A Városliget egyedüli szerepe az, hogy zöld legyen – vita a beépítésről (Pesti Mese)

A PestiMese/nullahategy szerkesztősége a kezdetektől elköteleződött amellett, hogy a tervezett városligeti beruházások kapcsán teret enged a vitának, és az esetleges kritikáknak is. Május 3-án a MUT rendezésében konferenciát tartottak a beruházásokat ellenző városvédők. Az alábbiakban megpróbáljuk összefoglalni azokat a véleményeket, amelyek formálhatják, befolyásolhatják a döntéshozókat. Bízunk benne, hogy ezzel is hozzájárulhatunk egy értelmes vita lefolyásához, és az ellentétes vélemények közeledéséhez.

SUSÁNSZKY MÁTYÁS – PestiMese/Nulla6egy Facebook-csoport

A Városliget területén létesítendő Múzeum-negyed elleni érvek a Városliget hagyományos szerepéből és múltjából indulnak ki. Jámbor Imre a Városliget történetét taglaló előadásában arra hívja fel a figyelmet, hogy a park kezdetektől jelképe volt a polgárság törekvéseinek és a nemzeti ügy kibontakoztatásának. Létrehozása nem főúri kegy eredménye, hanem a város és annak lakói adták rá össze a pénzt azért, hogy ott nemes és nemtelen meghívó nélkül érintkezhessen, találkozhasson egymással. Mai szóval a modern polgári élet kibontakozásának egy olyan tere volt, ahol a társadalmi rétegek és nézetek szabadon elvegyülhettek egymással. Ezt a lelkületet egészítette ki a romantika természetfilozófiájának kertszemlélete, amely kifejezte a városi polgár vágyát a vad, zabolátlan, nem tervezett természeti közeg élvezetére. A Városliget tehát egyszerre funkcionált találkozóhelyként és nyújtott lehetőséget a kikapcsolódásra. Jámbor hozzáteszi, hogy e manapság is innovatív elveket már a kezdetektől igyekeztek figyelmen kívül hagyni, s ennek köszönhető az eredetileg 130 hektáros összefüggő zöldterület fokozatos csökkenése. Ide sorolhatjuk a vasút által kisajátított területet, az Állatkert létrehozását, majd az ezredéves ünnepségsorozattal kapcsolatos beépítéseket. A Hősök terének (ideiglenesnek tervezett) lekövezése, a Dózsa György út fokozatos szélesedése, a Felvonulási tér lebetonozása, majd a BNV évtizedes működése mind a zöldterület rovására ment. Ide sorolhatóak a 70-es évek sportcélú beépítései is, amelyek mára jobbára igénytelen és kihasználatlan területekké váltak. Jámbor Imre összefoglalójában azzal érvelt, hogy a park maga az intézmény, ha úgy tetszik, önálló személyiség, és az ezt megváltoztatni akaró szándékok szembemennek e személyesség létének jogával. A Városliget egyedüli szerepe az, hogy zöld legyen, és biztosítsa azt a 40-50 fő/HA területet, amely képes zsúfoltság nélkül befogadni Budapest pihenni és találkozni vágyó közönségét.

A tervezett változásokkal kapcsolódóan lebonyolított partnerségi egyeztetés keretében beérkezett vélemények 99 %-ára azért nem reagáltak a döntéshozók, mert azok ellenezték a beruházást. Ilyen formán fontos, hogy a városlakók véleménye más fórumokon keresztül juthasson érvényre. Erre szolgál kitűnő alapul az a felmérés, amely 2013-ban készült a Városliget mai felhasználásáról. Az eredményeket Veréb Mária foglalta össze. A vizsgálat szerint a park látogatói leginkább a szomszédos kerületek lakói, akik passzív rekreációs térként használják a Ligetet. Az idelátogatók elsősorban a természetszerűség, a fás-ligetes jelleg miatt szeretnek a Városligetben kikapcsolódni, és nem a rendezvényeket, hanem a szemeteseket, a működő közkutakat és a nyilvános illemhelyeket hiányolják leginkább. A Városliget tehát jelen formájában is őrzi még eredeti rendeltetését és a lakosság elvárásai is az irányba mutatnak, hogy ez a jelleg ne változzon, maximum komfortosabbá, rendezettebbé, használhatóbbá váljon.

A Liget turisztikai célú fölhasználása, vagy bővítése tehát nem a városlakók vágya. A turisztikai előnyök mellett érvelőkkel szemben Schneller István előadása tartalmazott fontos megállapításokat. Schneller azért tartja elhibázottnak a Múzeum-negyeddel megvalósuló központosítást, mert az nem igazodik a turisták mai igényeihez. A hazánkba látogatók ugyanis már nem csoportos utazás keretében keresik föl jelentős emlékhelyeinket, hanem önállóan, a felfedezés örömétől hajtva keresik azokat a személyes, eldugott helyeket, ahol a valódi magyar mindennapokkal, helyszínekkel találkozhatnak, és nem a kirakatmagyarországgal. Példaként Kádár Bálint ilyen irányú vizsgálatait említette Bécs-Budapest-Prága összevetésben, amely a turisták szokásait a fényképkészítés gyakoriságán és helyszínein keresztül vizsgálta. A vizsgálatból kitűnik, hogy a centralizáltsággal szemben igenis működőképes több kulturális gócpont egyidejű működése a város különböző területein, ha azok a felfedezést szolgáló sétálásra és nézelődésre alkalmas utakkal vannak összekötve, amelyek esetleg érintenek fontos nevezetességeket. Amennyiben Budapest öt ilyen kulturális gócpontja között megvalósulna ez a sétálgatós átjárás, városunk könnyen alkalmazkodna a legújabb turisztikai trendekhez, és helyzetbe hozná a gócpontok közötti területeket is. Így egész Budapest egy nagy szabadtéri múzeummá változhatna, ahol a már meglévő kulturális központok kiegészülhetnének jelenleg funkció nélküli, de értékes épületekben létrehozandó új múzeumokkal, amelyeket most mind egy helyre terveznek költöztetni.

Bár nem idézhetjük helyszűke miatt az összes előadást, összességében kitűnik, hogy az a kormányzati magatartás, amely saját városfejlesztési koncepciójával szembemenve akar jelentős, a városi közösséget érintő változásokat megvalósítani a közösség véleményének figyelmen kívül hagyásával, és jelen esetben a Városliget hagyományaival szemben, meglehetősen elhamarkodott. Annak tudatában, hogy a decentralizáció jegyében egyes minisztériumokat üdvözlendő módon vidéki városokba tervez költöztetni a Kormány, a Liget ügye sincs veszve. A Városliget megújításának ügyét kár lenne politikai, világnézeti csatározások frontjává alacsonyítani, hiszen meggyőződésem, hogy a változtatások ellenzői is éppúgy szívükön viselik Budapest és a Városliget sorsát, mint azok, akik a város ilyen irányú fejlődését szorgalmazzák. A Városliget ügye kitűnő példája lehetne annak, hogy képesek vagyunk az értékes vitára, és a felelős döntésekre itt, a 21. század elején. Reméljük menni fog.