„Szrtájkoló” (sic!) értelmiségijeink, a mi jövő nemzedékünk többedszer és sokadjára bizonyította, hogy szellemi szelephézagjai igencsak kalibrálásra szorulnának. S dacára annak a fajta szekunder szégyenérzetnek, ami néhány jóérzésű embert azonnal elfog, amikor ténykedéseiket figyeli, a hordájukba verődött neves egyetemi tanárok, Magyarországon világhírű filozófusok, és éltes középosztálybeli hölgyek és urak jelenléte egy olyasfajta morális feketelyuk képét vetíti elénk, amely képződmény képes akár egy egész társadalmat magába szippantani.
O1G okok
Stílus? Furfang? Ugyan már! Amit ki kell mondani, azt ki kell mondani! Legelőször is az aduászt, az O1G-t. Hitelt vettél fel Gyurcsány alatt, és a mocskos Orbán nem fizeti ki helyetted? O1G! Másodszor válsz, amire rámegy mindened, de stadionok épülnek? O1G! Mocskosul elhíztál, de legalább iszol és dohányszol, viszont semmit se sportolsz, amiért infarktust kaptál? O1G! Huszonháromezredik marketingdiplomásként nem tudsz elhelyezkedni idehaza, ezért kimész Londonba pizzafutárnak? O1G! A sort hosszan lehetne folytatni. Mert ugye, mára az már meglehetős biztonsággal kimondható, hogy ebben az országban senki se idióta, senki se hibázik, mindenki nagyon okos és felkészült, csak hát… Orbán…
„Mondhatta volna szebben, kis lovag”
S itt még messze nincs vége a történetnek. Mert amikor jó néhány értelmiségi (köztük nem egy egyetemi oktató) beáll abba a sorba, ahol olyan rigmusokat skandálnak, és olyan dörgedelmeket zengenek, amiket naponta hallunk, akkor azt kell éreznünk, hogy itt valami végképp elromlott.
Tizenéves diákok mondják azt a saját, demokratikusan megválasztott miniszterelnökükről, hogy az ország végbélnyílása?
Többgyerekes édesanyák, és őszülő halántékú urak titulálják artikulátlanul ordítva bajszos sz@rnak a házelnököt?
Akasztófára húzott Orbán babát visznek magyar és uniós zászlókkal ékesítve a vonuláson?
Árpádsávos zászlót lobogtatnak a szivárványos LMBTQ zászló mellett?
S közben magukból kikelve harsogják, hogy itt diktatúra van?
Européer hipertoleró
Képzeljük csak el, hogy a gyerek hazajön az iskolából, és a következő párbeszéd zajlik le közte és az apja között:
- Na, mi újság a suliban?
- Semmi… Egyest kaptam.
- Micsoda? Kitől? Miből?
- Az osztályfőnöktől. Irodalomból.
- Ja, hagyjad, fiam, ne búsulj rajta, az egy bajszos sz@r.
- Ugye? Hát én is ezt mondtam neki, amikor bevéste a karót. Erre az igazgatóhoz küldött…
- Sajnálom, fiam… Az igazgatód egy g@ci. Ő az iskola végbélnyílása, jobb, ha tőlem tudod.
- Akkor nem haragszol, apa?
- Rád? Ugyan miért haragudnék? Na de… miért is kaptad azt az egyest?
- Hát a családról kellett írni egy esszét.
- És?
- És azt írtam, hogy ha tehetném, akkor álmukban átvágnám a szüleim torkát, mert rohadtul nem értenek meg engem.
- Aha… de hát, ha ez a véleményed, akkor ez a véleményed. Ezt tiszteletben kell tartani.
- Hát ezt mondtam én is nekik, de ezeknek ugathat az ember…
- Mindegy, fiam, büszke vagyok rád! Nesze, itt egy ötezres, menj, vegyél magadnak piát, aztán mondj el te is valami f@sza beszédet a Kossuth téren!
- Köszi! Éjfélre itthon leszek szerintem. Mondjuk, ha beb@szunk pár kirakatot a körúton, és bevisznek a kékek, akkor kicsit később.
- Nyugi, nem kell sietned, mi anyáddal akkorra már úgyis alszunk. Ja… és amíg el nem felejtem… a fanyelű késeket tegnapelőtt éleztettem. Ha esetleg… tudod… álmunkban… akkor azokat használd. Szenvedtünk eleget ettől a g@ci Orbántól, nem akarunk még ezzel is felesleges kínokat magunknak.
***
Dédszüleink idejében, aki valami ordenárét mondott (ha okkal mondta, ha ok nélkül), annak szappannal mosták ki a száját. Nyilván az effajta brutalitást soha nem szabad visszahozni. De pont az ő idejükben robbantottak ki a patkányok egy véres forradalmat. A nép nevében. A népért. A néppel. Aztán… a nép azon részét, akik nem értettek velük egyet, szisztematikusan legyilkolták. A kicsit másként gondolkodókat átnevelő táborokba küldték. A maradék többség pedig évtizedekre megtanulta, hogy hol a helye.
Akiket ma a színpadokon látunk, nem politikusok, nem vezetők, nem népszónokok.Hanem a legújabb kor népbiztosai, komiszárjai.
Mert akik egy tüntetésen akasztanának, azok hatalomra kerülve akasztani is fognak.
() VBT ()
Kiegészítés: Bármennyire is magától értetődő, mégis kénytelen vagyok egy utólagos kiegészítéssel élni, mivel félő, hogy egyesek a fenti sorokat szándékosan félreértelmeznék. Ez a cikk NEM a tüntetésen részt vevők elen íródott. Ők a magyar nép egy bizonyos kicsinyke szegmensét képviselik, akik elégedetlenségüknek adnak hangot. Hogy ez az elégedetlenség jogos vagy jogtalan, arról lehetne vitatkozni. De NEM a nép, nem a tüntetők a hibásak. Hanem a tüntetések vezetői, szervezői, hangadói. Az a fajta nem is annyira finom, mint inkább egyértelmű hangolás, amit ők folytatnak, a káosz, az anarchia, bomlasztás nyelve. Ez az attitűd minden érában egyfelé vezetett, ahogyan most is fog. A "forradalom" idővel felfalja saját gyermekeit. Ám amíg ez bekövetkezik, az egész ország belerokkanhat a káoszba.
