legenda
Varga Zoltánnak esélye sem volt: a félresiklott rendszerváltozás szerepe a legenda meghurcolásában és halálában (1.)
Olyan cikksorozatot van szerencsénk közölni, amely teljesen más fénytörésben mutatja be Varga Zoltán pályafutását. A Ferencváros és a magyar futball legendája 1968-ban, a Mexikóvárosban zajló olimpia idején – olimpiai formaruhában – távozott hazájából. Éppen 28 évvel később, 1996 szeptemberében imádott anyaegyesülete hívására tért újra haza, amikor a Ferencváros vezetőedzője lett. Alig másfél évtized adatott ezután már csak neki itt a Földön: 2010. április 9-én este, egy öregfiúk-meccsen leállt a szíve, és életét veszítette. A következő cikk és a folytatások bemutatják, miért nem volt esélye Varga Zoltánnak sem akkor, sem később Magyarországon, hogyan fojtotta meg, járatta le az a hálózat, amelynek Varga (ahogyan minden profi, szabad és független ember) az ellenfele, ellensége volt. Kovács Attila újságíró, publicista tanulmánynak megfelelő írással tisztelte meg portálunkat, ezt közöljük három részben. Az újságíró közel került Varga Zoltánhoz, így pontosan látta, hogyan harcolt egy nála hatalmasabb, valójában talán legyőzhetetlen ellenfél ellen. Ha ma kezdene edzősködni, talán már nem tudnák ellehetetleníteni, de a kilencvenes, kétezres években ezt még simán megtehették. Elment a legendánk, a végvári vitézünk – Búcsú a halálában is példát mutató Wichmann Tamástól
Megint meghaltunk kicsit. Elment Wichmann Tamás, a kenuslegenda, a legyőzhetetlennek tűnt sportember, aki nemcsak életével, de halálával is példát mutatott. A kórságot is nemesen, egyenes gerinccel tűrte, elfogadva, hogy ezúttal nem nyerhet. „Aki nem élt és nem él Magyarországon, az sohasem fogja megérteni, miért is ilyen fontos a sport, az olimpia. Persze itt sem mindenki érti. Képtelenek felfogni, hogy miért is halt akkor – 1980-ban – mindenki egy kicsit bele az ő kudarcába. Mert ők a mi szamurájaink. A harcosaink. A végvári vitézeink. Akik egyenes háttal állnak akkor is, amikor mi meggörbülünk. Akik újrakezdik akkor is, amikor mi szétfolyunk a padlón. Akik sohasem halnak meg valójában – mert mindig emlékezni fogunk rájuk. Isten veled, Wichmann Tamás!” Nagyobb zseninek tartották Puskásnál is – Orth György, az öt nyelven beszélő legenda (1.rész)
El tudjuk képzelni Dzsudzsák Balázst a párizsi Louvre-ben? Nehezen. Orth György nem csak futballtudásával, de műveltségével, ízlésével is kiemelkedett sporttársai közül, pedig akkor még nem a tetovált, önimádó magyarfocistákról szólt ez a sportág. A támadó már húszas évei elejére legendává vált, amihez az is hozzájárult, hogy pályafutása sohasem válhatott kerek egésszé, mivel már fiatalan tönkretette egy súlyos sérülés. Így is korának legnagyobb csillaga volt, akit sokan még Puskás Ferencnél is nagyobb játékosnak tartottak, tartanak. 
