlékszem a dátumra, a női válogatott megüresedett szk. posztjára felmerült a Varga Zoli neve, azonban Kisteleki kapásból beintett az utcai hírmondó szerint! (Kisteleki pályafutása is megérne egy “misét” a magyar foci állatorvosi lovánál, Ganz-Mávagos időszak stb.)
(Mivel többen felemlegették, Mezey és Mexikó kapcsán annyit, évekkel ezelőtt írtak róla, egy-két játékos is megnyilatkozott. Már itthon kirobbant a balhé Mezey és Nyilasi között ami a hangulatot nem dobta fel. Kint valóban ment a tészta, meg edzések a meccsek időpontjában a hőségben, az oroszok elleni meccsre a versenysúlyuk alá fogyott játékosokkal. Itt mondták el azt is, hogy az oroszok súlytöbblettel, a megszokott kajáikkal mentek, edzések este, és ellenünk már versenysúlyban, formában … a többi ismert. És a Mezey vonal szakemberei még ma is ott vannak minden szinten.)
moliere
2020-05-04 at 09:58
Eltelt két hét aközött, hogy bejelentették, hogy Varga Győrbe jön edzőnek, és aközött, hogy meg is érkezett. Jó lenne emlékezni arra a tetűre, aki a Kisalföldben abban a két hétben MINDEN áldott nap írt, de tényleg naponta egy cikket Varga ellen, úgy, hogy még semmit sem láttak tőle Győrben. A Kisalföld – jobboldali körökben köztudott – egy garázda bolsevik csőcselék által uralt megyei lap, szerintem nyilván máig, csak legfeljebb behúzzák fülük-farkuk, mert ismerik a széljárást. De ha egyszer megszagolják megint a vért, a Fidesz népszerűtlenségét (Győr környékén még várhatnak egy darabig…), ugyanúgy jönnek az alattomos cikkeik. És nem kell az újságírók mögé hatalmat képzelni: ők maguk bírják a hatalmat. Ők maguk az ellensége a hazának. (Nyilván egy körülírható körük.)
Jó lenne látni annak a pondró győri firkásznak is a nevét itt…. Ha él, ha nem.
Manlio Peralta Cea
2020-05-04 at 13:41
Jó lenne látni, hogy Moliére úr vagdalkozásai mögött milyen tények állnak, mert az Arcanum adatbázis nem támasztja alá az állításait.
moliere
2020-05-04 at 16:52
Jó lenne látni annak a pondrónak a nevét. Leírtam még egyszer, mert ha ez bántotta annyira, akkor csak bántsa!
Nézzen utána, hogy hányadik hó hányadikán jelentették be Varga Győrbe szerződését, és az utána következő számokat nyálazza végig! Meg lesz az!
Aztán vagdalkozhat! Nem lesz kedve.
A Kisalföldet pedig kár védeni, Népszabadság helyi kiadás, helyi keresztény jobboldali antikommunista érzelmű populációra finomhangolt szocialista propaganda (volt), ma nem olvasom, nem ott élek, nem változtatok a véleményemen, mert az a múlthoz kapcsolódik. De mernék fogadni, hogy most is nagyjából ugyanolyan a banda, csak más húzatja a nótákat.
Manlio Peralta Cea
2020-05-05 at 13:22
Megtettem, Moliére úr! Semmi sem támasztja alá azt, amit ír. Az első kritikus cikk akkor született, amikor három meccs után 0 pontja és 0 lőtt gólja volt az ETO-nak. Aztán nyertünk 6-1-re Kispesten, majd folytatódott a nihil. No azután volt már keményebb írás is, ez igaz. De nem egy emberhez köthetők a szövegek, hanem a szerkesztőség más tagjai is jegyezték. Nyilván őket is fogva tartotta a titokzatos háttérhatalom… A Kisalföld valóban nem volt jobbos újság, de mondjuk a kilencvenes és a kétezres években simán verte minőségben a többi megyei lapot. Most? Ugyanazt a központi propagandát nyomatja, amit a Központ (ha tetszik pártközpont tol neki). A példányszám ennek köszönhetően szépen csökken és megy a béka segge alá, mert ennyire szart még a hívek sem olvasnak szívesen.
A fenti cikkről meg csak annyit, hogy összeesküvés-elméletben roppant erős, de például a győri vonal nagyon vékony. Például meg se próbált más narratívát előhozni, csak Vargáét. Nem volt olyan régen, vélhetően minden szereplő él, és feltételezésem szerint nem felejtett el beszélni.
N ZS
2020-05-09 at 23:04
nevezett megyei lap, amióta létezik, egy olvas6atlan szarkupac. Az előfizetők 90%-a a gyászhyrek miatt veszi meg….
Mekkora okádék kell legyen az a főszerkesztő akinek a lapja hétfőn lehozza a lottó aktuális nyerőszámait – luxor, egyebek, – de a nyereményekrőé má’csak kedden számol be.
Rohaggyon meg ott az egész ahol van. / Anyám – 82 éves, hogy a Jóisten tartsa meg még nagyon sokáig – járatja, de igazán inkább csak +szokásból….
Szőcsényi Csaba
2020-05-04 at 08:49
Nekem egy kép maradt meg igazán Vargáról. De az nagyon!
Amikor elkezdett edzősködni idehaza a senkiházik által fikázott “láncdohányos” 50+-os fejjel ugyanazt csinálta edzéseken, amit a “sportemberek”. Annyi különbséggel, hogy ő meg sem izzadt, míg az aktív játékosok a seggükön vették a levegőt.
moliere
2020-05-04 at 09:54
Győrben a beíveléseket gyakorolták, szögletet kellett értékesíteni, ill. a védőknek elhárítani. Persze valakinek be kellett ívelni a tökéletes szögleteket, mert anélkül nincs miről beszélni…
De ilyen nem volt, a legjobb rúgótechnikájú játékos ötből egyszer tudott értelmeset beadni. Elzavarta, és odaállt az utcai cipőjében, és tízből tízszer, mint az adogatógép, Varga adta be a szögletet.
Ez van.
A győri neveket jó lenne látni…
Vízöntő
2020-05-04 at 13:08
Varga az egyik interjúban mesélt erről az esetről. Azért emelte ki, mert mint elmondta, a hülye botlábú játékosok nem kint maradtak edzés után túlórázni, hanem elrohantak a helyi sikoly újságírójához panaszkodni azzal, hogy Varga így próbálja lejáratni őket, ami valamilyen cikket is eredményezett.
bl
2020-05-04 at 07:07
Már megint a foci. Varga most megbukna. Megbukna mert nemcsak a hálózatról van szó, hanem az emberi természetről. Megnézem egy mai edző vagy focista arcát és mindent látok, nem kell ehhez diploma sem. Mind ugyanabban a hibában van, mint a tésztás (Mészöly). Azt hiszi, hogy igaza van és közben mégse. Mert a világ bonyolult. Sokkal bonyolultabb annál, ahogy elképzelik. Még annál is. Az a játékos aki nem megy át az erőnléti teszten, miért játszhat? Az az edző aki nem tud semmi érdemleges emberi, szakmai kvalitást folyamatosan felmutatni, miért edzhet? Aztán a legfontosabb az elkötelezettségmérő: “kitennék az asztalra egy focit meg pénzt és aki a pénzért nyúl nem játszhat, nem edzhet”. Igaz akkor nem maradna senki a pályán. Hehehe.
Theo
2020-05-04 at 00:14
Ilyen, amikor a sportba
is betor az uzleti mentalitas, -az minden normalis dolgot tonkretesz. Ez nem irigyseg, de amig ennyi szarember, ilyen ocska teljesitmennyel is ennyit keres, addig itt nem lehet valtoztatni.
A jatekos aru es mar azelott is eladhato,hogy bajnok lenne, ez eldont mindent. Itt is be kene vezetni, mint az egyetemeknel, hogy kulfoldre csak x itthon ledolgozott ido utan igazolhat. Ha mar a hazafias erzes teljesen kiveszett beloluk… Valoszinuleg egyszeru csaladok gyermekei, akik egy atlagon feluli jolettel.mar kielegulnek, igazi becsvagyuk nincs.
Az allam legalabb a Szovetsegekbol eltavolithatna a regi romlott garniturat, de ez a Tunde csak disznek jo.
Garullus
2020-05-04 at 10:57
Mégis hogyan gondolod az eltávolítást? Minden sportszövetség önálló civil szervezet, választott vezetőkkel, az egyesületi törvény hatálya alatt saját működési szabályzattal. A Szabó Tünde menjen el minden közgyűlésre és hirdesse ki, hogy kit nem szabad elnöknek választani, meg hogy kiket kell kizárni a tagságból? Mint tagsággal nem rendelkező személy be sem teheti a lábát a közgyűlésre.
A másik: hogyan “dolgozzon” le x évet itthon a fiatal labdarúgó, ha a külföldiek miatt nem fér be egyetlen csapatba sem? Teljesen igazad van, üzleti mentalitás érvényesül. Kereslet-kínálat. Van épkézláb labdarúgó a piacon? Nincs. Tehát aranyárban van az árfolyamuk, mert óriási a kereslet. Ha nincs épkézláb, jó lesz a féllábú is – mondják a klubok – megfizetjük, csak legyen!
Ez pont olyan, mint a háborúban. Áruhiány van, felbillent a kereslet-kínálat egyensúly. Fél kiló savanyú krumpliért adnak egy marék aranyékszert.
lopicigaspar
2020-05-04 at 00:07
Minden komuves a vilag legjobb komuvese akar lenni? Dehogy, penzt akar keresni minel tobbet minel tovabb es kesz. Focista ugyanaz.
TS
2020-05-04 at 07:53
Lóhosszal nyernél, ha az év leghülyébb hozzászólását keresnénk! Szóval semmi különbséget nem lelsz a focista és a kőműves között? Ezért irigyellek. Mert meccset nem tudunk nézni, még tévén sem, nemhogy élőben, te meg csak kimész az utcára és keresel egy építkezést, hogy szórakozz!
Egyébiránt meg egy szaki is törekedhet arra…nem hogy a világon a legjobb legyen, ilyen verseny nincs villanyszerelőknek, de még mérnököknek sem, de hogy minél többet tudjon a szakmájáról, ez az alap, hogy valakit jó szakembernek tekintsünk.
Szóval hülye vagy, de legalább jót röhögtem.
Manó
2020-06-05 at 14:07
lopicigaspar Ha egy kőműves olyan szinten műveli a szakmáját, amilyen szinten a labdarúgóink vannak, éhenhal.
Királytigris
2020-05-03 at 21:35
Igen, egy magyar focista nem akar sem világ, sem olimpiai bajnok lenni, nem akar Bajnokok ligáját nyerni. Megelégszik a lötyögéssel, a középszerrel, és ha valaki pl. Varga Zoli többre inspirálja, mert látja benne a tehetséget, akkor ellene fordul. Ezek nem sportolók, hanem megélhetési lötyögők. A bundákról meg nem is beszélve….
TS
2020-05-03 at 21:05
Telekről keveset tudtam, de elég volt az belőle nekem örökre, hogy nem vállalta az atlantai olimpiai szereplést, mert…fáradt! Emlékszem rá. Ennyit ér egy lórúgó nálunk.
A braziloknál meg ott volt Aldair 31 évesen, már világbajnokként! Ő nem volt fáradt! Világbajnok volt már Bebeto, ő 32 éves volt már, ő sem volt fáradt. Ronaldo is nyert velük 1994-ben, de nem szégyellt elmenni a hazájáért játszani az olimpiára, Ott volt még a később vb-t nyert Rivaldo, Dida, Juninho. Ők nem voltak fáradtak.
A nigériai csapatban nem szégyellt olimpiára menni az Ajaxszal BL-győztes Kanu és több világklasszis (Ikpeba, West), és persze ott volt a Fradiból Fatusi Babatunde, ő biztos keveset hajtott a magyar bajnokságban, hogy maradt ereje.
Ennyit Telekről.
Gravity Antal
2020-05-03 at 21:00
Azért volt olyanra is példa, hogy egy külföldi együttes mindent megtett azért, hogy már a pályára lépés előtt megnyerjék a meccset. Ha még fogadó készség is van a másik oldalon, akkor esélytelen az összes igazi sportoló. És ez így van a mai napig is, akár az olimpiai versenyeket nézem, akár az egyes nagy nézettségű sportágakat.
Mérnök Úr
2020-05-03 at 20:12
Mezey Györgyöt is kinyírták, a magyar focival együtt. A mai napig nem derült ki, hogy ki és mit tett Mexikóban a csapattal. Mert olyan nem létezik, hogy kiutazott a csapat, az edzőmeccseken 8 – 10 gólt rugdosott NBI-es csapatoknak, látványosan igazolva, hogy sikeres volt az átállás és jó a játékosok kondíciója, hozzáállása, játékkedve.Európában az első helyen állt a magyar válogatott. Ezekután az első VB meccsen egyszerre 13 játékos lépni sem tudott…És hülyítették a közvéleményt a tésztával…Mezey-t is ki kellett nyírni, mert eredményei voltak és tisztességes, becsületes, erkölcsös ember volt, erre pedig nincs szükség…
Nézzék meg, milyen pofák, milyen erkölcsi normákkal dirigálnak a magyar sportéletben, illetve járatják le hazánkat a nagyvilág előtt: Gyárfás, Aján, Borkai, Kunos, Bodnár, besúgók, spiclik, stb….A jelenlegi MLSZ főnök elért már valamilyen pozitív eredményt, megkérdezték már tőle, hogy hogyan lett milliárdos a szocialista rendszerben?
Nagyon nagy kár Varga Zoliért, Mezey Gyuriért, Balczó Andrásért (mert őt is eltávolították a sportágától…) és a többi tisztességes, példaképnek állítható emberért. A sporttársadalom ezeket a nagytudású, fantasztikus embereket kiveti magából.
A futballistáink olyan brutális fizetéseket kapnak a semmiért, amit egy becsületes munkásember, egy tanár, egy mérnök, egy főorvos, vagy egy miniszterelnök elképzelni sem tud…Közben a televízióban olyan “szakértők” nyilatkoznak, akik életükben semmilyen eredményt nem értek el, nemzetközi szinten ismeretlenek maradtak…
Az eredményeket pedig látjuk: egyre szerényebbek a magyar sporteredmények (csapatsportok, olimpia, stb..), csupán néhány nagyszerű, megszállott, egyéni sportoló tartja fenn a magyar sport imázsát. Lassan bekövetkezik, amit egy “nagy” emberünk mondott: “merjünk kicsik lenni”…
TS
2020-05-03 at 21:07
Mezeyről ilyen összefüggésben még nem olvastam, de elgondolkodtató…
Bár ő a focirajongók táborának véleménye szerint inkább a hálózatot képviseli.
Királytigris
2020-05-03 at 21:27
Mindennel egyetértek kivéve a mexikói kudarc okát.
Ezt Mezey elszúrta. Nem számolt komolyan a magassági betegséggel. Mexikó city 2700 m-rel van a tengersznit felett!
Ezt én is átéltem síelés közben nagy magasságban, mert teljes erőbedobással csináltam.
Tehát elkezdesz hajtani a magaslaton, és 3-4 nap múlva, úgy érzed magad, mintha ólomlábakon járnál, teljesen le vagy gyengülve, olyan érzések vannak az izmaidban, mintha influenzás lennél, csak persze láz nélkül.
Felmentem a sílifttel 2700 m, felcsatoltam, és szinte remegtek a lábaim, nem is mertem lecsúszni, a sílifttel jöttem le. Visszamentem a szállodába 1500 m tengerszint felett, lefeküdtem mert azt hittem, hogy influenzás vagyok, csak az volt a furcsa, hogy nem volt lázam. Eltelt két nap, “meggyogyúltam” és ott folytattam ahol elkezdtem minden probléma nélkül kiváló erőnlétben.
Következő évben ugyanez megismétlődött, és ekkor esett le a tantusz, hogy mi a helyzet. Persze ez jelenség csak akkor merül fel, ha komoly erőbedobással hajt az ember. Aki csak lötyög, annál ez nem lép fel.
Ha a magyar válogatott a szovjetek elleni 0:6. napján ebbe a periódusban voltak akkor az a gyenge teljesítmény érthető.
Hogy lehet kivédeni? Akklimatizálás. Sokkal hamarabb kellett volna Mexikóba kiutazni, mint ahogy tették. Igaz, hogy voltak előtte Ausztriában egy magaslati edzőtáborban, de a mexikói elutazás előtt visszajöttek Magyarországra az alacsonyabb magasságra. Ebben az esetben minden kezdődik elölről.
Ez volt Mezey hibája.
Garullus
2020-05-03 at 22:51
A tapasztalataiddal nem lehet vitatkozni, biztos hogy számít az időzítés. De én emlékszem, hogy Mexikóba hetekkel a vb rajt előtt utazott ki a válogatott, szóval ennél bonyolultabb a dolog. Egyébként az is lehet, hogy a szállás-stadion távolság megint széttörte az aklimatizációt. Nem tudom.
Kerekferke
2020-05-03 at 23:59
Nem Mezey döntött, hogy mikor utaztak.
Mindenben a felettes elvtársak döntöttek, foglaltatták a szállást, repülőjegyet, állították össze a delegációt ( tele besúgókkal, kgb-s megfigyelőkkel).
Gijutsushi
2020-05-03 at 22:29
Ne feledkezzünk meg a magyar foci legaljáról, a nulla focista, primitív agyhalott, semmihez nem értő, de annál erőszakosabb Kisteleki Istvánról aki nemhogy edző lehetett az NB I-ben (a majom válogatottat sem bíznám rá), de még MLSZ elnök is volt. A magyar foci szégyene!
Aztán a Flóri…sokak érzéseibe belegázolok, de Flóri focistának óriás, embernek törpe volt. Varga Zolival ellenséges, bezzeg a besúgó Novákkal jól kijött. Bundázásban sem volt éppen utolsó…
Sajnos, Törőcsikkel is ugyanez a helyzet, rendkívüli focista volt (pl. Tökölinél kb. ötször jobb), de mint ember, semmi. Kár, hogy ő bármit is mondott Varga Zoliról. Tartania kellett volna a száját. De hát egy kis piáért az alkesz bármit megtesz.
A magyar fociban Baróti Lajos óta nem volt nemzetközi szintű szakember, edző (még Mezei sem), pedig az már régen volt (1959-66 és 1975-78), a válogatottal 62 győzelmet és 28 vereséget ért el (döntetlenek nem számolva). EB 3. és VB 5. hely. Újpesten olyan csapatot épített, amely 8-szor nyert bajnokságot, és a BEK-ben rendszeresen a legjobb nyolc, olykor a legjobb négy közé jutott. Bayern, Celtic, Juventus, Newcastle, Benfica, stb.: Ezek játszottak a Megyeri úton és a Népstadionban. Mellette VVK (régi UEFA kupa) és KK döntő.
Garullus
2020-05-03 at 22:47
Nem vagyok dózsás, de a Törőt ne bántsd! Alkeszként úgy viselkedett, mint bárki más, de óriási szíve van. Piásan moroghatott, még trágárkodhatott is, de emberileg soha nem gázolt bele senkibe. Van egy igaz sztorim róla. Társaságban megy a piálás, ő sem marad el, a sokadiknál jár. Telefonja van. Semmi különös, sokszor hívják. Amikor leteszi a kagylót az előtte már erősen kapatos Törő hirtelen színjózanul bemondja egy vidéki város nevét a társaságnak. Harminc-negyven éve volt egy futballvezető, akinek a keze alatt focizott, nem sokára temetik. Addig erősködik, amíg valaki le nem viszi azon melegében a vidéki városba a temetésre.
Kerekferke
2020-05-04 at 00:11
Garullus!
Azért, mert kötődött valakihez érzelmileg, s csökönyösen ragaszkodott, még lehetett befolyásolható, gyenge, hajlítható jrllem.
Törőcsiket, amúgy nem az eszéért szerették, és elég bunkón viselkedett ő is, meg még néhány velebeli is. Az Újpestnél Segesváry Józsi bácsi, az intézmény vezető helyettese régi vágású úriember volt, s nem egyszer “elkente a szájukat, haptákba állította őket. Köszönni sem tudtak, ha beléptek valahova, s ebben Törő sem volt különb.
Szóval a ragaszkodó ember is lehet hajlítható, befolyásolható jellem, de hitvány is. Lásd, akikről Varga is beszélt.
Gijutsushi
2020-05-04 at 13:54
Újpest szurkoló voltam, ezért is fáj nagyon, hogy “Törő” emberileg nem nőtt fel a futballban betöltött szerepéhez. Ők ketten, Nyilasi Tiborral “Nyíl” -lal voltak az utolsó legendák! “Táncolj, Törő”, “Bólints Tibi” skandálta extázisban a tömeg. Azóta nincs egyetlen olyan magyar játékos, akinek a becenevét tudná a közönség, vagy aki extázist váltana ki! Régen ugye volt Csikar, Púpos, Bamba, Kocka, Öcsi, Öreg, Császár, Titi, Tüdő, Paripa, Fazék, stb. Nemhogy a becenevét, valódi nevét sem tudjuk a mai Fradi, Vidi, Újpest, Honvéd, stb. csapatokban játszó magyaroknak. A válogatottban egyetlen nemzetközi szintű sztárunk van: Gulácsi, miután Dzsudzsák a “Macskahalacska” kalandjával kiírta magát az európai futballból, Gera meg visszavonult. A többi vagy leszerepelt, vagy örök “reménység”.
Mi lett a Németh Krisztián -féle, 2009-es U20-as VB bronzérmes csapat tagjaiból? Koman, Futács, Kalmár, Korcsmár, Debreczeni, stb. Nulla karrier. Ezek voltak a reménységek, most már mindegyik a pályafutása vége felé jár. Milyen barmok irányították, irányítják még mindig a magyar futballt, hogy egy csapatnyi fiatal tehetségből semmit nem tudtak kihozni. MINDENKIT kirúgni, akinek az utóbbi 30 évben köze volt a focihoz edzőként vagy vezetőként. Antall nem merte kirúgni a minisztériumokban elhelyezett kommunista téglákat, mert kellett a “szakértelem”, holott az utcáról behívott diplomás emberek is több hasznot hajtottak volna, mint a beépített, intrikára és aknamunkára szakosodott kommunista csürhe. Ugyanígy van a fociban. Olyan “eredményeket”, amit a felnőtt válogatott produkált 1987-től számítva, illetve olyan eredménytelenséget, amit a klubok mutattak az elmúlt 30-35 évben, a kocsmákból összeszedett “szakemberek” is produkáltak volna, sokkal kevesebb pénzért. Az agyvérzés kerülget, amikor harmad osztályú focisták, harmad osztályú intelligenciával megjelennek a Sport csatornákon “szakkommentátorok” -ként. Ezek a saját szakterületükön csődöt mondtak, külföldi nevenincs bajnokságok 2. és 3. osztályában erőlködtek. Akkor sem értették a játékot, amikor aktívak voltak. A kommentátorok között az egyetlen kivétel Nyilasi Tibor.
Garullus
2020-05-03 at 22:30
Mezey ugyanúgy tagja és nem áldozata volt ennek a bizonyos maffiának. Az elképzelhető, hogy Mexikóban hülyére vették, de azután bőségesen kárpótolták. Később még egyszer kapitány lehetett. Ígéretesen indult, de rákoppintott a fejére a hálózat, mert újra többet akart a középszernél, lemondott. A leckét megtanulta és a hálózat főtisztjévé lépett elő. Rábízták a teljes hazai edzőképzést. Évekig élet-halál ura volt szakmai vonalon az MLSZ-nél. Látjuk milyen eredménnyel. Neki viszont bejött, dagadtra kereste magát.
Mexikóval kapcsolatban nyilatkozta egy akkori meghatározó játékos, hogy a vb előtti edzőtáborig a világ legjobb edzőjének ismerete, azóta a nevét sem hajlandó kiejteni. Ott már valami történhetett, erre célzott. Mezey feltűnően ideges, zaklatott volt. Valakik közbeléptek…
Mikesi Károly
2020-05-05 at 14:14
Igen, ezzel egyet kell értenem! Miért? Mert a kajak-kenu sportban is, az úszásban is, a vívásban is inkább az egyéni tehetség dominál. Illetve még -mondjuk – két-két vagy négy-négy tehetség harmonikus együttműködése. Meg persze az említett sportágak mögötti szakértőké. Hála Istennek, itt még talán nincs jelen a “maffia”. Igaz, annyi pénz “nincs is benne”, mint a labdarúgásban. Viszont a csapatsportágakkal általában baj van. Ez alól csak a férfi és női vízilabda a kivétel. Legalábbis egyelőre.
Inconnue
2020-05-07 at 17:23
Mexico ’86-hoz: ““//luftball.reblog.hu/a-mexico-muvelet
Tallérosi Zebulon
2020-05-03 at 20:11
Vaarga Zoli ment…..
hegyi ivánék maradtak…..
A sorrend megfordulása nem lett volna jobb?…
Salamander
2020-05-04 at 13:53
Egyértelműen jobb lett volna, de ehhez politikai akarat és bátorság is kellene.
Ez most sincs meg. Van viszont hímezés- hámozás mismásolás és ravaszkodás.
Hans Landa
2020-05-03 at 18:37
Telek,Lisztes,Simon,Hegyi a “világválogatott”.Édesapám mondja mindig,a futball a társadalom tükre.
MJF
2020-05-04 at 09:23
Egyet értek édesapáddal!!! Az említett három játékossal nem foglalkoznék, mert az első kettő, inkább operett focista volt, Simon számomra megfejthetetlen! Hegyi elvtárs, abból a magyar ellenes
bandából való, akik a focin élősködnek, mint “szakértők”!Hegyi Ivántól mire lehet számítani, mint a Népszabadság a
Népszava bolsevik beállítottságú, hálózati alkalmazottjától? Ha visszatekintünk, mindig tele volt a “szakma” hálózati tetvekkel. Szepesi egész pályafutása alatt, agyon hazudta a focit, de származási alapon felkúszott a felső polcok egyikére! Itt van napjainkban ez a gusztustalan Hajdú B.István, akinek a hangját kikapcsolom, ha ő
a kommentátor! Kik vezetik a különböző sportcsatornákon a vélemény műsorokat, nézz a fejükre! Látszik, hogy “szakemberek” is!!!
Salamander
2020-05-04 at 13:06
A “futball maffia” is komcsi csökevény és SEMMIT nem oldottunk meg ezzel kapcsolatban sem.
Amikor ezeket a kérdéseket vizsgáljuk (Hegyi úr és az átmentett hatalmi nómenklatúra kèdései), láthatjuk, ahogy Varga Zoltán lényegében belehalt a mesterkedéseibe.
MI PEDIG SEMMIT NEM TETTÜNK 1990-óta.
Azt értem, hogy a komcsi kormányzatok miért nem tettek semmit, azt viszont nem, hogy a 2010 óta háromszor 2/3-os hatalomhoz jutott Fidesz-KDNP miért nem.
Sem a politikában (komcsi csökevények mindenhol lásd Dobrev Klárikát), sem a jogban (ügyvédek, ügyészek, bírák), sem a művészeti életben és – ahogy olvashattuk – a futball világában nem történt semmilyen valódi, érdemi személyi felelősséget megállapító döntés.
A Fidesz lényegében hozott egy halom jogszabályt, amelyben vannak használhatóak és vannak kevésbé jók, majd azt mondta: “működjön ennek alapján a jogállam” – majd elment. Azonban technikai szabályokkal nem lehet a valódi változásokat elhozni. Jól mutatta ezt a biszku-ügy tárgyalása körüli ügytlenkedés is.
Közéletben aztán a sok-sok jogtechnikai szabály ellenére semmi nem változott: a komcsik és balliberálisok sarjadnak minden sarkon – igaz külföldi pénzből -, de a felelősségnélküliség minden esetben Magyarországot eltorzítja.