Álompápalátogatás
Tegnap éjszaka - lefekvés előtt - megnéztem a csíksomlyói nyereg pápaváró oltárának látványterveit. S valószínűleg túl sokat ehettem előtte, mert szörnyű rémálmot láttam az éjjel. Reggel felriadván belőle, igyekeztem mindenre emlékezni, hogy most leírhassam. Mindenre emlékszem. Most leírom.
No, az meg úgy volt, hogy jött a pápa.
De igen nagy késéssel, mert tévedésből először Benedeket hozták el.
A delegáció már a Großglockner Hochalpenstraße közepén járt, amikor rájöttek a fiaskóra. Mit ne mondjak, úgy megijedtek, mint ördög a tömjénfüsttől!
No, sietve visszapakolták őkelmét abba az egyszemélyes pápa-szeretetházba, amit direkt az ő kedvéért építettek anno, s felvették Ferencet, miután megtalálták a Szudáni Nagykövetség partiján, ahová fellépőnek hívták. Szegény, még elő sem adhatta lábcsókolós performanszát, amikor felkapták, s vitték is nagy erőkkel.
***
Közben Csíksomlyón már minden készen állt az ünnepélyes fogadásra. A Makovecz oltárt eltakarták az új, sokkalta modernebb tetővel, amit az a Ian Basescu nevű mérnök tervezett, aki Dobrudzsa szerte híres volt míves buszmegállóiról. A kettős keresztet is a helyére kalibrálták, oly módon, hogy ott is legyen, meg ne is, látszódjon is, meg nem is, jelentsen is valamit, meg nem is. Nehogy megsértsen valakit, például a misére látogató antiklerikálisokat, antifákat, antialkoholistákat, vagy antigonékat.
A kifeszített lobogókat is szépen fújdogálta a kellemes nyári szellő; balról a pápai, jobbról a román zászló hirdette bele a világba, hogy micsoda csuda készülődik itten. Nyilván kirakták a magyar zászlót is, ott volt, szépen az innen kissé távolabb fekvő Ploiești Polgármesteri Hivatal magyarügyi referensének irodája előtt (a főbejárat után kétszer jobbra, majd a lépcsőn le,a kazánháznál balra, a pincében a második ajtó.). De ha egyszer nem volt közelebb hely neki.
***
No, ahogy megjött a pápa, rögtön neki a nagy áldásnak! Jöttek a szír migránsok, az olasz börtöntöltelékek, a dalai láma, a perui láma, de még az öreg Mihail Lamascu is odakeveredett valahogyan Szárhegyről, ő is kapott áldást, haza is vitte a tarisznyájában, a vereshagyma meg a mics mellett.
Sajnos a Magyar Katolikus Püspöki Kar processziója a határon lemaradt, mert kiderült, hogy az autópálya-matricák kitöltése legalább 72 órás munkát vesz igénybe a zsúfoltság miatt, ráadásul pont most van a román Csillag Születik második selejtezője, ahol a pénztáros unokája is indul moldvai fütty kategóriában, s azt muszáj néznie.
***
Szerencsétlenségemre azt már nem álmodtam meg, hogy a Szentatya miket prédikált, s hogy a mise hogyan zajlott le, mert felriasztott ez az átkozott Huawei P10 (Istenem, már azt se lehet mondani, hogy a vekker, micsoda világ ez...), de rémlik, hogy a szertartás elején, amikor a hangosbemondóból felhangzott az ilyenkor szokásos "Allahu akbar", mindenki tapsolni és örvendezni kezdett, kivéve azt a néhány srí lankait, akik valamiért mintha ettől idegállapotba kerültek volna. De úgy kell nekik, minek mentek oda?
Pedig biztosan szépen elmondta Őszentsége, hogy ne hordjunk keresztet a nyakunkban, s hogy szeretetünkkel és anyagi javainkkal támogassuk mindazokat, akik hitünk elpusztítására törekednek. Bizonyára szőrmentén megemlékezett az éhezőkről, a hajléktalanokról és a szomjazókról is, majd hosszasan beszélt a transzneműekről, a hipoallergén készítményekre allergiásakról, valamint a szürkületi vak éjjelijáratos buszsofőrökről, egyszóval a többség problémáiról.
***
Mindegy. Legközelebb igyekszem továbbálmodni. Vagy, ha nagy szerencsém van, még a végén simán megélhetem az álmaimat.
Azért arra ügyelni fogok, hogy a camembert túlfogyasztása ne feküdje meg elalvás előtt a gyomromat, mert a végén még olyat találok álmodni, hogy valami idióta minaretet épít a Notre Dame leomlott huszártornyának helyébe...
() VBT ()
Kiemelt kép: szekelyhon.ro
