Pesti Srácok

Apám, Šuker, a dalmát kocsmáros és én – amikor beleszerelmesedtem a futballba

Apám, Šuker, a dalmát kocsmáros és én – amikor beleszerelmesedtem a futballba

Ma, csütörtökön megkezdődik a futball-világbajnokság. A Pesti Srácok is kiemelten foglalkozik majd a tornával, amelyet a világ lakosságának jelentős része ezúttal is nézni fog. Miért? Mert a futball minden. Érzelem, múlt, játék, háború, béke, történelem, tradíció. Mindenkinek megvan a saját vébéje, vébéi. Az enyém (és Szerencsés Márton kartársé) az 1998-as. Az Öné?

Nem emlékszem másra, csak arra, ahogyan a dalmáciai kocsma megfagyott. Egy pillanatra lemerevedett minden, az előbb még üvöltő arcok elfehéredtek, a felesek lehajtárásra lendült kezek nem fejezték be a mozdulatot. Apámmal ott álltunk, az idegenek tétovaságával, vártuk, mi lesz. Az előbb még örömittas kocsmáros mintha nem is önmaga lett volna, a pillanatnyi varázs, mindentlebírás továbbszállt, egyenlítettek a franciák. A többi futballtörténelem: az elől szinte soha semmit nem mutató Thuram húsz perccel később a második gólját is belőtte, széttörve, szétzúzva ezzel a horvát álmokat. Nem emlékszem már, mi történt akkor a kocsmában – az rémlik, hogy méltósággal viselték a vereséget –, csak ez a hirtelen emelkedés (Suker) és süllyedés (Thuram) maradt meg. Semmi más. A futball legjava.

És az a csapat, imádtam azt a válogatottat. A fejemben csengenek a nevek, mintha az Aranycsapatot sorolnám: Šimić, Bilić, Štimac, Soldo, Jarni, Asanović és a világszerte ismert zsenik, Boban, Prosinečki és persze Šuker, a történelem egyik utolsó old school csatára, aki miatt még a Real Madridnak is szurkolni tudtam.

PestiSracok facebook image

Azóta is az a 3–0 életem egyik legnagyobb futballélménye, amikor Šukerék elképesztően lazán, a kelet-európai, balkáni zsenialitás legszebb pillanatait idézve egyszerűen eltakarították az útból az Európa-bajnoki címvédő, Matthäus-féle csapatot. Mekkora pillanat volt! Főleg nekem, aki következetesen, családilag is mindig a németek, a német klubok ellen szurkoltam a futballban. (Részben német származásom ellenére is). Volt miért.

Első futballélményem a Balatonról, gyerekkoromból származik: ott néztem az 1990-es döntőt, ahol Németország egy tizenegyessel legyőzte Maradonát. Ezt a kövérkés, kábszeres félistenséget. Ott kezdődött a viszolygás, amit a múlt csak igazolt.

Aztán azt éltem meg igazán nehezen, amikor 1996-ban, az Európa-bajnokságon a németek előbb az angolokat ejtették ki, majd a döntőben Oliver Bierhoff duplájával legyőzték a cseheket is.

Ezért is éreztem úgy, hogy 1998-ban minden a helyére került, értük, helyettük, helyettünk is győzött Horvátország (persze nem, de a futball az érzelemről, nem az értelemről szól).

Amikor '98 nyarán Šuker belőtte azt a gólt, akkor ahhoz a gólhoz grappa is társult, azt tette elénk a vigyorgó kocsmáros, mutogatva a tévét és a mezét. Nevettünk, ünnepeltünk, és amíg az ismétlést néztük, hirtelen valami furcsa sötétség, karcos csend lopakodott a helyiségbe.

Még a káromkodásokat is elharapták. A feles poharakat már nem lehetett visszakérni, Thuramot már nem lehetett felrúgni, az időt sem lehetett visszapörgetni. Végül győztek a franciák.

A horvát válogatott erejét és tartását mutatja, hogy egy ilyen hullámzás után még legyőzték az amúgy a vb-győzelemre hivatott hollandokat a bronzmeccsen.

Ez volt az én vébém. Akkor szerettem meg végérvényesen a futballt. Akkor alakult ki a függőségem. Azóta sem láttam ilyen tornát. De azóta is várom, hogy az egyik újra olyan legyen.

A program elkészültét a Tippmix forgalmazója, a Szerencsejáték Zrt. támogatta.

Fotó: Fifa.com

Ajánljuk még

Mivel szólíthatja meg a konzervatív oldal a klímahisztiző fiatalokat? – Palányi Nóra és Kroó Zita a Polbeatben (PS-videó!)

Magyar ugar 2019 december 7.
A klímaváltozás témája köré gerjesztett mozgalom egy tudományos tényeket nélkülöző liberális kampány, amelynek szinte csak a fiatalokra van hatása – vélekedett a keddi Polbeatben Palányi Nóra. Az országgyűlési szakértő szerint a hisztéria keltői, haszonélvezői egyértelműen a nemzeti szuverenitást előtérbe helyező jobboldali kormányok ellenében határozzák meg magukat és törnek politikai hatalomra. A PestiSrácok.hu interaktív műsorának egyik témája az volt, hogy a fiatalokat behálózó globális klímagépezet működésére lehet-e válasza a konzervatív értékeket hirdető Fidesznek, illetve a hazai jobboldalnak kell-e egyáltalán foglalkoznia a nemzetközi habveréssel. Dezse Balázs műsorvezető szerint a fiatalok a klímaváltozás ügyében nyilvánvalóan a kisebb ellenállás felé mennek, hiszen lényegesen könnyebb egyszerű jelszavak hívására tüntetésekre járni, mint következetesen betartani a keresztény-konzervatív értékrendet, életmódot. Kroó Zita műsorunkban úgy vélekedett, hogy a kormánynak jó esélye van a fiatalok megszólítására, hiszen a Fidesz ifjúsági szervezetének, a Fidelitasnak immár tízezer tagja van, ami komoly társadalmi bázist jelent. Az Origo újságírója szerint helytelen az a megközelítés, hogy ami konzervatív, az egyúttal unalmas is. Kolléganőnk ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy nem szabad alábecsülni a közösségi média elképesztő erejét, amelyet a baloldali politikusok – például Gyurcsány Ferenc és Karácsony Gergely – már hatékonyan használnak, és ebben a jobboldalnak is komolyabb erőket kell befektetnie. Szarvas Szilveszter a műsorban kiemelte: a közösségi média terén a felzárkózás azért is nehéz eset, mert a leginkább érintettek, a mai korai huszonévesek számára például menő, vicces dolognak számít Gyurcsánnyal szelfizni, de szinte semmilyen tapasztalatuk nincs arról, hogy mi történt 2006 őszén a budapesti utcákon, amikor ugyanez a Gyurcsány miniszterelnökként a tömegbe lövetett. Portálunk főszerkesztő-helyettese úgy vélekedett, hogy a jobboldali véleményformálóknak is tanulniuk kell ebből, és a fiatalokat a legegyszerűbb üzenetek szintjén kell megszólítani. Nézzék meg összeállításunkat a legutóbbi Polbeat műsoráról!