Pesti Srácok

Legendák halála – Tényleg egy korszak végén vagyunk?

Legendák halála
Legendák halála

Kilencvenes évekbeli gyerek vagyok, de mindig egy kicsit korábbinak éreztem magam, ezért az a paradigmaváltás, ami most történik számomra egy kissé ismétlés szagú. Legendák haltak meg az ezredfordulón, legendák halnak meg most, és a világ ismét átalakul. A különbség, hogy most mintha elveszítenénk a kora kétezres évek optimizmusát.

"Tupac Shakur, ti se k@rjatok" – írta minden második graffiti az ezredfordulón. A rapper meggyilkolása akkor még nem is tűnt annyira meghatározónak, talán a közösségi média hiánya, talán amiatt, mert akkoriban a sztárok még másképp voltak legendák. Mára még azok számára is, akik nem pogány istenekként tekintenek a sztárokra, a nosztalgia vált az utolsó menedékké, ezért sokkal nagyobb impaktust jelent, ha elveszítjük a múltunk megmaradt morzsáit.

A legendák meghalnak
Ozzy, akitől Batman is joggal félt

Amikor pár nappal ezelőtt meghalt Ozzy Osbourne, azt fejtegettem, hogy az ő elvesztésével egy korszak zárult le. Egy nagy generáció egyik utolsó tagja volt. Aztán meghalt Hulk Hogan, és óhatatlanul is megpróbáltam összehasonlítani a két ikon elvesztésének súlyát. A pankrátor kulturális jelentősége minden bizonnyal kisebb volt, mint a metál nagyapjáé, ami viszont összeköti őket, hogy egy másik érából származtak.

A legendák kora

Volt egy mesebeli nyolcvanas évek. Nem. Volt egy mesebeli huszadik század, annak is a második fele, ami jelen korunkkal összehasonlíthatatlan, mintha egy másik világ lett volna, ami egészen napjainkig görcsösen kapaszkodott a túlélésbe, de mára kezd elveszni és beleolvadni egy olyan jelenbe, ami kérlelhetetlenül remake-eli a múltat.

A második világháború utáni nyugati világot ugyanis a kérlelhetetlen optimizmus jellemezte. Egy hit abban, hogy a jövő valami csodásat fog hozni. Ezért sorolnám a kora kétezres éveket ebbe a korszakba. Az ezredváltás csak 2010 után történt meg, amikor valami elszakadt, és eljött a szép új világ. Ebbe az új világba pedig már nem kellettek a régi legendák, akik szépen lassan kiöregedtek és az influenszer-generáció kétperces figyelem távjával már nem tudták tartani a lépést. Nekik kellett az idő, hogy megértsük őket.

A legendák alatt itt nem pusztán a személyeket értem, hanem azokat a jelenségeket is, amelyeket ez a korszak magában hordozott. Azt, hogy még az antihős is jófiú volt. Azt, hogy mindig tudtuk bármilyen szörnyűség is történik a vásznon, a vége happy end lesz. Nem létezett még a görcsös kényszer ara, hogy minden szürke legyen, minden morálisan megkérdőjelezhető.

Akkor a Király még visszatért, nem mészárolta le a magát megadó ellenfelét. Akkor még a gonosz is egyértelműen gonosz volt, nem pedig olyan, akit a film végén jobban kedveltünk, mint a főhőst.

Egy kor vége?

Ez a korszak azonban elmúlt. Nem, nem azt mondom, hogy már soha nem tér vissza, hogy mostantól minden csak egyre rosszabb és szürkébb lesz, pusztán arról van szó, hogy az a korszak lezárult. Most éppen a kulturális nihil napjait éljük, amiből tulajdonképpen csak az emelkedik ki, ami a múltat idézi. Nem hiszik? Nos, próbáljanak felidézni egy ikonikus karaktert, vagy idézetet bármilyen filmből, dalból, vagy könyvből, ami az utóbbi egy évtizedben készült.

Sikerült? Semmi baj...

A fenti sorok alapján azt hihetnék, most a megkeseredett nosztalgia és a régen minden jobb volt beszél belőlem. De nem, itt nem a nosztalgiáról van szó, hanem a sajnálatról, hogy manapság nincs elég idő arra, hogy valamilyen alkotás tényleg naggyá váljon. Hiszen a lehetőség megvolna, ma is lehet nagyot alkotni, a közönség éhezi is a tehetségeket. De ők nem férnek bele egy másfél perces TikTok videóba.

Időre van szükség az alkotáshoz, nekünk pedig türelemre, hogy meglegyen a generációnk magnum opusa, mert valaki már írja, forgatja, hangszereli, csak legyen türelme, míg a végére ér.

 

Ajánljuk még

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Így történt a Pápay-klán lemészárlása a dunaszerdahelyi Fontana bárban – Hihető vajon Bodoky Károly vallomása? (Videó)

Az alvilág titkai 2024 március 19.
Az 1999. március 25-én, a dunaszerdahelyi Fontana bárban történt tízes gyilkosság ügyében beismerő vallomást tett az egyik elkövető, a rimaszombati Bodoky Károly. Vallomásában mindent a Turek néven ismert magyarországi maffiózóra, valamint néhai Szamaránszky Árpádra (alias "Paprika") kent. Bodoky állítja: ő Kalasnyikovval sakkban tartotta a Fontana földszintjén a vendégeket, míg az emeleti kártyaszobában Kalasnyikovokból 117 lövéssel szitává lőtte Turek és Paprika a Pápay-klán főnökét, Pápay Tibort és kilenc alvezérét. Bodoky vallomása kerek, logikus, krimiszerű fordulatokkal teli, ám hihetünk-e neki? A szlovák ügyészek mindenesetre nem igyekeznek vádba foglalni a vallomás tartalmát.