Gyermekgyilkosságok és hatalmi ágak

Hatalmas közfelháborodást okozott az a bírói ítélet, amelyik a K. Csengét csatornába dobó, s ezzel halálát okozó Rolandra olyan ítéletet hozott, amely – beleszámítva az előzetesben letöltött időt – a vádlott azonnali szabadon bocsátásával végződött. Ennek a hatalmas közfelháborodásnak az iránya viszont napokon, sőt órákon belül egészen új, ámde borítékolható fordulatot vett. Az ellenzék szerint ugyanis ezért is Orbán a hibás…

***

Ostoba populizmus

A közösségi oldalakon egyre-másra jelentek meg az olyan kommentárok, amelyek felháborodott, néhol obszcén hangnemben azt taglalták, hogy persze, mert az Orbán kormányban ez is lehetséges, itt a bűnösök nem lakolnak meg a tetteikért, itt már mindent szabad. A huhogókhoz csakhamar csatlakoztak azok a pártpreferencia nélküliek is, akik szerint valóban a kormány, illetve a kétharmad bűne mindez. Igen, bűnt emlegettek, nem hibát, nem joghézagot, hanem bűnt. Méghozzá olyat, amiben a teljes Fidesz-KDNP pártszövetség érintett, azazhogy bűnrészes. E hangokhoz csatlakozott néhány olyan celeb is, akik dörgedelmeikben annak adtak hangot, hogy ők bizony ilyen országban, ahol mindez megtörténhetett, nem akarnak tovább élni. Ezzel pedig az ellenzék elérte, amit mindig is szokott. Teljességgel rátelepedett egy közügyre, azt kisajátította, s az általa megfogalmazott vélekedést oly módon sulykolta bele a fejekbe, mintha bizony az az igazság lenne. Pedig mindez nem más, mint ostoba populizmus, méghozzá a legrosszabb fajtából. Egyenértékű az olyasfajta kijelentésekkel, mint hogy a politikusok és/vagy a milliárdosok tehetnek minden rosszról, ami az országban folyik, s ami nyilván a legszegényebb népréteget érinti a legfájdalmasabban. Ezzel szemben az igazság teljesen más, noha nem ennyire hangzatos, s pragmatizmusában kissé unalmasnak is hat azok számára, akik minden társadalmi elégedetlenségre népfelkeléssel, utcai lövöldözéssel, belháborúval, de legalábbis Orbán Viktor keresztre feszítésével reagálnának.

Törvényhozás és igazságszolgáltatás

A megoldás kulcsa a hatalmi ágak szétválasztásában van. Ez a fajta metódus azért jött létre, hogy megakadályozza a hatalommal való visszaélés bármilyen formáját. Hazánkban ezt az Alaptörvény garantálja; világosan és egyértelműen kimondja, hogy a törvényhozás, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás egymástól különállóan működnek. Természetesen létezhet köztük időleges fölérendeltségi viszony, de ez minden demokratikus államberendezkedésben elkerülhetetlen. Az mindenesetre biztos, hogy a törvényhozó és végrehajtó hatalom nem tud beleavatkozni a bírói munkavégzésbe. Súlyos és indokolt esetben ugyan a közkegyelem intézményével korlátozhatja a bírói hatalmat, ebben a konkrét esetben viszont semmit sem tehet. A bírósági döntés kiváltotta ellenzéki felháborodásban azonban nem az a legvérlázítóbb, hogy szándékosan nem értik a hatalmi ágak szétválasztásának tényét, hanem, hogy saját maguknak mondanak ellent. Még csak néhány hónapja, hogy kirobbant a börtönbiznisz néven elhíresült nyerészkedés, ami az adófizetőknek többmilliárd forintjába került már eddig is. Ennek kapcsán pedig a kormánypártot támadó politikusok, aktivisták és szimpatizánsok habzó szájjal követelték az elítéltek és egykori elítéltek jogainak érvényesítését. Ideértve Marian Kozma vagy Szögi Lajos gyilkosainak jogait is. Ennek az esetnek a kapcsán viszont homlokegyenest más véleményen vannak. Dacára annak, hogy sajnos a történteket nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Ami történt

Ami tény, hogy az áldozat és gyilkosa az est folyamán alkoholt és kábítószert fogyasztottak, majd utána szexuális kapcsolatot létesítettek. Az is tény, hogy az elkövető korábban már adott herbálos cigit valakinek, akinek aztán a drogtól megállt a szíve. Az is tény, hogy az elkövető mindvégig tagadta, hogy ő verte volna eszméletlenre a lányt. Így amikor – elmondása szerint – később megtalálta az eszméletlen lányt, a fentiek okán pánikba esett. Egyrészt tartott attól, hogy korábbi tette súlyosbító körülményként fog latba esni, másrészt joggal félt attól is, hogy a lányon megtalálják az ő DNS-ét, s mindezekből azt a következtetést vonhatják le, hogy nemi erőszak torkollott gyilkosságba. Érthető persze ez a fajta védekezés, mi több, logikus is. Ahogyan az is, hogy a gyilkos pánikba esve követte el szörnyű tettét. Ami érthetetlen, az a bírónő indoklása:

Ez a fajta joggyakorlat teljességgel elfogadhatatlan, s jogosan háborít fel minden jóérzésű embert. Ugyanakkor értelmezhetetlenné teszi a gondatlanságból elkövetett emberölés fogalmát. Roland rátalált az eszméletlen lányra. Aztán mintegy 45 percig gondolkodott, hogy mitévő legyen. Végül arra az elhatározásra jutott, hogy a lányt meztelenre vetkőzteti, majd fejjel előre a csatornába dobja, és magára hagyja. Háromnegyed órát gondolkodott. Vélhetőleg alkoholos és bedrogozott állapotban. Aztán gyilkolt. Csak velem van baj, amikor nem értem, mi ebben a „gondatlanság”? Amikor nem értem, mi nem „előre megfontolt”, „különös kegyetlenséggel” és „szándékosan elkövetett”? (

Félreértések elkerülése végett: tény az, amit a bíróság tényként fogad el, függetlenül attól, hogy igaz-e, vagy nem, úgy történt-e, vagy nem.)

***

A kormányellenes csoportosulásokat persze a tények sosem zavarják. Még az sem zavarja őket, hogy a tények sok esetben magát a joggyakorlatot sem zavarják. Ami pedig végképp hidegen hagyja őket, hogy a magyarországi bírói ítélkezés legnagyobb vesztese maga az Orbán-kormány, s ezt számos elveszített per bizonyítja. Ezért, ha tehette volna, már rég beleavatkozott volna a bírói munkavégzésbe, s az vesse rá az első követ, aki hasonló esetben nem így tenne. De nem tehette, s nem is teheti. Amit tehet, hogy az ilyen és hasonlóan botrányos esetek miatt próbál olyan törvényjavaslatokat tenni, amelyek a közeljövőben gátat szabhatnak az efféle penetráns ítéleteknek.

() VBT ()